Interjú Bonifert Annával a vegán állatvédelemről

Az egyik legismertebb magyar, vegán állatvédő aktivista. Több állatvédelemről és vegánságról szóló könyv és cikk szerzője.

VeganOrigo: Mikor és miért lettél vegán?

Bonifert Anna: 7 éve lettem vegán. Körülbelül 7 évnyi vegetáriánus étrend után. Hozzám került egy könyv (Why vegan?) ami előtte már évekig ott volt a polcomon. Egy februári reggelen kezdtem olvasni. Valahogy akkor jött el az ideje. Elkezdtem olvasni, és főleg a tej- és tojásiparban történő dolgok miatt lettem vegán.

VO: Mi motivált abban, hogy másokkal is megoszd azt, amit felfedeztél?

BA: Mint sokan mások, amikor vegánként megértettem összefüggéseket: azt éreztem, hogy ezt mindenkinek tudni kellene. Mindenki keresi a neki való csatornát. Én például írni szerettem mindig, főleg rövidebb dolgokat és ebből lett a blog. Először csak fordítani mertem cikkeket, de aztán elkezdtem sajátokat írni.

VO: Milyen típusú információkat tartalmaz a blogod?

BA: Az állattartás valóságát mutatják be a legfontosabb cikkek, vagyis a tejipar, tojásipar, gyapjúipar, állatkertek, méhészetek, laboratóriumok világát. Ezek mellett van sok személyes történet mentett állatokról, valamint interjúk, és néhány környezetvédelmi és egészségügyi cikk.

VO: Milyen típusú rendezvényeket szerveztél?

BA: Erről itt van összefoglaló az elmúlt évekre visszatekintve. Először kéthavonta, majd havonta volt vegán filmklub, ételkóstolók, nyáron a piknikek. Palacsintabajnokság, ami nagyon nagy buli, évente kétszer csináljuk. 3 éve megcsináltuk a Vegán Állatvédelem Egyesületet is, így most már ezeket nem csak én szervezem, hanem sok lelkes önkéntes is. Most pedig az újság az új project, ami 3 havonta jelenik meg és terjesztjük minden olyan helyre, ahova tudjuk és ahol „még-nem-vegán” emberek kezébe kerülhet (a korábbi számok itt olvashatóak online: első, második, harmadik). Amit még szoktunk szervezni az az Infó asztal, amit nagyon fontosnak tartok. Kicsit olyan, mint a kora keresztény apostolok: beszélgess az emberekkel, erőszakmentesen, szeretettel, segítő szándékkal. Kóstolók, játékos kvíz, barátságos beszélgetések. Most is megyünk a Noé Menhely egyik rendezvényére, ahol több száz nem vegetáriánus jelenik meg, de nagyon szeretik az állatokat. Kisgyerekes családok. Totál frankó célcsoport. Az egy egész napos, nagyon fárasztó dolog, de nagyon megéri.

VO: Milyenek az emberek reakciói?

BA: Attól függ, ki hol tart. Valakit sokkol, valaki pedig be sem engedi az infót. Egy játékos kvízzel szoktunk rákérdezni például, hogy „Szerinted mennyi ideig marad a boci a mamája mellett?”, és amikor kiderül, hogy 1 nap, akkor van, akinek nem jut el az agyáig. Az ijesztő tud lenni, amikor nem látod rajta a megdöbbenést. Nem azért, mert hülye, hanem egyszerűen, mert itt tart és nem akarja beengedni az infót, nem akarja átélni a fájdalmat, amit ez a tudás jelent. De a többséget sokkolja és érdekelni kezdi, mit tud tenni ellene. Van, aki pedig már eleve úgy jön oda, hogy ez őt érdekli, mert már látott róla például egy videót és viszi a recepteket. Szóval mindenkihez próbálunk azon a szinten hozzátenni, ahol épp tart.

VO: A piknikekre és a hasonló rendezvényekre kik jöttek el általában? Vegánok vagy érdeklődők?

BA: Vegyes, aminek mindig nagyon örültünk, mert vannak a vegánok, akik hozzák a vegetáriánus haverjaikat, vagy a totál mindenevő haverjaikat, és legalább azzal mennek haza, hogy így is lehet élni. Sokan jöttek piknikre vegetáriánusként, és tudták, hogy van ez a vegán dolog, de úgy gondolták, hogy ez már nagyon durva. Viszont az, hogy látják, hogy emberek esznek és vidámak és boldogok, és ez nem egy valami borzalom, már ez átlendítette őket. Van, aki eljött piknikre és utána vegánként ment haza, mert csak ennyire volt szüksége.

VO: Beszéltem olyan vegánokkal, akik ilyen pikniken kötöttek barátságot.

BA: Igen, ez az egyik mellékhatása a dolognak, az egészségünk javulásán felül.

VO: Mit tapasztalsz, hogy a többség etikai vagy egészség oldalról közelíti?

BA: Én inkább állatszeretet oldaláról közelítőkkel kommunikálok, mert ez az én világom, de ez nem azt jelenti, hogy abból több van. Talán fele-fele lehet, de nincs erre statisztika. Meg aztán nem is konstans csoportok ezek. Például van, aki az egészsége miatt kezd érdeklődni, de hamar megtalálja azokat a cikkeket, amik a vegán szó valódi, állatjogi jelentése felé viszik.

VO: Milyen könyveket írtál?

BA: Az Állatvédők könyve volt az első. Egy állatjogi fejezettel indul, majd jön a társállatok fejezete, a szórakoztató ipar, az állatkísérletek, a vegán életmód, és biztos van, amit most kihagyok, de lényegében ezekről szól. Ez egy nagy összefoglaló könyv lett, sokat dolgoztam vele és nagyon szeretem. A szívem-lelkem benne van. Az utolsó fejezet az állatvédelem pszichológus szemmel. Minden, amit ebben a témában össze tudtam szedni, az benne van. Olyan állatmentőknek írtam, akiknek a vegán nézetek még újak. Nem egy állatmentőt tett már vegánná a könyv, úgyhogy büszke is vagyok rá kicsit.

A Miért vegán? és a Kezdő vegán pedig rövid, lényegre törő és – remélem - praktikus. Mind a kettő kézikönyv. A rövidség oka például a Miért vegán? esetében az, hogy ha a kezébe adod valakinek, akkor egy délután alatt elolvassa. 4 fejezetből áll: egészségügyi, állatvédelmi, környezetvédelmi és táplálékelosztási (mert a világon az éhezés nagyban összefügg az állattenyésztéssel sajnos). Ez egy kis összefoglaló, amit oda tudsz adni a szüleidnek, akik nem értik, hogy miért csinálod. Nem az a lényege, hogy meggyőzzön valakit, hanem inkább  egy kezdeti kép, ami alapján el tud indulni mindenki abba az irányba, ami érdekli.

A Kezdő vegán kézikönyv azoknak van, akik szeretnének vegánok lenni. Igyekeztem összegyűjteni minden olyan infót, ami segíthet. Például mit, hogyan helyettesíts; hogyan kommunikálj másokkal; hogy lépj túl az átállás nehézségein. Vegánnak lenni nem nehéz, csak vegánná válni lehet egy energiaigényes feladat. Kell hozzá egy kis befektetett extra idő és odafigyelés, egy kis bátorság, egy kis lendület. Ezen a váltáson szeretne segíteni a könyv.

VO: Hol elérhetőek a könyveid?

BA: Annak örülök nagyon, ha letöltik a PDF-et a honlapunkról, mert akkor nem használunk feleslegesen papírt és nem kell postázni sem. Hagyományos könyv formában is meg lehet rendelni adomány alapon az egyesületünktől, illetve meg lehet rendelni egy-két webáruházban is, mint például a vegapet, a veganinja és a zöldbolt. Nem esik jól, hogy pénzért kapható, mert én szeretném mindig mindenkinek ingyen adni (és én  soha egy forintot se kerestem velük), de a nyomda is pénzbe kerül az egyesületnek, meg nyilván egy webshop üzemeltetője is szeretne megélni a munkájából, szóval az ingyen osztogatás nem reális. De legalább a pdf verziók ingyen letölthetőek.

VO: Sokan nem szeretik, ha a munkájukat ingyen letöltik PDF-ben.

BA: Én kimondottan szeretem.  Nem vagyok ellenérdekelt abban, hogy bárki letöltse, hiszen a kinyomtatott verziókon sem keresek. Az egyesületet támogatja 100%-ban a profit. Nekem az a fontos, hogy mindenki elolvassa.

VO: Mi motivált az újság (Vegán Világ) létrehozásában?

BA: Egyszer egy külföldi vegán társnőm hozott egy osztrák vegán újságot, ami nagyon tetszett. Beraktam a fiókomba, hogy majd egyszer csinálunk ilyet itthon is. Aztán egy állatkínzás ellenes tüntetésen megismerkedtünk Rékával, aki nagyon tehetséges grafikus. Meglátta az egyik transzparensünket és pár napon belül vegán lett. Később pedig jelentkezett önkéntesnek hozzánk. Ő mondta, hogy mennyire szeretne újságot csinálni, aminek nagyon megörültem, mert ugye én is smiley Meg is mutattam neki, hogy milyet szeretnék, és ketten elkezdtük.  A cikkíróink is mind önkéntesek és nagyon lelkes vegán aktivisták mind. Büszke vagyok a csapatra.

VO: Miről szól, mik vannak benne és kinek ajánljátok?

BA: Kifejezetten a „még-nem-vegánoknak” ajánljuk. Mindig van benne egészségügyi cikk, állatportré (egy állat személyéről), környezetvédelmi cikk, anyukáknak szóló cikk (amiben vegán anyukákat mutatunk be), rendezvényekről pár szó, vegán sportolókról szóló cikk, híres emberekről érdekességek, illetve egy receptoldal. Az első három újság itt olvasható: első, második, harmadik.

VO: Kik szerkesztik?

BA: Hát, sajnos én :) Azt a részét nem szeretem, hogy határidőket kell betartatni és döntéseket hozni. Nem vagyok ebben jó és szenvedek is tőle. Mindig elhatározom, hogy abbahagyom, de aztán amikor ott a kezünkben a kész újság, vagy bemegyek kajálni valahova és látom, ahogy sok idegen érdeklődőn olvassa, akkor máris elfelejtem, milyen nehéz volt közben.

VO: Milyen időközönként jelenik meg?

BA: 3 havonta, csak mindig csúszunk, mert én nem vagyok jó szerkesztő. De igyekszem fejlődni.

VO: Lehet és ha igen, hogyan lehet jelentkezni önkéntesnek és milyen pozíciók vannak?

BA: Igen, lehet. Nagyon kell önkéntes! Van egy központi e-mailcímünk (veganallatvedelem@gmail.com), amit a Bea nevű önkéntesünk néz naponta, és küld egy kérdőívet, amiben le kell írnod, miért és mióta vagy vegán. A mióta nem fontos, csak a miért, hogy biztosan ugyanazt értjük-e alatta. Sok növényi táplálkozású vegánnak vallja magát, majd kiderül, hogy lovagol vagy állatkertbe jár vagy kutyát tenyészt vagy hasonlók. A kérdőíven be kell jelölni, hogy miben tud segíteni: standolni, képet szerkeszteni, cikket fordítani, autóval szállítani, stb. Rengeteg különböző feladat van, mindenki talál magához illőt!

VO: Hogyan működik ez a gyakorlatban?

BA: Kötelezettséggel nem jár. Minden kérdőívvel kifaggatott, tehát leszűrt bekerül egy zárt Facebook csoportba, ahol most kb 100-an vagyunk, és ide kerülnek be a feladatok. Például ha találok egy jó angol cikket, akkor felteszem és lehet jelentkezni, hogy ki akarja lefordítani. A lényeg, hogy semmilyen kötelességgel nem jár, viszont egy lehetőség, hogy ha találsz olyan feladatot, ami tetszik, akkor abba beszállhatsz. Lehet újságot is terjeszteni, infóasztalnál segíteni, szállítani, grafikai munkákat csinálni, ügyintézni, szervezni stb stb stb...

VO: Mi az, amire a legnagyobb szükség van?

BA: Újságterjesztő önkéntesekből sosincs elég. A másik pedig, hogy képszerkesztőkre nagy szükség van. Az a koncepció, hogy legyen szép a kép, ne sokkoló és véres, hanem hívogató. Viszont egy fontos információ legyen rajta, akár egy idézet, akár egy fontos mondat. Utána pedig egy link, ami egy cikkre visz. Bevonz, mint méhecskét a virág, majd eléd tárja a valóságot, de nem sokkolóan. Ilyen képet szeretnék nagyon sokat.

VO: Mit lehet tudni az egyesületről?

BA: 2015-ben alakult. Az az igazi előnye, hogy van egy legális bankszámlaszáma, ahova tudunk pénzt gyűjteni és nem az van, hogy emberek utaljatok Bonifert Annának pénzt, hogy ki tudjuk nyomtatni az újságot. A legutolsó (harmadik) újságot 10 000 példányban ki tudtuk nyomtatni, ami majdnem 500 000 ft és ez kizárólag adományból jött össze. Tehát az újságot igazából sok-sok vegán ember rakta össze ilyen formán. Szerintem ez nagyon szép és hatékony is.

Első három évben tavaszi fesztivált is csináltunk, de már abbahagytuk, mert vannak a Vegán Food Fest-ek, és ők profik. Már ők is tartanak ott előadásokat, így a mi fesztiválunkra nincs szükség.

Infóasztalokat csinálunk, az újságot csináljuk és a honlapra minél több tartalmat. A legutóbbi fordítás például a Los Angeles-i vegán fesztiválról szólt, hogy az mennyire menő, és pozitívan mutatja be, hogy a vegánság tök jó. De emellett sok állatvédelmi cikk van, sok profi környezetvédelmi anyag és egészségügyi is.

Kezdő vegán klubjaink vannak minden hónapban. Én kezdtem azt is, de egy idő után azt vettem észre, hogy nézem az órát, hogy mikor lesz már vége. Galgóczy Dóri átvette és ő tüneményesen csinálja. Mindenkinek bátran tudom ajánlani, hogy ha még csak ott tart, hogy elgondolkozik rajta, hogy ez mi a franc, akkor is nyugodtan és bátran menjen el, mert totál szeretettel fogadják. Minden kérdésre válaszolnak, és bátorítják egymást. Ez kezdő vegánoknak nagyon jó, hogy nincsenek egyedül.

VO: Adó 1%-ot lehet nektek utalni?

BA: Még nem. Már jogosultak lehetnénk, mert elmúltunk két évesek, de sajnos még nem tudtuk elintézni. Például erre a feladatra is lehet jelentkezni.

VO: Hogy látod a vegán mozgalmat? Akár Magyarországon, akár világszinten.

BA: Úgy gondolom, hogy nem az állatok miatt fog ez elérni egy kritikus tömeget, hanem az egészségügyi érvek miatt, így jó lenne ebben a témában is még több cikket fordítani. Sajnos az emberek nagy része önző. Ezen nehéz változtatni, mert ez személyiség dolog. Sokan empatikusak és érző lények vagyunk, és erre nyitottak vagyunk, de egy csomóan nem azok. Azért fognak sokan letenni a tejről, tojásról és a húsról, mert egy idő után az egészségügyi szakemberek is be fogják ismerni, hogy ez nem oké. Orvosi tény, hogy emiatt van a sok keringési probléma , a daganatok stb nagy része, és így az emberi önzés miatt is el fog terjedni. Illetve gazdaságosabb is lesz. A tofut olcsóbb megtermelni, mint a csirkehúst. Ez törvényszerű, hogy el fog terjedni.

VO: Hol látod magad a magyar vegán mozgalomban, a mozaikban?

BA: Nem szeretnék központi alak lenni és egyre kevésbé vagyok az, mert nagyon sok az új lelkes ember! Én írni szeretek legjobban, meg állatokról gondoskodni. Sok ember között sosem éreztem jól magam, szóval a rendezvények, infóasztalok és hasonlók mindig inkább munka volt, mint élvezet.  Nagyon szeretem még mindig a Facebook oldalt szerkeszteni és ezt az egyik leghatékonyabb eszköznek tartom. Az elmúlt 6 év során nulláról 8 ezer fölé emelkedett a követők száma és ennek minden lépésénél ott lenni és nem abbahagyni, az nagy öröm.

A 7 évvel ezelőtt elkezdett blogomat is nagyon szeretem fejleszteni, tartalommal dúsítani továbbra is.  

Ha egyszer lesz nagyon sok pénzünk, akkor egy állatmenhelyet szeretnék nyitni. Ez nem egyenlő, az állatsimogatóval, de jöhetnek vendégek, gyerekcsoportok például, akiknek megmutatjuk, hogy milyenek ezek az állatok.

VO: Hogy látod honnantól nem állatsimogató?

BA: Én úgy képzelem, hogy az állatok el tudnak vonulni és odamennek az emberekhez, ha akarnak. A látogatónak pedig meg van mondva, hogy te itt vendég vagy, az állat van otthon. Nem lehet ráerőltetni az akaratodat, senki nem fogja az öledbe adni, ha odamegy hozzád, örülj neki; ha odébb megy, akkor ez van. Szerintem ezt lehet jól csinálni. A saját mentett állataimmal is így vagyok. A két nyuszi a kertben nem szereti, ha bárki simogatja őket. Mikor a szomszédunk megkérdezte, áthozhatja-e a gyerekeit nyuszisimogatóba, mondtam, hogy nem. Pedig alkalom lett volna beszélgetni a vegánságról és még talán hatni is tudtam volna rájuk. De a nyuszi nem használati tárgy. A csirkék és Vili kakas viszont boldogan esznek bárki kezéből. Nagyon finoman tudják elvenni a magokat. Még egy 4-5 éves kisgyereket is simán oda lehet hozzájuk engedni. Simi náluk sincs. Finoman odébb húzódnak, ha valaki idegen feléjük nyúl. Ott kell lenni mellettük non stop ilyenkor, hogy védjem az érdekeiket verbálisan is. Szóval, ha lesz menhely, ott folyamatos jelenlét kell a látogatok mellé. Az embereknek tisztelniük kell az állatokat.

Fotó: Csíkos István

VO: Milyen állatokkal élsz együtt?

BA: Két kutyus, három cicus, két nyuszi, egy kakas és két tyúk. Mindenki mentett természetesen.  

A nyuszik például a kertben laknak és nem szeretik ha őket bárki megsimogatja. Velem már úgy vannak, hogy hozzám odajönnek és elfogadják a kezemből a kaját, de ha én meg akarom őket érinteni, akkor odébb lépnek. Nem azért, mert félnek. Nem félnek, csak nem szeretik, ha valaki fogdossa őket. Ők egymást állandóan puszilgatják, és nagyon szeretik egymást, de nem akarják, hogy bárki simogassa őket. A nevük Vackor és Mrs Vackor (Szépség néven érkezett), mert ők igazi régimódi szerelmes pár. Az összeszoktatás úgy zajlott, hogy Vackor udvarolni járt a hölgyhöz. Imádnivalók voltak első pillanattól. Ivartalanított mind a kettő.

A kiskakasom, Vilmos most május elsején lesz egy éves. Ő pici kora óta velem van, így ő ölbe ülős, simogatós. A tyúkok felnőttként érkeztek tavaly augusztusban és most a héten volt olyan először, hogy a bátrabbik (Marcsika) odajött és finoman a lábamra emeltem, és nem ment le. Lehetett egy picit simogatni. Próbálkozom velük barátkozni, de nem erőszakkal. A másik Grétike, ő picit félénkebb. Ők kint laknak, de ha nyitva van az ajtó, akkor azonnal rohannak és jönnek be. Iszonyú jó érzés úgy lenni a szobában, hogy ülsz a gép mellett és odamegy hozzád egy tyúk és felnéz, hogy „Kaja van?”.

VO: Mit csinálsz a tojással?

BA: Semmit. Az övék és ők eszik meg. Olvastam, hogy külföldi menhelyeken ezt csinálják. Nagyon nem egészséges a tyúknak, hogy minden nap tojik. nem tud mit csinálni, mert így van kitenyésztve, viszont rengeteg kalciumot és egyéb anyagot veszít. Azzal, hogy megeszik, ennek egy részét visszaépítik és imádják. Jobb szeretik megfőzve, így napi szinten főzök tojást vegánként. Furi, de már megszoktam. Nem kívánom, ahogy a magokat sem eszem el előlük, ezt sem. Látom, hogy mennyire fáj nekik, amikor tojnak. Nagyon kevesen tudják, hogy ez egy vajúdás igazából. Tök nagy a tojás ahhoz képest, hogy a kloákájuk ugyanúgy kicsi, mint nekünk. Annak ott ki kell tágulni, ami fájdalmas és nagyon sírnak előtte.

Majdnem naponta tojnak és az a baj, hogy még hidegben is, pedig elvileg télen nem annyit kellene. Implantátumot be lehet tenni, de az kéthavonta 20 000 Ft. Néha átfut az agyamon, hogy ha elvinném a tojást a nagymamámnak, akkor legalább annyival kevesebbet venne a boltban, de olyan gusztustalannak érezném. Ő tojta, szenvedett vele, egye meg ő. Nem lopom el tőle.  Ha lenne több időm, akkor szívesen csinálnék például videó blog-ot róluk, meg több bejegyzést és cikket, hogy ők mennyire bonyolult lelkek. Nem olyan okosak, mint egy kutya, de mindannyian nagyon különböző személyiségek.

VO: Hogy kerültek hozzád?

BA: Volt egy nénike Budapest külterületén, aki elhalálozott. Nála voltak tyúkok a szokásos rabszolgasorban. A szomszéd hölgy, aki viszont nagyon állatbarát volt, szerette volna, hogy a tulajdonos néni halála után ne öljék meg őket. Felhívta a Noé menhelyet, hogy bevihetné-e őket oda. A Noé menhellyel pont kapcsolatban voltam, mert nagyon szerettem volna a Vilinek társat, tőlük akartam örökbe fogadni, és így egyből én mentem a tyúkokért és ők jöttek hozzánk. Az érdekes az, hogy a szomszéd néni még pénzt is adott, hogy ne öljék meg a tyúkokat, de nem volt még csak vegetáriánus sem. Facebook ismerősök lettünk, így követheti valamennyire a tyúkok életét is, és nemrégiben azt hiszem ő írta, hogy vegetáriánus lett.

VO: Mit gondolsz az állatok vegánul tartásáról?

BA: Én azt mondanám, hogy mindenki próbálja ki az állatával és figyeljen oda, hogy az jó-e neki. A két kutyám tök jól elvan vegánként, sőt szerintem ezért vannak ilyen jól öreg koruk ellenére, mert vegánok 6 éve. Az öreg cicámnak viszont nem tett jót és vele visszaálltunk a húsos tápra. Van vegán táp is, abból is szemezget, de amikor csak azt kapta, akkor lefogyott és az egy öreg cicánál nem poén. A fiatal cicák, akik nem olyan válogatósak, nagyon szeretik a vegán tápot babakoruktól fogva és totál jó súlyban vannak. Szóval szerintem ez egyéni.

Nem csak száraz táp van, hanem konzerv is, de iszonyatosan drága három macskánál. A vegapet.hu-n lehet rendelni, májkrém szaga van, ízlett a cicóknak és ha csak 1 cicám lenne, azt hiszem, be is vállalnám a plusz költséget.

VO: Mit gondolsz az állatok benti tartásáról?

BA: Az ember is el van távolodva a természettől. Nekünk is jót tenne, ha az erdőben lennénk, de mégsem ott vagyunk. Biztos jobb lenne neki, ha lenne egy nagy udvar vagy az erdő, de ha valaki lakást tud neki nyújtani, akkor ahhoz alkalmazkodnak. Ha használati tárgynak tartod, aki azért van, hogy játsszon vele a gyerek, az nem vegán. De ha ő a társad és szereted, és a legjobbat akarod neki, amit nem biztos, hogy mindent meg tudsz adni, akkor az vegán. Ami nem vegán az, az állat vásárlás. Ha valaki vonzódik konkrét fajtához, az menjen fajtamentőhöz. Az örökbefogadással életet mentesz.

VO: Mit gondolsz az ivartalanításról?

BA: Nincs jobb. Ha lenne bármi más, ami jobb, akkor azt választanám, de nem tudok jobbat. Annál mindenképpen jobb, hogy egy életen át szenvedjen attól, hogy nem szexelhet. Sajnos annyi ember nem akar állatokkal élni, hogy elég gazdi legyen minden szerelemgyereknek. Ez a megoldás a leghumánusabb, amit jelenleg ismerek. Ha lesz jobb, akkor örülni fogok.

Van erről egy cikkem itt.

VO: Kezdő vegánoknak vagy érdeklődőknek mit javasolnál, hogy mit nézzenek meg, mit olvassanak el és milyen rendezvényre menjenek el?

BA: Rendezvényeket inkább Pesten tudok. Tudom, hogy például Debrecenben is sok a vegán, meg Pécsen is, de rendezvényekről nem nagyon hallottam.

A budapestieknek nagyon jó dolguk van, mert van a Kezdő vegán klub, vannak a Vegan Food Festek, vegán piknikek, lehet hozzánk jönni önkéntesnek és ott vannak a Facebook csoportok.

Könyvből a sajátjaimat tudom ajánlani, remélem, praktikusak és ingyen letölthetőek.

A VeganNinja oldalt javaslom, mert ott is rengeteg infó van összegyűjtve. 

Filmek közül a Making the connection nagyon jó, már csak azért is, mert rövid. 30 perc az egész. Nincsenek benne véres képsorok (a végén kb 3 képkocka), minden oldalról körüljárja. Van még a Yourofsky beszéd, amit mindenki nagyon szeret, de én nem szeretem, mert nem bírom a stílusát. Van egy másik beszéd, ami ugyanazt mondja el, csak más stílusban: 101 ok, hogy vegán legyél.

VO: Ha valaki már előrébb van, nekik javasolnál valamit?

BA: A Cowspiracy-t. Tök jól rávilágított a környezetvédelmi dolgokra. Ezen túl a Kína tanulmány baromi jó könyv, mert ha valaki megérti jobban, akkor magabiztosabban tudsz erről beszélni másoknak.

Még azt javasolnám már tapasztaltabb vegánoknak, hogy gyakorolják azt a fajta a kommunikációt, amivel hatékonyan, de erőszakmentesen tudnak beszélgetni emberekkel. Mindannyinknak felelősségünk ezt továbbadni, mert akkor fog elterjedni. Ezért is nagyon fontos saját magunkat is képezni, cikkeket olvasni. Cikkekből a saját oldalunkat tudom ajánlani.

Van ezen felül egy előadásom a békés kommunkációról is. Nagyon fontos, hogy ne nézzük le és ne bántsuk a másikat. Nekem erre az volt a megoldásom, hogy megkerestem, én miben vagyok tökéletlen. Például ha rohadtul feszült vagyok, előfordul, hogy cigizek, ami nem vegán, mert tudjuk, hogy kutyákon kísérletezték ki, de vannak pillanatok, amikor elgyengülök, viszont ilyenkor sem veszek például sajtot. De szerintem ez ugyanolyan, mint valaki, aki az elején jár még és egy szar napján megvesz egy sajtot. Én nem nézhetem le őt, mert egy szar napomon elszívok egy cigit. Vagy van még, hogy az egyik macskámnak nem vegán tápot adok, és így napi szinten támogatom a csirkeipart. Fontos magamba tudatosítani, hogy nem vagyok tökéletes. Nem nézek le bárkit, csak azért, mert ebben máshol tart.

Nézd meg, kinek mire van szüksége, legyen ez egy információ; egy kis bátorítás; elmondani, hogy neked sem volt könnyű az elején. A legfontosabb, hogy mindenkire tekintsünk úgy, mint leendő vegán és keressük, miben tudunk neki segíteni, hogy előbbre jusson a maga útján.

Fotók: Bonifert Anna

Riporter: Horváth Edit

 

További interjúk itt.olvashatóak. 

Karalyos Gáborral, a Vegán Hegylakóval vegánságról, receptekről, kertről, hegyről.

Sőtér Kittivel, a PlantmyilkyWay cukrász megálmodójával beszélgettünk az egészség és a vegánság kapcsolatáról; arról, hogy mi kell a tökéletes vegán macaronhoz; mivel lehet helyettesíteni a tojást a süteményekben; és megannyi egyéb édes dologról...

Juhász Máriával és Paál Bélával, a Kis Padlizsán Vegán bistro tulajdonosaival: az interjúból többek között kiderül, hogy miért volt Marcsiék hűtője tele sárgarépával; hogyan lett Béla mérnökből szakács; hogy miért feküdt ki János bácsi a palánták mellé; és milyen speciális adalékot használnak a tökfőzelékbe.

Gacsó Anikóval, a MAVEG egyik alelnökével arról, hogy 15 év vegetáriánusság után mi terelte a vegánság felé; milyen kihívásokkal néz szembe ma egy vegán család Magyarországon; mi a helyzet a közétkeztetésben, ha valaki növényi alapú étrenden van; milyen lépéseket tesz a MAVEG a vegán családok érdekében és hogyan lehet segíteni az egyesületet.

Fill Good csapatával Vetsey Nórival, Péntek Zolival és Vetsey Bálinttal: az interjúból többek között kiderül, hogy mit szólt a család, amikor Nóri gyerekként bejelentette, hogy vegetáriánus lesz; milyen együtt dolgozni családként; mi a sütöltöde koncepciója; mi a titka a habkönnyű pogácsáiknak; mennyire vannak hatással az Olaszországban töltött évek a kínálatra; miért szeretik a környékbeli nénik a kalácsukat és miért nem használták az idei Kerékpáros reggeli logot.

Varga István, Nyers Séffel: az interjúból többek között kiderül, hogy miért lett nyers vegán; hogyan lehet ezt Magyarországon kivitelezni; miért a Holdhoz köti a Nyers kihívást; melyik országban tart minden évben Nyers nyaralást; milyen tanfolyamokat szervez; meddig áll el az aszalt lenmag kenyér; miért kell a magvakat beáztatni fogyasztás előtt; miért fontos az enzimdús táplálkozás; mit jelent a menzareform és milyen gyermekotthont támogat Erdélyben.

Lincoln Telma énekesnővel: az interjúból többek között kiderül, hogy milyen értékrendet szeretne átadni kisfiának, Marcinak; hogyan oldotta meg az óvodai vegán étkezést; hogyan világosítja fel kisfia az óvodatársait arról, hogy mi is van a tányérjukon; mi a lényege a Földlakók Környezettudatos Suli Projektnek; miért váltott balettról éneklésre; milyen zenekarokban énekel; mekkora hatással van az életére Afrika és miért jó kisgyerekkel utazni.

Zabezsinszkij Annával, az első magyar vegán szabadulószoba tervezőjével: az interjúból kiderül, hogy mi is az a Dumbster Diving; hogyan segített Anna elindítani a vegán Túró Rudit; mi a koncepciója az általa tervezett és kivitelezett vegán szabaduló szobának; miben tudna segíteni, hogy Magyarországon is elindulhasson egy; milyen mini menhelye van; milyen főzőkurzusokat tart és milyen vegánsággal kapcsolatos pályázati lehetőségek vannak világszerte.

Antalóczy Györggyel, a Flow Specialty Coffee Bar & Bistro tulajdonosával tudatosságról, specialty kávékról, vegán ételekről és természetesen az étteremről.

A Földlakók (vegán) iskola alapítóival a tanulócsoport koncepciójáról, és a legfrissebb fejleményekről.

Interjú Gacsó Anikóval, a MAVEG egyik alelnökével: 15 év vegetáriánusság után mi terelte a vegánság felé; milyen kihívásokkal néz szembe ma egy vegán család Magyarországon; mi a helyzet a közétkeztetésben, ha valaki növényi alapú étrenden van; milyen lépéseket tesz a MAVEG a vegán családok érdekében és hogyan lehet segíteni az egyesületet.

Slezsák Csillával és Váry Krisztivel Ultrabalatonról, vegánságról, barátságról. Hogyan lesz egy magányos vegánból társasági lény? Hogyan készülnek fel egy akkora távra, amit még soha nem futottak le? Kinek dedikálják a futásukat?

Korpádi Péterrel vegán aktivizmusról. Mit csinál egy vegán aktivista? Mi az az Earthlings Experience? Mit jelent az Anonymous for the Voiceless? Mit csinálnak a SAVE aktivisták? Hogyan lehet csatlakozni? Hogyan lehet támogatni?

Varga Balázzsal a táplálkozás és a sportolás összefüggéseiről.

Egyed Brigittával a jóga és a vegánság kapcsolatáról. 

Váli Tamással vegán életmódról, növényi táplálkozásról, testépítésről, mítoszokról. Elegendő a fehérje? Mit eszik egy nap? Mennyit edz? Mit tanácsol az étrendünk összeállításánál? ...és még megannyi érdekes információ róla és a vegán testépítésről.

Hári Richárddal, a Vegan Tigris tulajdonosával a vegánság és a spiritualitás kapcsolatáról; a teljesértékű növényi táplálkozás testünkre gyakorolt hatásáról; a Vegan Tigris koncepciójáról és Indiáról.

Csir Kevinnel, arról, hogy mit is jelent vegánnak lenni? Merre halad a mozgalom? Hogyan válhatsz vegánná? Milyen hatással van az állattenyésztés a környezetre? Mi az összekötő kapocs a vegánság és a különböző emberi jogi mozgalmak között?

Sipos Nórával, a NoraSpiration megálmodójával beszélgetünk vegánságról, bloggerkedésről, evés zavarokról, és még megannyi másról...

Nagy Mártonnal a Vegan Garden egyik alapítójával.

Szaluter Edittel, a Kertkonyha megálmodójával. Beszélgettünk a főzés szeretetéről, a Kertkonyha megszületéséről, vegán szaloncukor készítő tanfolyamról és még megannyi más dologról.

 

Ha szívesen olvasol angolul interjúkat nemzetközi influencer-ekkel, akkor itt megteheted.

 

Richard Watts-szal, a Vegan SideKick alkotójával. Szinte minden vegán találkozott már a munkásságával, a legtöbbször megosztott alkotó, de kevesen tudják ki áll a rajzok mögött.

Ullenkával arról, hogyan gyógyította meg a súlyosan ekcémás kislányát a nyers vegán étrenddel.

Marlena Rozenberggel a vitorlás életmódról vegánként. Hogyan szelték át a Csendes-óceánt, mi volt a legnagyobb élménye és hogyan lehet felkészülni egy ekkora útra.

Mariia Goldschmidttel, a Tofu Family-ből, családról és fitt életmódról növényi alapokon.

Jo Fredericks-szel a vegánság és a művészet kapcsolatáról.

Seb Alex-szel, aki állatjogi aktivista, vegánságról, Anonymous of the Voiceless megmozdulásokról, és egyéb az állatokat támogató lehetőségekről.

2018-04-30 15:07:14
04.
30