Interjú Juhász Máriával és Paál Bélával, a Kis Padlizsán Vegán bistro tulajdonosaival

VeganOrigo: Mikor és miért lettetek vegánok?

Marcsi: 2010 áprilisában derült ki, hogy volt egy daganatos betegségem, amire kaptam mindenféle kezeléseket. Már korábban is odafigyeltünk a tudatos táplálkozásra, és a sport is az életünk része volt. Arra gondoltam, hogy a fizikai kezelések nem lesznek elegendőek, és Pesten egy biológus orvos, egy majdnem teljesen vegán életmódot javasolt (Gerzson terápia), de abban volt még pl. túró. 9 hónapig csináltam azt a diétát. Rengeteg zöldséglevet préseltünk, szó szerint mázsaszámra hordtuk haza a bio termelőktől a zöldségeket.

Béla: A hűtőnk abban az időben sárga volt, kinyitottad és tele volt répával. :)

M: Plusz alma és zöldsaláta. Akkor én szinte ezeken éltem. Béla ápolt engem, rengeteget segített, csinálta a leveket és az ételeket. Én „csak” bejártam dolgozni, és otthon „csak” pihennem kellett, mindamellett, hogy ő is dolgozott. Már gyerekkoromban sem voltam nagy húsevő, és amikor az orvos mondta, hogy lassan elkezdhetek újra csirkemellet enni, akkor már el sem tudtam volna képzelni. Néztem közben – természetesen – az ide illő dokumentumfilmeket is. Tejet egyáltalán nem fogyasztottam, de túrót akkor még néha igen. Béla néha hozott haza jó minőségű házi sonkát, de az is lassan fogyott el, és fokozatosan kikopott az ő életéből is. Nem volt felé elvárás, attól függetlenül, hogy én már nem akartam visszatérni a régi életmódra. Az egészségügyi oldal felöl közelítettük meg, de a sok új információ, az állattenyésztés brutalitása szíven ütött minket, hogy annak idején nagypapáink nem így bántak az állatokkal. Szerencsénk volt azzal, hogy ketten egyszerre kerültünk bele ebbe az áramlatba, és támogattuk egymást.

Anyukám is nagyon támogatott minket. Amikor hazalátogattunk, akkor velünk együtt csinálta hétvégente. Most már ötödik éve vagyunk vegánok teljesen.

B: Igen, a vegetáriánus életmódból (sajt és túró), egyszerűen átfolytunk a vegán életmódba.

M: Én nagyon sokat jógáztam, Béla sok spirituális könyvet olvasott, és tanítottuk egymást. A környezetünk nem értette a bennünk és körülöttünk lévő változásokat, így kicsit bezárkóztunk a saját kis világunkba. Szoktunk filozofálgatni arról, hogy mi zajlik a világban az állatokkal, de nem szóljuk meg az embereket, akin bőröv van. Mi a finom, csendes vonalat képviseljük, és ezt szeretnénk majd a gyerekeinknek is átadni. Szerintem nagy hatással vagyunk most már a családunkra és barátainkra is.

B: Közben én elkezdtem főzni, és egyre többet és mélyebben foglalkoztam a témával. Több irányból képeztem magam, majd el is végeztem a normál szakácsképzést. Sikerült olyan helyen elvégezni ahol nem kellett állati dologgal főzni. Teljesen átformálódott bennem a világ efelé. Mind a ketten multinál dolgoztunk, én mérnökként, és egy darabig még párhuzamosan csináltam a kettőt.

M: Nem voltam ágyban fekvő beteg, de Béla egy hatalmas szolgálatot teljesített mellettem, hatalmas szeretettel csinálva és ez is kinyitott benne valamit és egyre inkább érezte, hogy az, amit a munkahelyén csinál, annak nincs értelme. Nem akarta ezt csinálni még 30 évig, és azon viccelődtünk félig komolyan, hogy nem mehet el szakácsnak, mert miből fogunk megélni. Az elején nagyon be voltam ijedve, és kellett 4 év, míg eljárt este tanfolyamokra, és eldöntöttük, hogy akkor mondjunk fel és csináljunk egy helyet itthon, Debrecenben.

V: Az étteremtől függetlenül mi változott az életetekben a vegánság miatt?

B: Minden :) Táplálkozás tekintetében egy sokkal tisztább dolgot kezdtünk el, tehermentesítettük a szervezetünket. A barátok is megváltoztak, jöttek újak is, akik hasonlóan gondolkodnak, ezáltal a környezetünk is változott.

M: Régen nagy tejivó voltam, és amikor elhagytam, akkor egyik napról a másikra kitisztult a bőröm. Sokkal könnyebb az emésztésem, gyorsabb az anyagcserém. Bejött az életembe a jóga, és a tanárom nagyon szép értékeket adott át, ezzel gazdagította az életemet. Ami újdonság mostanában, hogy erősnek érzem magam, mert egy olyan eszme mellett tettem le a voksomat. A környezetem először nagyon szélsőségesnek érezte, de már nem esik nehezemre vállalni. Egy belső tartást ad, hogy egy jó ügy mellett állok.  Remélem, hamar eljön az idő, amikor már nem kapunk ironikus megjegyzéseket, hogy csak füvet vagy köretet eszünk. Bár aki hozzánk jár, az már bőven tudja, hogy miről is van szó. :)

B: Mindenkinél másképp indul, és másképp épül be az életébe a vegánság. Nekünk az életünk velejárója lett, és emiatt nem is nehéz. Van, aki azért csinálja, mert ez trendi. Van, aki egyik napról a másikra vált. Van, aki beütemezi, hogy egy bizonyos időintervallum alatt áll át. Szerintem akkor a „legigazibb” a dolog, amikor a hús szagát már büdösnek érzed, ha fő valahol, mert belülről jön ez az egész. Ehhez egy lelki fejlődés is tartozott, ezért ez nálunk stabil alapokon áll. Nem tudom elképzelni, hogy x év után újra húst egyek.

M: Nekem a kolbász íze hiányzik, de kibírom :)

B: Nagyon jó csicseri kolbászt találtunk ki! Megoldottuk. :)

M: Az itthon kapható összes vegán kolbászt kipróbáltuk már. Régen sem voltam nagy kolbászevő, de félévente rám tör, hogy szívesen ennék. Valószínűleg, mert a nagypapám anno nagy szeretettel készítette és érzelmi szálak fűznek hozzá. Sajnos viszont a bolti vegán kolbászok csapnivalóak…. kivéve most már a miénket. :)

V: A főzés szeretete már korábban is megvolt, vagy az életmódváltás miatt jött?

B: Maga az étel szeretete, a minőségi étel keresése korábban is megvolt, mindig is gourmet-skodtunk.

M: Én nem főzök, csak mákos tésztát és barátait :) Béla főzött korábban is.

B: Először saját szinten indult el. Mai napig megmaradt a helyek látogatása, még ha nem is tudunk egy adott helyen mit enni, de szakmai oldalról megnézzük. De szerencsére már egyre több helyen van vegán opció is. Mindig szerettem főzni. Amikor az éttermet megnyitottuk, fülembe csengettek Édesanyám szavai, hogy „Ezt a gyereket szakácsnak kell adni”. Már egész kicsi koromban is a konyhában sürögtem-forogtam. Akkor esett le, hogy mennyire irányítva van az ember élete, és az enyém is. Végül Édesapám unszolására lettem én is mérnök. Ha anno ráfeküdtem volna az áramlatra, akkor valószínűleg előbb bejön az életembe a szakácskodás, de most már rátaláltam.

V: Hogyan éltétek meg a váltást? Például, hogy most már saját magatoknak dolgoztok és nem másnak.  A terület is teljesen más.

B: Ezt még a mai napig éljük, naponta hoz új dolgot az életünkbe. Minden nap más, van, amikor jó, van, amikor kevésbé. Először párhuzamosan csináltuk, kapaszkodtunk a régibe. Simán dolgoztam még, amikor már elkezdtük a helyiség berendezését. Aztán el kellett vágni az utolsó szálakat is, és rájöttünk, hogy egy nagy tanulás kellős közepébe csöppentünk. Rájöttünk, hogy ugyan biztonsággal tudunk ételeket készíteni, de bizonytalanul tudunk éttermet, vállalkozást vezetni. Heti téma, hogy hogyan tovább, merre haladjunk. Kicsit bele vagyunk most kötve a mindennapokba. Én napi x órát főzök, Marcsi pedig napi x órában viszi a cég, úgymond cég részét (könyvelő, social media, rendelések, stb.). Sikerült összeszedni úgy a gárdát, hogy egy lelkes és igényes csapat alakult ki. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy nálunk mindenki diplomás „útkeresőnek” mondható. :)

M: Mindenki egy egyéniség. Szeretjük, ha valaki jó értelemben véve kattant :)

Én két hónappal korábban mondtam fel, mint Béla, és pont a napokban beszéltünk róla, hogy hogyan tartsuk fenn ezt a motivációt. Ugyanúgy szeretjük, a lelkesedés megvan, de egy saját vállalkozásban nem csak másokat kell motiválni, hanem magunkat is. Ha azt érezzük, hogy kicsit csappan az energia, valahogy mindig jön egy olyan vendég vagy telefonhívás, ami miatt nagyon megéri csinálni.

B: Azon szoktunk gondolkodni, hogyan csináljuk másképp, hogyan idomuljunk Debrecenhez. Mit változtassunk úgy, hogy a minőségen ne változtassunk, de anyagilag is meg tudjuk őrizni az egyensúlyt. Nálunk például a felhasznált alapanyagok 85-90 %-a bio minőségű, és ezt például nem kommunikáljuk eléggé szerintem. A környező éttermektől is szerzünk tapasztalatot, akik nagyon jó szemlélettel vezetik a sajátjukat (még ha nem is vegánok). Azt viszont látjuk, hogy másoktól eltérően mi mindent magunknak csinálunk meg, náluk a vegán majonéztől kezdve, minden étel összetevőjét mi csináljuk meg. Nagyon sokáig a burger zsemlét is mi csináltuk, de egy idő után már nem bírtunk akkora mennyiséget gyártani. Végül sikerült találni egy faluban lévő pékséget, akivel két hétig jöttünk mentünk, hogy vegán legyen a zsemle és mégis jó. Mutattuk az alapanyagokat, hogy mit tegyen bele, és nagyon édes volt, mert amikor hozta az első verziót mondta, hogy mindent úgy csinált, ahogy mondtuk, de ahhoz, hogy puha legyen tett bele sertészsírt. :) Természetesen később erre is pont került, és egy nagyon finom kókuszzsírral készült zsemle lett belőle. A gluténmentes zsemlénk készítését azonban még mindig fenntartjuk magunknak.

M: Korlátozott most a kínálatunk, mert nem tudjuk magunkból kipréselni az a’la carte-ot, és a hosszabb nyitva tartást sem. Lehet, hogy nem csináljuk jól, de nem tudjuk nem mi csinálni az alapanyagokat, mert számunkra fontos a minőség, nagyon fontos. Most már a debreceniek is nagyon bíznak bennünk, és rengeteg intoleranciával rendelkező vendégünk van. A levesek, főételek gyakorlatilag már „mindenmentesnek” mondhatóak, bár utáljuk ezt a kifejezést.

V: Mi a Kis Padlizsán koncepciója?

B: Minden héten változik az étlap. Két főétel, két leves az alap, természetesen mindig más. Szoktunk még szezonálisan változóan plusz dolgokat is készíteni, például töltött cukkini, nyers ételek, főzelékek, stb.. Ezeket nem tesszük fel külön a honlapra, csak az látja, aki eljön. Süteményekből is nagyon nagy a kínálat. 3-4 féle süti van naponta a fix pogácsákon kívül.

M: Fontos, hogy nem tesszük ki másnap az előző napi süteményt. Minden nap van burgonyás pogácsa, tegnap nem vitték annyira, de nem tesszük ki fél áron sem, azért mert maradt. Szerencsére mindenki szeret enni, így van, mit csinálni vele :) Maximum a levesből teszünk ki, ha marad. A szombat street food-ossá alakult: burger, pizza, wrap, burrito, Tofish and chips, stb. Van, aki csak szombaton jön pont ezek miatt.

V: Milyen a nyitva tartás?

B: Vasárnap és hétfő szünnap. Keddtől péntekig vagyunk 11-től 5-ig, szombaton pedig déltől 7-ig.

Debrecenben sajnos nincs nagy turizmus, és nyáron szinte kiürül a város. Ha esik az eső, akkor van remény, hogy többen jönnek, mert akkor nem utaznak el vagy mennek erre-arra.

Egy olyan réteget sikerült megfogni, akik tudatosabbak és tehetősebbek. Vegánok kevesen járnak. Ez a réteg pedig elmegy kirándulni és nyaralni.

M: Nagyon örülök, hogy vegánok vagyunk és vegán éttermet nyitottunk és nem húsosat, mert a vendégkörünk über cuki. Mindenki elfogadó, sokakkal baráti a viszony. Debrecen az ország második legnagyobb városa, a Kis Padlizsánban mégis kisvárosias a hangulat. Egyszer volt egy ember, aki bejött, felnézett az étlapra és megállapította, hogy nincs glutén és nincs hús, és kiment. Az év poénja volt :)

V: Milyen volt a fogadtatás?

B: Pozitív volt mindig is, de az indulás nehezebb volt. Nem vagyunk a központban sem, így ha valaki jönni akar, akkor meg kell találnia. Itt vagyunk a Tesco mellett, de nem a Tesco-ból jönnek át az emberek :)

A városi fogadtatás nagyon jó volt. Már példálózik velünk a város. Több városi rendezvényen is részt vettünk, ami kimondottan büszkeséggel tölt el minket. Az augusztus 20-ai virágkarneválra is hívtak minket főzni.

M: Az M1-es élő közvetítést a mi standunkhoz szervezték, mert a virágkarnevál végülis a növényekről szól; mi is növényekből főzünk, és ez jobban passzol, mint valami húsos étel. A szervező nem is jár hozzánk, de mégis mi jutottunk az eszébe, hogy mi szebb és jobb dolgot képviselünk és nem a csirkecombot forgatták a kamera előtt.

B: A debreceni gourmet fesztiválra is meghívtak minden évben. Vannak, akik rögtön lelkesek, vannak, akik nehezebben nyitnak a vegán ételek felé és nehezen lépik át a küszöböt, mintha valami bástya venne minket körül, de aztán amikor megkóstolják az ételeket, akkor megszeretik és visszajárnak.

M: Vannak dolgok, amit szokniuk kellett, csodálkozva nézték például a répalevest. Akik a tradicionális konyhán nevelkedtek, ők nehezebben nyitnak.

B: A másik, hogy főzünk olyan alapanyagokkal, amiket egy vegán ismer és használ, de egy átlagember nem feltétlenül. A paprikás krumpli, kovászos uborkával és házi kenyérrel nagyobb siker például, mint egy igazán egzotikus quinoa saláta valamilyen öntettel.

V: Főzőkurzust szoktatok tartani?

B: Néhányszor tartottunk egy tankonyhában, de a hétfői szünnapunk ráment, és így kicsit fárasztó, de keresik. Marcsi például nem kinyomtatott lapot oszt ki a recepttel, mint sokan teszik, hanem készít egy főzőkártyát, gyönyörűen kivitelezi. Van rajta pár gondolat a vegánságról, van rajta jegyzetes oldal is.

M: Én ebben is élem ki a kreativitásomat.

V: Mik a tervek?

B: Nagyon régóta akarunk egy vegán estet tartani. Olyan ételekkel, ami túlnő a menün, hogy érezzék, hogy mi van még ebben. De egyelőre még kevés rá a kapacitásunk.

M: Nézegetünk nagyobb helyet, mert ezt kezdjük kinőni. Van néhány termék, amit nagyon szeretnénk forgalmazni itt a bistro-ban. Például nemrég találtunk rá a Peony márkára, aki mögött egy lány van, aki szójagyertyát készít. Gyönyörű kezdeményezés. A tortáinkat is nagyon keresik. Ezeket is szeretnénk bővíteni, és minél több rendelést kielégíteni.

A növekedés tervben van, de közben szeretnénk jobban odafigyelni a magánéletünkre is, mivel most teljesen erről szól az életünk. Nagyon tudatosan igyekszünk időt tölteni együtt is, és külön is. Tanuljuk a felelősséget is az emberek felé, akik nálunk dolgoznak. Szeretnénk, ha nem csak egy fizetést adó munkahely legyünk, hanem egy növekedő, inspiráló cég is.

B: Nálunk mindenki vegán bár most, hogy mondom nem is volt igazán kikötés.

M: Szeretnénk fenntartani, hogy mi egy nyugodt hely vagyunk.

B: A vendégek szokták mondani, hogy olyan jó hozzánk beülni, mert olyan jó a hangulat. Úgy szeretném egyszer én is kipróbálni, hogy az milyen lehet, csak úgy beülni hozzánk :)

V: Milyen alapanyagokkal dolgoztok?

B: Van 2-3 beszerzési forrásunk, ahonnan az alapanyagok 80-90%-át szerezzük be. Tél végén több van, mert mindenkinél kezdenek a készletek leapadni. Ami azért is érték számunkra, mert ahogy mi csináljuk az éttermet, ők is úgy csinálják a kertjüket. Egyik szeretett termelőnk – János bácsi – a hidegben kifeküdt a palánták mellé, mert jött még egy kisebb fagy és fűteni kellett nehogy bajuk legyen. Ez nekünk nagyot nyom a latba, mert az a szeretet és gondoskodás, amit beletesz a zöldségbe, az nálunk ki fog kamatozni.

A lisztet is egy bio termelőtől vesszük. Teszteltünk mást is, hogy árban kicsit lejjebb tudjunk menni, de az nem adta azt a minőséget. Megtermeli a búzáját, elviszi egy bio malomba, és amikor átadja az 50 kilós zsákot, még meleg a liszt.

M: Nemrég éjjel kaptunk egy üzenetet és fotót, hogy akkor ásták épp a krumplinkat.

B: Akitől a tököt szerezzük be, szintén volt, hogy éjjel küldte a fotót, amikor épp szeletelték és gyalulták a tököt, amit mi a másnapi tökfőzelékbe fogunk beletenni. :)

M: Jó érzés, hogy ők is számítanak ránk, és tudják, hogy jó helyre megy.

B: Emiatt nem sajnálom, hogy kicsit drágábban szerezzük be az alapanyagot, de ami mögötte van, az számunkra érték. Egy új ismeretségünk amikor először jött az étterembe, pont tökfőzelék volt és megjegyezte, hogy milyen jó volt a fűszerezés. Pedig a són és borson kívül nem igazán volt benne más, viszont a töknek igazi tök íze volt.

 

Fotók: Juhász Mária és Paál Béla

Riporter: Horváth Edit

 

További interjúk itt olvashatóak. 

Karalyos Gáborral, a Vegán Hegylakóval vegánságról, receptekről, kertről, hegyről.

Fill Good csapatával Vetsey Nórival, Péntek Zolival és Vetsey Bálinttal: az interjúból többek között kiderül, hogy mit szólt a család, amikor Nóri gyerekként bejelentette, hogy vegetáriánus lesz; milyen együtt dolgozni családként; mi a sütöltöde koncepciója; mi a titka a habkönnyű pogácsáiknak; mennyire vannak hatással az Olaszországban töltött évek a kínálatra; miért szeretik a környékbeli nénik a kalácsukat és miért nem használták az idei Kerékpáros reggeli logot.

Varga István, Nyers Séffel: az interjúból többek között kiderül, hogy miért lett nyers vegán; hogyan lehet ezt Magyarországon kivitelezni; miért a Holdhoz köti a Nyers kihívást; melyik országban tart minden évben Nyers nyaralást; milyen tanfolyamokat szervez; meddig áll el az aszalt lenmag kenyér; miért kell a magvakat beáztatni fogyasztás előtt; miért fontos az enzimdús táplálkozás; mit jelent a menzareform és milyen gyermekotthont támogat Erdélyben.

Lincoln Telma énekesnővel: az interjúból többek között kiderül, hogy milyen értékrendet szeretne átadni kisfiának, Marcinak; hogyan oldotta meg az óvodai vegán étkezést; hogyan világosítja fel kisfia az óvodatársait arról, hogy mi is van a tányérjukon; mi a lényege a Földlakók Környezettudatos Suli Projektnek; miért váltott balettról éneklésre; milyen zenekarokban énekel; mekkora hatással van az életére Afrika és miért jó kisgyerekkel utazni.

Zabezsinszkij Annával, az első magyar vegán szabadulószoba tervezőjével: az interjúból kiderül, hogy mi is az a Dumbster Diving; hogyan segített Anna elindítani a vegán Túró Rudit; mi a koncepciója az általa tervezett és kivitelezett vegán szabaduló szobának; miben tudna segíteni, hogy Magyarországon is elindulhasson egy; milyen mini menhelye van; milyen főzőkurzusokat tart és milyen vegánsággal kapcsolatos pályázati lehetőségek vannak világszerte.

Slezsák Csillával és Váry Krisztivel Ultrabalatonról, vegánságról, barátságról. Hogyan lesz egy magányos vegánból társasági lény? Hogyan készülnek fel egy akkora távra, amit még soha nem futottak le? Kinek dedikálják a futásukat?

Hári Richárddal, a Vegan Tigris tulajdonosával a vegánság és a spiritualitás kapcsolatáról; a teljesértékű növényi táplálkozás testünkre gyakorolt hatásáról; a Vegan Tigris koncepciójáról és Indiáról.

Bonifert Annával a vegán állatvédelemről. Az egyik legismertebb magyar, vegán állatvédő aktivista. Több állatvédelemről és vegánságról szóló könyv és cikk szerzője.

Regölyi Lillával és Regölyi Péterrel, a Vegan Love és a Magic Burger tulajdonosaival beszélgettünk arról, hogyan alakítják ki a kínálatot, honnan inspirálódnak, mi az egyik fő oka a külföldi útjaiknak, hogy haladnak a Zero Waste felé és az állatvédelem fontosságáról.

Szaluter Edittel, a Kertkonyha megálmodójával. Beszélgettünk a főzés szeretetéről, a Kertkonyha megszületéséről, vegán szaloncukor készítő tanfolyamról és még megannyi más dologról.

Csir Kevinnel, arról, hogy mit is jelent vegánnak lenni? Merre halad a mozgalom? Hogyan válhatsz vegánná? Milyen hatással van az állattenyésztés a környezetre? Mi az összekötő kapocs a vegánság és a különböző emberi jogi mozgalmak között?

Sipos Nórával, a NoraSpiration megálmodójával beszélgetünk vegánságról, bloggerkedésről, evés zavarokról, és még megannyi másról...

Korpádi Péterrel vegán aktivizmusról. Mit csinál egy vegán aktivista? Mi az az Earthlings Experience? Mit jelent az Anonymous for the Voiceless? Mit csinálnak a SAVE aktivisták? Hogyan lehet csatlakozni? Hogyan lehet támogatni?

Egyed Brigittával a jóga és a vegánság kapcsolatáról. 

Váli Tamással vegán életmódról, növényi táplálkozásról, testépítésről, mítoszokról. Elegendő a fehérje? Mit eszik egy nap? Mennyit edz? Mit tanácsol az étrendünk összeállításánál? ...és még megannyi érdekes információ róla és a vegán testépítésről.

A Földlakók (vegán) iskola alapítóival a tanulócsoport koncepciójáról, és a legfrissebb fejleményekről.

Interjú Gacsó Anikóval, a MAVEG egyik alelnökével: 15 év vegetáriánusság után mi terelte a vegánság felé; milyen kihívásokkal néz szembe ma egy vegán család Magyarországon; mi a helyzet a közétkeztetésben, ha valaki növényi alapú étrenden van; milyen lépéseket tesz a MAVEG a vegán családok érdekében és hogyan lehet segíteni az egyesületet.

Nagy Mártonnal a Vegan Garden egyik alapítójával.

.Varga Balázzsal a táplálkozás és a sportolás összefüggéseiről.

Sőtér Kittivel, a PlantmyilkyWay cukrász megálmodójával beszélgettünk az egészség és a vegánság kapcsolatáról; arról, hogy mi kell a tökéletes vegán macaronhoz; mivel lehet helyettesíteni a tojást a süteményekben; és megannyi egyéb édes dologról...

 

Ha szívesen olvasol angolul interjúkat nemzetközi influencer-ekkel, akkor itt megteheted.

Richard Watts-szal, a Vegan SideKick alkotójával. Szinte minden vegán találkozott már a munkásságával, a legtöbbször megosztott alkotó, de kevesen tudják ki áll a rajzok mögött.

Ullenkával arról, hogyan gyógyította meg a súlyosan ekcémás kislányát a nyers vegán étrenddel.

Marlena Rozenberggel a vitorlás életmódról vegánként. Hogyan szelték át a Csendes-óceánt, mi volt a legnagyobb élménye és hogyan lehet felkészülni egy ekkora útra.

Mariia Goldschmidttel, a Tofu Family-ből, családról és fitt életmódról növényi alapokon.

Jo Fredericks-szel a vegánság és a művészet kapcsolatáról.

Seb Alex-szel, aki állatjogi aktivista, vegánságról, Anonymous of the Voiceless megmozdulásokról, és egyéb az állatokat támogató lehetőségekről.