Interjú Lincoln Telma énekesnővel

Az interjúból többek között kiderül, hogy milyen értékrendet szeretne átadni kisfiának, Marcinak; hogyan oldotta meg az óvodai vegán étkezést; hogyan világosítja fel kisfia az óvodatársait arról, hogy mi is van a tányérjukon; mi a lényege a Földlakók Környezettudatos Suli Projektnek; miért váltott balettról éneklésre; milyen zenekarokban énekel; mekkora hatással van az életére Afrika és miért jó kisgyerekkel utazni.

VeganOrigo: Miért lettél vegán?

Telma Lincoln: 3,5 éve vagyok vegán. A középiskolában volt egy próbálkozásom a vegetáriánussággal, követve a bátyámat. Abban az időben balettoztam, keményen edzettünk, és amikor a linzi Kortárs Táncművészeti Főiskola felvételijére készültem, a mesterem rám szólt, hogy nehézségeim lesznek a fehérjebevitellel, legalább csirkét muszáj ennem, mert izmot építünk. 17 évesen még az állatok helyzetét nem mérlegeltem, el akartam érni a kitűzött célt, és visszaváltottam. Utána sem ettem túl sokféle húst, de csirkét azért igen. A tojást 10 éves korom óta utálom, tejet és sajtot viszont rengeteget fogyasztottam.

3,5 éve lettem végül vegetáriánus. A hús elhagyásával 2 hónap alatt mindenféle allergiás tünetem lett, és egy ételallergia vizsgálat kimutatta, hogy tejfehérje- és glutén érzékeny vagyok, így ez megadta az alapot. Akkoriban nem voltam még tisztában a tej- és tojásipar borzalmaival. A párom, Gergő vegán volt már akkor is, és tolta ezeket a dolgokat, de valahogy még nem jött át. Nagyjából fél év kellett, amíg az etikai üzenet is megért bennem, és teljesen vegán lettem.

V: A párod nem is próbált meg „hatni” rád?

T: Ő akkor kb. 3 éve volt már etikai vegán, de még nem volt központi szerepe ennek a kapcsolatunkban. A kisfiam, Marci 3 évesen lett vegán, azután, hogy én az lettem. Eleinte még bennem is élt egy darabig, hogy a gyereknek szüksége van húsra a fejlődéshez, így akkor még az óvodában nem kapott speciális étkezést. Otthon viszont teljesen növényi alapon étkeztünk. Azóta szerencsére hozzám is eljutott, amit a legnagyobb egészségügyi és dietetikus szervezetek is kimondtak, hogy a teljes értékű növényi étrend minden életkorban megfelelő, így én is gyűjtöttem elegendő információt a továbbiakhoz, és akkor döntöttünk úgy, hogy az óvodában is megoldjuk ezt a dolgot. A világ több pontján régóta élnek vegán gyerekek, és teljesen jól vannak.

V: Sikerült?

T: Fokozatosan csináltuk. Az elején tejmentes diétát kértünk neki, mivel róla is kiderült, hogy tejfehérje érzékeny, így ez a része könnyű volt. Az óvónénikkel sikerült megbeszélni, hogy a húst se adják oda neki, partnerek voltak ebben is. Egy év múlva megbeszéltük az óvodavezetővel, hogy lelkiismereti alapon szeretnénk lemondani az óvodai étkezést és mi visszük az ételt a gyereknek. Szerencsére nem ütköztünk akadályba, így azóta ez a rendszer működik. Ez egy jó megoldás, de nyilván egyszerűbb és olcsóbb lenne, ha az ő étkezése is államilag megoldott lenne.

V: Tudja, hogy mit jelent vegánnak lenni?

T: Most jutott el oda szerintem, hogy igazán megérti, mit is jelent ez (6 éves). 3 éves volt, amikor váltottunk. Nyilván többször látta, hogy mások (pl. az ovis társak) viszont esznek állatokat. Nem azt hangsúlyozzuk neki, hogy aki húst fogyaszt az rossz ember, hanem azt, hogy mi azzal a döntéssel, hogy vegánok vagyunk, mihez is járulunk hozzá: például a bolygónk és az állatok védelméhez. Szoktunk menni a Noé állatotthonba, ahol személyesen is találkozhat a „tenyészállatokkal”, így össze is tudja kapcsolni, hogy azokból az állatokból bizony különféle ételek készülnek, például a hamburger. Indítottak is egy térítő hadjáratot a barátjával az ovis csoporton belül smiley

V: Pont akartam kérdezni, hogy el szokta-e mondani ezt másoknak smiley

T: Szerencsére a legjobb barátjával, aki szintén vegán, egy csoportba járnak.

V: Mini vegán gang smiley

T: Igen smiley A másik kisfiú kezdte el hamarabb a térítést, és közölte a többiekkel, hogy igazából, ami a tányérjukon van, az egy cuki állatka. Azóta már ő is mondja. Volt olyan kisgyerek, aki ezt realizálva el is sírta magát.

V: Nem volt negatív szülői visszajelzés?

T: Még nem. Az egyik óvónő kislánya is abba a csoportba jár, és ő például olyan ételt akar enni, amit Marci barátjának az anyukája visz, mert jobban tetszik neki és finomabbnak találja a menzánál smiley

V: Mit terveztek, ha iskolás lesz?

T: Ez egy nehéz kérdés, most Magyarországon még nem megoldott a vegán gyerekek igényeinek kielégítése, így Gacsó Anikóval (a vele készült interjú itt olvasható) megbeszéltük, hogy alapítunk egy sulit. (A Földlakók suliról ebben a VeganOrigo interjúban van bővebben szó). Olyan iskolát szeretnénk, amely többek között védi a vegán gyerekek érdekeit, így nem lesz problémaforrás számukra, hogy mit esznek. Természetesen nemcsak vegán gyerekeket és családokat várunk! Nagyon fontos szempont lesz, hogy ne egy leterhelt közegben kelljen tanulniuk a gyerekeknek, hanem egy személyiség központú (differenciált) módszerrel fejlődjenek saját igényeik és egyedi tulajdonságaik szerint, ugyanakkor stresszmentesen elsajátítva az általános tananyagot. Ez a Földlakók Környezettudatos Suli Projekt. Indítunk egy előadássorozatot ezzel kapcsolatban, ami november 6-án kezdődik: „Tegyük a gyermekkort stresszmentessé!” címmel, ahol Dr. Grőbné Vadas Erika pszichológussal fogunk beszélgetni a gyerekeket folyamatosan érő stresszhelyzetekről és azok lehetséges elkerüléséről, megoldásáról. Lesz majd szó a környezetvédelemről is, mélyebben, mint az általában érintett szelektív hulladékgyűjtés. Fontos, hogy már gyerekkorban megtanulják, és természetesnek vegyék, hogy nem csak az a lényeg, hogy a papírt és a műanyagot külön gyűjtjük, nem használunk műanyagot, vagy nem szemetelünk az utcán. Van több dolog is, amit egyén szinten megtehetünk, hogy ne zsákmányoljuk ki ezt a bolygót teljesen. 

V: Mire van szükségetek a projecthez?

T: Elsősorban pedagógusokra, akit tudnak azonosulni ezzel az értékrenddel, és imádják a gyerekeket. Ha bárkinek van bármilyen tanácsa, tapasztalata, vagy bármi, amivel hozzá szeretne járulni projekthez, azt szívesen vesszük. Van egy Facebook csoportunk, ahol erről szintén lehet beszélgetni.

V: Milyen osztály fog indulni 2019 őszén?

T: Terveink szerint elsős, 6-7 évesekkel.

V: Kb. hány főt szeretnétek?

T: Az ideális 15 fő lenne, de mindenképpen elindulunk, ha csak 4 fővel, akkor annyival smiley

V: Mi az az értékrend, amit szeretnétek átadni a fiatoknak?

T: Az első és legfontosabb, hogy a bolygó, ahol élünk egy kerek egész, és csak akkor működik, ha van benne egyfajta egyensúly. Ehhez társul az együttérzés is, ami az egész életmódunknak az alapját képezi. Ezek velünk született dolgok, de a világ már annyira elferdült, hogy újra kell tanulnunk és tanítanunk őket. Azok az élőlények, akik nem emberfajúak, ugyanolyan értékesek, mint mi, és ha meg tudjuk oldani, hogy nem bántjuk őket, nem használjuk ki őket, akkor úgy fogunk tenni. Ugyanúgy, ahogy az embertársainkat sem. Mind azt tanítjuk a gyerekeinknek, hogy a „kisebbet/gyengébbet nem bántjuk”. Mi csak azt adjuk tovább, hogy ez nemcsak a kisebb gyerekekre vonatkozik, hanem olyan más fajokra is, akik nem tudják emberi nyelven jelezni, ha valami fáj nekik. Rengeteget beszélgetünk a kisfiunkkal is erről, hogy ő hogyan gondolja, és hogy érzi ezt. Benne is felmerülnek kérdések, például, hogy a nagy többség miért nem így él. Igyekszünk ezeket a kérdéseket ugyanúgy őszintén megválaszolni, ahogy egy felnőttnek tennénk, hiszen az igazság megismerésére tanítjuk. Azt viszont fontosnak tartom elmondani, hogy a döntési lehetőséget meghagyjuk neki. Amíg kicsi, vagyis mi vagyunk felelősek érte, addig nyilván a mi értékrendünk szerint él, mint ahogyan ez bármely más családban is működik, de később majd eldöntheti, hogyan szeretne élni, vegánként vagy sem, ez legyen az ő saját tudatos döntése, és ezt mindig el is mondjuk neki, hogy ne érezze kényszernek ezt az egészet. Most már ő maga is elébe megy dolgoknak, mert érti, hogy miért élünk úgy, ahogy.

V: Énekesként van valamilyen kapcsolódásod a vegánsággal?

T: Több zenekarban énekelek. Az egyikben a párommal vagyok benne (G Ras & Fyah Rebels) és mivel ő a zenekarvezető, így itt a dalszövegeket is áthatja ez az életfilozófia. Van több dal is, ami a vegánságról szól. A zenekarban 8-an vagyunk, és ebből 3-an vegánok. Ez elég jó arány smiley A másik zenekarban, ahol énekelek, az Anima Sound Systemben is megjelenik szerencsére ez a szemlélet. Jó látni, hogy mennyire terjed ez az egész.

V: Mióta énekelsz?

T: 10 éve. Hivatásos balett táncosnak készültem, de a felvételi előtt a mesterem kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot Angliában, így Szegeden (nem lévén másik kortárs balett tanár, aki vállalni tudott volna) nem volt lehetőségem felkészülni. A Szegedi Kortárs Balett óráira csak délelőtt tudtam volna bejárni, de az nekem az iskola miatt nem volt megoldható. Akkor úgy éreztem, teljesen derékba törték a karrieremet. A zene, éneklés mindig is érdekelt, így elkerültem egy csodálatos énektanárnőhöz. Ő a Szegedi Nemzeti Színház kórusában énekel, és a tanítványaival alapított egy gospel kórust. Igazi művészlélek, aki rajong az afrikai kultúráért. Egy darabig ebben a kórusban énekeltem. 4 éve, amikor Pestre költöztem, akkor szerettem volna valahol folytatni. Bekerültem az ETŰD Zeneművészeti Szakközépiskolába jazz-ének szakra, amit sajnos nem tudtam befejezni, de nem sokkal később Gergő jóvoltából jöttek különféle lehetőségek, mindenféle zenekarokban kezdtem énekelni.

V: Mennyire van jelen az életedben az afrikai kultúra?

T: Egyre inkább. A szüleim külön mentek, amikor 1,5-2 éves voltam, és mivel anyukámmal több időt töltöttem, így az afrikai vonal akkor nem volt erős az életemben. Apukám amúgy is igyekezett afelé terelni, hogy mivel itt élünk, így inkább a magyar kultúrát tegyem magamévá. Egy idő után abbahagyta azt is, hogy angolul beszélt velem, az ő tört magyarságával kommunikáltunk J Az elmúlt 3-4 évben kezdett el igazán érdekelni ez az egész, és felkutattam a családomat. Ghánából származom, a GA törzsből. A bátyám Londonban él, és ő kötött össze az Afrikában élő rokonokkal Facebookon. Egyre jobban feltámadt bennem az igény, hogy ki is utazzunk, és erre most januárban lesz lehetőségünk. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz abban a közegben lenni. Szeretném, ha Marci életében jobban jelen lenne Afrika, és ő is érezné, hogy ez hozzá is tartozik.

V: Mit jelent ez a hétköznapokon?

T: Vannak olyan afrikai ételek, amiket veganizáltam már, például a jollof rice. Autentikus zenéket is egyre többet hallgatok, és nemrégiben volt lehetőségem egy afrobeat koncerten vokálozni a Mabun Dawud Republic-kal és Dele Sosimivel (ő az afrobeat atyjának, Fela Kutinak volt a billentyűse). Van Pesten egy afrikai szabóság (African Tailoring), ahol afrikai anyagokból készítenek ruhákat és van tőlük egy-két ruhadarabom is. Otthon a dekorációban is látszik már, ahogy integráljuk az életünkbe. Nagyon kíváncsi vagyok, ha hazajövünk, mekkora változás lesz bennem a kinti élmények hatására.

V: Hárman mentek?

T: Igen, igyekszünk minél többet hárman utazni. Tavaly két hónapot töltöttünk Jamaikában, és Marci is teljesen átvette az ottani nyitott gondolkodásmódot, barátságokat kötött jamaikai gyerekekkel. Teljesen más energiák vannak, eleve mindig süt a nap, egy gyönyörű tengerrel körbevett szigeten vagy. Nagyon másként gondolkoznak az életről, másképp gondolkodnak a halálról. Más az egymáshoz fűződő viszony, egy nagy családként tekintenek magukra, erős a közösség. Úgy gondolom, hogy ez lesz Afrikában is, és mi is efelé, a közösségi gondolkodásmód felé húzunk.

V: Milyen vegán családként utazni?

T: Jamaikában nem volt nehéz, sőt, ott a rasta kultúra része az „ital food”, ami gyakorlatilag a teljes értékű, organikus növényi étrendnek felel meg. Egy barátnőm, aki szintén félig ghánai, és már többször járt ott, azt mondja, Ghánában nem lesz ez ennyire könnyű, mert nem értik, miért nem eszünk húst. De magunkra fogunk tudni főzni, nem olyan bonyolult ez.

Családként nem nehéz utazni, főleg mióta Marci is nagyobb, és jobban tud alkalmazkodni. Kifejezetten élvezzük, hogy ő is ott van, és átéli ezeket a dolgokat. Világot lát, és másféle emberekkel, más nyelvekkel találkozik. Mindenkit bíztatok, hogy ha teheti, utazzon gyerekkel, akár már kisbaba kortól. Magukba szívnak mindent, és ez nagyon formálja a világlátásukat. Szélesíti a látókört, segíti az elfogadást, a nyitottságot, a rugalmasságot.

V: Hol lehet veled találkozni a közeljövőben?

T: November 1-jén lesz a World Vegan Day, ahol mindenféle előadások is lesznek az Ellátóházban, beszélni fogunk Anikóval a Földlakók projektről is, és este G Ras and Fyah Rebels koncert is lesz. November 11-én a Vegan Sunday Market-en szintén lesz velünk egy beszélgetés. November 6-ával kezdődik az előadássorozat, amit már említettem korábban a B-terv Közösségi Műhely és Kávézóban, valamint ugyanazt az előadást megtartjuk november 15-én a budaörsi PostArt Kávézóban is.   

 

Fotók: Lincoln Telma, Dániel Biljarszki, Boloni Ferenc

Riporter: Horváth Edit

 

További interjúk itt olvashatóak. 

A Földlakók (vegán) iskola alapítóival a tanulócsoport koncepciójáról, és a legfrissebb fejleményekről.

Interjú Gacsó Anikóval, a MAVEG egyik alelnökével: 15 év vegetáriánusság után mi terelte a vegánság felé; milyen kihívásokkal néz szembe ma egy vegán család Magyarországon; mi a helyzet a közétkeztetésben, ha valaki növényi alapú étrenden van; milyen lépéseket tesz a MAVEG a vegán családok érdekében és hogyan lehet segíteni az egyesületet.

Fill Good csapatával Vetsey Nórival, Péntek Zolival és Vetsey Bálinttal: az interjúból többek között kiderül, hogy mit szólt a család, amikor Nóri gyerekként bejelentette, hogy vegetáriánus lesz; milyen együtt dolgozni családként; mi a sütöltöde koncepciója; mi a titka a habkönnyű pogácsáiknak; mennyire vannak hatással az Olaszországban töltött évek a kínálatra; miért szeretik a környékbeli nénik a kalácsukat és miért nem használták az idei Kerékpáros reggeli logot.

Varga István, Nyers Séffel: az interjúból többek között kiderül, hogy miért lett nyers vegán; hogyan lehet ezt Magyarországon kivitelezni; miért a Holdhoz köti a Nyers kihívást; melyik országban tart minden évben Nyers nyaralást; milyen tanfolyamokat szervez; meddig áll el az aszalt lenmag kenyér; miért kell a magvakat beáztatni fogyasztás előtt; miért fontos az enzimdús táplálkozás; mit jelent a menzareform és milyen gyermekotthont támogat Erdélyben.

Zabezsinszkij Annával, az első magyar vegán szabadulószoba tervezőjével: az interjúból kiderül, hogy mi is az a Dumbster Diving; hogyan segített Anna elindítani a vegán Túró Rudit; mi a koncepciója az általa tervezett és kivitelezett vegán szabaduló szobának; miben tudna segíteni, hogy Magyarországon is elindulhasson egy; milyen mini menhelye van; milyen főzőkurzusokat tart és milyen vegánsággal kapcsolatos pályázati lehetőségek vannak világszerte.

Karalyos Gáborral, a Vegán Hegylakóval vegánságról, receptekről, kertről, hegyről.

Slezsák Csillával és Váry Krisztivel Ultrabalatonról, vegánságról, barátságról. Hogyan lesz egy magányos vegánból társasági lény? Hogyan készülnek fel egy akkora távra, amit még soha nem futottak le? Kinek dedikálják a futásukat?

Hári Richárddal, a Vegan Tigris tulajdonosával a vegánság és a spiritualitás kapcsolatáról; a teljesértékű növényi táplálkozás testünkre gyakorolt hatásáról; a Vegan Tigris koncepciójáról és Indiáról.

Bonifert Annával a vegán állatvédelemről. Az egyik legismertebb magyar, vegán állatvédő aktivista. Több állatvédelemről és vegánságról szóló könyv és cikk szerzője.

Regölyi Lillával és Regölyi Péterrel, a Vegan Love és a Magic Burger tulajdonosaival beszélgettünk arról, hogyan alakítják ki a kínálatot, honnan inspirálódnak, mi az egyik fő oka a külföldi útjaiknak, hogy haladnak a Zero Waste felé és az állatvédelem fontosságáról.

Szaluter Edittel, a Kertkonyha megálmodójával. Beszélgettünk a főzés szeretetéről, a Kertkonyha megszületéséről, vegán szaloncukor készítő tanfolyamról és még megannyi más dologról.

Csir Kevinnel, arról, hogy mit is jelent vegánnak lenni? Merre halad a mozgalom? Hogyan válhatsz vegánná? Milyen hatással van az állattenyésztés a környezetre? Mi az összekötő kapocs a vegánság és a különböző emberi jogi mozgalmak között?

Sipos Nórával, a NoraSpiration megálmodójával beszélgetünk vegánságról, bloggerkedésről, evés zavarokról, és még megannyi másról...

Korpádi Péterrel vegán aktivizmusról. Mit csinál egy vegán aktivista? Mi az az Earthlings Experience? Mit jelent az Anonymous for the Voiceless? Mit csinálnak a SAVE aktivisták? Hogyan lehet csatlakozni? Hogyan lehet támogatni?

Egyed Brigittával a jóga és a vegánság kapcsolatáról. 

Váli Tamással vegán életmódról, növényi táplálkozásról, testépítésről, mítoszokról. Elegendő a fehérje? Mit eszik egy nap? Mennyit edz? Mit tanácsol az étrendünk összeállításánál? ...és még megannyi érdekes információ róla és a vegán testépítésről.

Nagy Mártonnal a Vegan Garden egyik alapítójával.

Varga Balázzsal a táplálkozás és a sportolás összefüggéseiről.

Sőtér Kittivel, a PlantmyilkyWay cukrász megálmodójával beszélgettünk az egészség és a vegánság kapcsolatáról; arról, hogy mi kell a tökéletes vegán macaronhoz; mivel lehet helyettesíteni a tojást a süteményekben; és megannyi egyéb édes dologról...

 

Ha szívesen olvasol angolul interjúkat nemzetközi influencer-ekkel, akkor itt megteheted.

Richard Watts-szal, a Vegan SideKick alkotójával. Szinte minden vegán találkozott már a munkásságával, a legtöbbször megosztott alkotó, de kevesen tudják ki áll a rajzok mögött.

Ullenkával arról, hogyan gyógyította meg a súlyosan ekcémás kislányát a nyers vegán étrenddel.

Marlena Rozenberggel a vitorlás életmódról vegánként. Hogyan szelték át a Csendes-óceánt, mi volt a legnagyobb élménye és hogyan lehet felkészülni egy ekkora útra.

Mariia Goldschmidttel, a Tofu Family-ből, családról és fitt életmódról növényi alapokon.

Jo Fredericks-szel a vegánság és a művészet kapcsolatáról.

Seb Alex-szel, aki állatjogi aktivista, vegánságról, Anonymous of the Voiceless megmozdulásokról, és egyéb az állatokat támogató lehetőségekről.

2018-10-30 19:50:37
10.
30