Interjú Sipos Nóra bloggerrel, a NoraSpiration megálmodójával

VeganOrigo: Miért lettél vegán? Mi volt a motiváció mögötte?

Nóra: 2015 márciusában lettem vegán. Az állatok miatt váltottam, etikai megfontolásból, de előtte fél évig gondolkodtam rajta, kutakodtam; mert nem akartam elhinni, hogy egészségesnek lehet lenni, annak ellenére, hogy rengeteg dolognak utánanéztem.

Korábban evészavaros voltam és sokféle diétát kipróbáltam, így az egészségügyi része nem hatott rám, mert egy csomó diétáról „be lehet bizonyítani”, hogy egészséges és azt is, hogy nem.

Az Earthlings elég erőteljes volt számomra, és miután megnéztem a „101 ok a vegánná válásra” című videót is, összeállt a fejemben a kép. Teljesen logikus volt innentől; mivel a húst korábban sem szerettem. Az egészségügyi résszel kapcsolatban továbbra sem voltam biztos, de az etikai rész számomra elegendő ok volt a váltásra.

Ezután jött a környezetvédelmi rész is a képbe. A durva az, hogy sokkal jobban érzem magam azóta, egészségügyileg is. Nagyon örülök, hogy meg mertem lépni. Az evészavaromból is meggyógyultam, nem feltétlenül a vegánság miatt, hanem, mert megváltozott a gondolkodásom. Számomra az állat már nem étel, se az abból jövő dolgok. Nem is értem, hogy korábban hogyan tudtam megenni. Ez valahogy egy nagy csalódás is volt magamban és az emberekben, volt egy kiábrándultsági periódusom (szerintem sok vegánnak van az elején).

Rossz volt még a meg nem értettség, főleg, hogy mindenki azt gondolta, hogy most vagyok evészavaros, amíg meg tényleg az voltam, addig nem is gondolták, mivel nem nagyon beszéltem róla az embereknek.

V: Előtte nem is találkoztál a vegánsággal?

N: Az egyetemen, vegánná válásom előtt 5-6 éve vegetáriánus voltam fél évig, amire egy évfolyamtársam motivált. A végére nagyon beteg lettem, a vasszintem az elfogadott minimum szint fele volt. Azt vettem észre, hogy nem tudok futni sem, annyira hamar kifulladtam. Akkor azt gondoltam, hogy én befejeztem ezt a vega dolgot, mert tök egészségtelen. Utána mindenevőként is alacsony volt, de most vegánként rendeződni látszik. Elvileg céklát kellett volna ennem, de nem szerettem akkor még, bár azóta már igen. Megváltozik az ember ízlése is, most már kívánom is a céklát.

V: Mit csináltál a vasszinteddel?

N: Semmit. Nem érdekelt, nem foglalkoztam vele és beállt egy idő után. Szedtem táplálékkiegészítőt, de nem vagyok jó ilyesmikben, mert én inkább enni szeretek. B12-t szedek, meg télen D vitamint, de azokat sem minden nap. Odafigyelek rá, hogy változatosan egyek. Évente elmegyek egyszer vérvételre.

V: Mi változott az életedben?

N: Minden. Amikor vegán lettem elkezdtem a saját oldalamat, mert engem is motiváltak sokan Instán, és rájöttem, hogy imádom ezt csinálni. Imádok fotózni és a kajákat feldíszíteni. Nagyon örülök, hogy elkezdtem ezt az oldalt.

Meggyógyultam az evészavarból. A hormonális problémáim javultak, főleg mióta elhagytam a tejtermékeket.

Tudok enni szóját, amit mindenevőként nem tehettem, mert például anno ettem egy szójajoghurtot és másnap megjött. Nem tolom túl a szóját, de már nem okoz problémát.

Jobb az emésztésem.

Finomabbakat eszek. Nem félek az ételtől, ez nagyon fontos a gyógyulás miatt.

Új barátokat szereztem. Meg vesztettem is régieket. Nem én zártam le, nem is tukmáltam rá senkire, de van, aki nem tudja elviselni, hogy vegán vagyok.

A munkámban is ki tudtam teljesedni. Szeretném tovább fejleszteni a food photography-t (ételfotózást). Nagyon szeretem a social media-t, pedig sokan gondolják azt, hogy milyen rossz és káros, pedig egyszerűen csak tudni kell jól használni. Nyilván nem jó, ha az ember egész nap pörgeti és függő, de az megint egy betegség, egy függőség. Annak csak a tárgya változik. Az evészavarra is így tekintek, szerintem az is egyfajta függőség volt.

A környezetem először rosszul fogadta, de eltelt pár év és sok ismerősöm lett vega / vegán vagy legalább leredukálta a húsfogyasztást, mert tudja, hogy az rossz. Én mindenképpen azt gondolom, hogy ez a jövő. Az életem szinte minden szintjén lett pozitív változás, de nem egyből, hanem fokozatosan. Sokan úgy adják elő, hogy az egész életük hirtelen tele lett szivárvánnyal és unikornisokkal, pedig nem. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer abból fogok megélni, hogy megmutatom, hogy mit eszek.

V: Mi inspirálta a blog-odat?

N: Más influencerek. Szeretném őszintén átadni a dolgokat. Én nagyon lusta vagyok, és jóval összeszedettebbnek kellene lennem, hogy jóval több dolgot tudjak átadni, mint ami jelenleg fent van Instagram-on vagy Facebook-on. Szeretnék egy honlapot is.

V: Milyen weblapot szeretnél? Milyen tartalom lesz rajta?

N: Azt szeretném bemutatni, hogy a veganizmus egy normális dolog. Hülyén hangzik, de hogy ez egy mindennapi, átlagember számára megvalósítható dolog. Nem csak azoknak, akiknek nagyon sok pénzük van, vagy ha főznek rájuk. A nagyon egyszerű receptek híve vagyok, ami tudom, hogy nem úgy néz ki, mert egy csomó mindent rászórok a fotón, de maga a recept tök egyszerű. Nem csak édességet szeretnék feltenni, mert jelenleg azok vannak többségben.

A vegánságról is lenne fenn egy info tömb.

Szeretném még kiemelni a minimalizmust, ami szintén sokat változtatott rajtam, megszabadulni régi rossz dolgoktól.

Szeretnék beszélni az evészavarról is. Nem vagyok orvos vagy pszichológus, de arról tudok beszélni, hogy nekem mi segített. Mióta elkészült erről a videóm napi szinten kapok fiataloktól levelet, hogy mit csináljanak, de mindig szakemberhez irányítom őket. Egyfelől jó dolog, hogy írnak, másfelől viszont elszomorító, hogy ennyire gáz a helyzet, hogy ekkora hatással vannak például a különböző diéták és magazinok.

Szeretnék még beszélni az önmegvalósításról is, hogyan is találd meg, hogy mivel is szeretnél igazából foglalkozni. Hogy legyenek céljaid, hogy tudd, mit akarsz. Sokan ott állnak az érettséginél és nem tudják, hogy merre is menjenek tovább. Menjenek-e tovább? Melyik egyetemre menjenek? Ott melyik szakra menjenek? Sokan az egyetem elvégzése után jönnek rá, hogy nem is ezt akarták, nem is erre vágytak. Én is voltam ebben a szituációban. Nem tanácsot szeretnék adni, hanem elmondani az én példámat.

V: Mi a célod a YouTube csatornáddal?

N: Ugyanaz, mint a weboldallal, főleg receptvideók vannak fent. Néha leülök és beszélek, csak mivel a gondolataim csaponganak, jobban fel kellene készülnöm, ehhez túl lusta vagyok jelen pillanatban. Fokozatosan kell haladnom, mert bennem erős a maximalizmus, és most direkt fogom vissza magam. Még mindig félek attól, hogy visszaesek abba a gondolkodásba, ami az evészavarral járt együtt, vagy kialakítok magamnak egy másik függőséget.

Humánkineziológiát végeztem az egyetemen (gyógytornász, személyi edző, stb.) és 3 évig dolgoztam edzőként Ausztriában és akkor voltam a legdurvább evészavaros állapotomban. Az elmúlt 3 évben már be sem mentem edzőterembe, pedig nagyon hiányzik. Most érzem azt, hogy már nem azért mennék le, hogy hogyan nézek ki, hanem mert hiányzik a mozgásnak az a része. Imádok súlyt emelni és edzeni.

V: Milyen tanácsot adnál annak, aki blogger szeretne lenni?

N: Legyen őszinte és legyen önmaga. Olyan képeket csináljon, ami tényleg ő maga. Inspirálódni oké, de ne copyzzon senkit, maximum vegyen ki egy dolgot, amit tetszik, és azt ültesse át az ő képeibe. Fontos, hogy úgy csinálja, ahogy neki tetszik. Amikor bejön egy új stílus, sokan lehurrogják, de egy idő után megjön az áttörés. Minden újat így szoktak bevezetni, hogy először nagy az ellenállás, aztán elfogadják.

A blog kapcsán sok fotóstílust kipróbáltam.

A magánéletemről nem szeretnék sokat megosztani. Van például egy videóm arról, hogy mit eszik a vegán barátom, de őt nem mutatom a videóban. Nem szeretném, hogy erről szólna az oldalam. Az én üzenetem, hogy itt vagyok én, teljesen átlagos, normális lány, aki vegán, és „Te is tudsz ilyen lenni”. Nem olyan bonyolult ez, mint azt sokan gondolnák. Én ezt szeretném közvetíteni.

Bloggernek lenni nagy felelősség. Kit ajánl, mit ajánl, miről mondja, hogy egészséges, stb. Ha valaki ebbe bele szeretne jobban menni, akkor érdemes ezt is fontolóra venni.

V: Mi változott nálad a konyhában a vegánná válás után (az állati eredetű dolgok kikerülésén felül)?

N: A kreativitásom kiteljesedett. Korábban is szerettem díszíteni, a húsos ételeket is, de a húshoz nem szerettem hozzányúlni. Nekem a tojásról volt a legnehezebb „lemondani”. A tükörtojás, ami ugye nehezen reprodukálható, bár most láttam egy videón, hogy Amerikában sikerült. Nem csak külsőre (olyan van máshol is), hanem ízre is pont olyan.

A húst könnyű volt elhagyni, mert nem eszek halott állatot. A tojásról azért volt nehéz lemondani, mert nehéz volt összekötni az agyamban, hogy mi a baj házi tyúk tojásával? Falun nőttem fel, és a szomszédnak volt tyúkja és tojása is. A teljes váltás előtt egy darabig ettem tojást, azt nehéz volt elhagyni. Volt, hogy reggelire 4 tükörtojást ettem. Sokáig nem sikerült megértenem, hogy mi a baj a tanyasi, kapirgálós csirke tojásával.

V: Mi a baj vele?

N: Nem lehet elvenni tőle, mert nem a miénk. Ha elvesszük tőle, akkor fokozatosan arra kényszerítjük a tyúkot, hogy még többet tojjon, ami nem jó neki, mert kiveszi a kálciumot a testéből. Néztem egy videót, ami közelről bemutatja, ahogy tojik egy tyúk és ez megerősített benne, hogy no way, hogy én ezt még egyszer megegyem.

Valamiért a tanyasi tehénnél nem jött ez szóba nálam, hogy miért is gond a tej. Tudtam, hogy elveszik tőle a gyerekét, és mi a gyerektől vesszük el a tejet.

Nem gondolom, hogy lesz vegán világ amíg élek, de szerintem a tejipar lesz az első, amelyik becsődöl.

Azt nehéz számomra megérteni, hogy valaki vált, minden megvan neki és csak a mézen akad fenn. Ott van helyette a cukor, agave, juharszirup…

A tojásnál nem volt ilyen dolog, mert úgy voltam vele, hogy az megtermékenyítetlen, és ha neki nem kell, akkor minek, de végül összeállt a kép.

V: Honnan inspirálódsz a receptjeidnél?

N: Például a Bosh-t szoktam nézni (youtuberek), angol és ausztrál youtubereket követek. Nálam egy recept megalkotása úgy néz ki, hogy szétnézek otthon, hogy mi van a konyhában, és azt összerakom. Pont erről akarok most videót csinálni, hogy egy lábosban mindet egyszerre megfőzni. Én nem szeretek pepecselni a konyhában, amíg elkészül a kaja. Fotózni szeretem.

V: A fotóid alapján azt gondoltam, hogy szeretsz tündérkedni a konyhában.

N: Nem igazán. Akkor szeretek, amikor már kész a kaja. Nem szeretek mosogatni sem utána.

V: Vannak olyan könyvek és videók, amiket ajánlanál azoknak, akik érdeklődnek a vegánság iránt?

N: YouTube: Nutritionfacts, Unnatural Vegan, (a VeganOrigo cikke dr. Tamasival - hamarosan). Nekem megvan a „Hogy ne halj meg” című könyv, de nekem már nem kell bizonyítani, hogy ez egészséges.

V: Hogy látod a vegán mozgalmat (akár Magyarországon, akár külföldön)?

N: Tök jól! Az egész világon jól működik, de itthon is szuperul működik és nekem is részt kellene benne vennem, és fogok is a jövőben. Sokáig azért nem mentem, mert nem akarok ott állni és tartani egy táblát vagy laptopot. Én beszélni akarok. Először azt hittem ez valami kiképzést igényel, de Bergo (Bergovecz Laci) mondta, hogy mehetek nyugodtan. Ez a része nagyon érdekelne, bár ez más, mint amikor videóban magyarázok.

V: Van kedvenc recepted?

N: Palacsinta. Fent van a recept YouTube-on. 1,5 bögre őrölt zabpehely (turmixgépben csinálok belőle lisztet), 1 banán, 1 bögre + 2-3 evőkanál növényi tej (mandulát szoktam). Kisütöm, kész. Ez amerikai palacsinta.

Nagyon szeretem még a tejszínes kajákat. A kedvencem a zabtejszín. A kókusztejszínt nem szeretem, mert kiérezni a kókuszt például a Carbonára-ban.

Nagyon szeretem a mexikói kajákat. Nem tudom, hogy kóstoltad-e a Vegan Gardenben a mexikóit? Vexicana. A chimichangát ajánlom, az a legjobb! A Las Vegans-t is nagyon szeretem. Nagyon ízesek ezek a kaják, a fűszerek is jól kijönnek.

Imádom még az olasz kajákat: pizza, pasta.

Hihetetlen, hogy evészavarosként nem ettem kenyeret, mert sok szénhidrát van benne. Most pedig konkrétan ezen élek: kenyéren, pizzán, pasta-n és krumplin. A rizst csak risotto jelleggel szeretem.

Megváltozott az ízlelésem, teljesen felerősödött. Az osztrák edzősködés után Angliában dolgoztam vegán konyhán, ahol mindent meg kellett kóstolni. Azért mentem vegán étterembe dolgozni, hogy megtanuljak vegán ételeket készíteni, ami egy jó tipp kezdő vegánoknak, így sokat tanulhatnak.

V: Üzennél valamit azoknak, akik még csak érdeklődnek a vegánság iránt?

N: Ha mindenki megpróbálna egy kicsit nyitni mások felé, megértőbb lenne a másik ember felé is, akkor ezáltal, az állatok felé is. Sokan azt mondják, hogy az emberek is állatok. Én ezt nem így gondolom, hanem azt gondolom, hogy mi emberek vagyunk, az állatok, pedig állatok. Ha mi, intelligens emberek tudjuk, hogy vannak olyan élőlények, akik függnek tőlünk (meg mi is tőlük), és megtehetjük azt, hogy nem ártunk nekik, és egészségesek tudunk maradni, akkor miért ne tennénk?

Mindenkinél van egy fal, egy hitrendszer, és ha az ember elgondolkodna ezen, és nyitottabb lenne erre az egészre. Sokszor hozzák példának a rabszolgatartást, vagy a nők elnyomását. Szerintem a legjobban itt összehasonlításképpen a rabszolgatartást lehetne hozni, ott is kihasználták az embereket.

V: Akik ’arra születtek”...

N: Igen, „ezért születnek” vagy „azért vannak életben, hogy megegyük őket”.

A lakatlan szigetre én azt szoktam mondani, hogy ha van ott állat, akkor az valószínűleg növényevő, tehát van ehető növény. Ha meg ragadozó, akkor pedig nem maradok életben, így tök mindegy.

Jó lenne, ha ezen elgondolkodnának az emberek. Azon is, hogy kell-e nekem valami, ami miatt ki kell oltanom egy életet. Nagyon sokan szeretik a kutyájukat vagy a macskájukat, és közben megölik a disznót. Ha ki van kötve egy kutya láncra és erről megjelenik egy fotó Facebook-on, akkor megy alatta a mocskolódás, meglincselnék, akik ezt okozta, de mégsem gondolják végig, hogy ők is ugyanezt teszik egy másik állattal. A változást akkor fogjuk tudni elérni, ha minél többen lesznek erre nyitottak, vegánok lesznek vagy növényi étrendesek, vagy minél többen esznek növényi ételeket.

 

Fotók: Sipos Nóra

Riporter: Horváth Edit

 

További interjúk itt olvashatóak. 

Bergovecz Lászlóval, a Fészek Részek termékfilozófusával, arról, hogy mikor nem lett vegán, mi a művészet, a MAVEG-ről, milyen a viszonya a fához, hogyan lehet vegán bútorokat tervezni és még sok egyéb dologról.

Kiss Gáborral a Vegan Sushi megálmodójával, a sushi készítés rejtelmeiről, és vegán sushi trükkökről.

Fleck Gáborral, aki a Kőpörkölt bloggere, kutató szociológusból a RépaRetek szakácsa.

Regölyi Lillával és Regölyi Péterrel, a Vegan Love és a Magic Burger tulajdonosaival beszélgettünk arról, hogyan alakítják ki a kínálatot, honnan inspirálódnak, mi az egyik fő oka a külföldi útjaiknak, hogy haladnak a Zero Waste felé és az állatvédelem fontosságáról.

Paul Chelemen vegán motivátorral, veganságról, növényi alapú tiszta táplálkozásról sportolóként, miért nem vállal versenyre való felkészítést és a következő vegán generációról.

Regölyi Lillával és Regölyi Péterrel a Vegan Love és a Magic Burger tulajdonosaival beszélgettünk arról, hogyan alakítják ki a kínálatot, honnan inspirálódnak, mi az egyik fő oka a külföldi útjaiknak, hogy haladnak a Zero Waste felé és az állatvédelem fontosságáról.

Mák Martinnal, a Food Not Bombs egyik önkéntesével, arról, hogy mit is jelent a Food Not Bombs; mekkora ételpazarlás zajlik jelenleg a világban; és mire is van szüksége a mozgalomnak a zökkenőmentes működéshez

Sőtér Kittivel, a PlantmyilkyWay cukrász megálmodójával beszélgettünk az egészség és a vegánság kapcsolatáról; arról, hogy mi kell a tökéletes vegán macaronhoz; mivel lehet helyettesíteni a tojást a süteményekben; és megannyi egyéb édes dologról...

Fill Good csapatával Vetsey Nórival, Péntek Zolival és Vetsey Bálinttal: az interjúból többek között kiderül, hogy mit szólt a család, amikor Nóri gyerekként bejelentette, hogy vegetáriánus lesz; milyen együtt dolgozni családként; mi a sütöltöde koncepciója; mi a titka a habkönnyű pogácsáiknak; mennyire vannak hatással az Olaszországban töltött évek a kínálatra; miért szeretik a környékbeli nénik a kalácsukat és miért nem használták az idei Kerékpáros reggeli logot.

Varga István, Nyers Séffel: az interjúból többek között kiderül, hogy miért lett nyers vegán; hogyan lehet ezt Magyarországon kivitelezni; miért a Holdhoz köti a Nyers kihívást; melyik országban tart minden évben Nyers nyaralást; milyen tanfolyamokat szervez; meddig áll el az aszalt lenmag kenyér; miért kell a magvakat beáztatni fogyasztás előtt; miért fontos az enzimdús táplálkozás; mit jelent a menzareform és milyen gyermekotthont támogat Erdélyben.

Lincoln Telma énekesnővel: az interjúból többek között kiderül, hogy milyen értékrendet szeretne átadni kisfiának, Marcinak; hogyan oldotta meg az óvodai vegán étkezést; hogyan világosítja fel kisfia az óvodatársait arról, hogy mi is van a tányérjukon; mi a lényege a Földlakók Környezettudatos Suli Projektnek; miért váltott balettról éneklésre; milyen zenekarokban énekel; mekkora hatással van az életére Afrika és miért jó kisgyerekkel utazni.

Zabezsinszkij Annával, az első magyar vegán szabadulószoba tervezőjével: az interjúból kiderül, hogy mi is az a Dumbster Diving; hogyan segített Anna elindítani a vegán Túró Rudit; mi a koncepciója az általa tervezett és kivitelezett vegán szabaduló szobának; miben tudna segíteni, hogy Magyarországon is elindulhasson egy; milyen mini menhelye van; milyen főzőkurzusokat tart és milyen vegánsággal kapcsolatos pályázati lehetőségek vannak világszerte.

Szaluter Edittel, a Kertkonyha megálmodójával. Beszélgettünk a főzés szeretetéről, a Kertkonyha megszületéséről, vegán szaloncukor készítő tanfolyamról és még megannyi más dologról.

Juhász Máriával és Paál Bélával, a Kis Padlizsán Vegán bistro tulajdonosaival: az interjúból többek között kiderül, hogy miért volt Marcsiék hűtője tele sárgarépával; hogyan lett Béla mérnökből szakács; hogy miért feküdt ki János bácsi a palánták mellé; és milyen speciális adalékot használnak a tökfőzelékbe.

Gacsó Anikóval, a MAVEG egyik alelnökével arról, hogy 15 év vegetáriánusság után mi terelte a vegánság felé; milyen kihívásokkal néz szembe ma egy vegán család Magyarországon; mi a helyzet a közétkeztetésben, ha valaki növényi alapú étrenden van; milyen lépéseket tesz a MAVEG a vegán családok érdekében és hogyan lehet segíteni az egyesületet.

Hári Richárddal, a Vegan Tigris tulajdonosával a vegánság és a spiritualitás kapcsolatáról; a teljesértékű növényi táplálkozás testünkre gyakorolt hatásáról; a Vegan Tigris koncepciójáról és Indiáról.

Karalyos Gáborral, a Vegán Hegylakóval vegánságról, receptekről, kertről, hegyről.

Slezsák Csillával és Váry Krisztivel Ultrabalatonról, vegánságról, barátságról. Hogyan lesz egy magányos vegánból társasági lény? Hogyan készülnek fel egy akkora távra, amit még soha nem futottak le? Kinek dedikálják a futásukat?

A Földlakók (vegán) iskola alapítóival a tanulócsoport koncepciójáról, és a legfrissebb fejleményekről.

Interjú Gacsó Anikóval, a MAVEG egyik alelnökével: 15 év vegetáriánusság után mi terelte a vegánság felé; milyen kihívásokkal néz szembe ma egy vegán család Magyarországon; mi a helyzet a közétkeztetésben, ha valaki növényi alapú étrenden van; milyen lépéseket tesz a MAVEG a vegán családok érdekében és hogyan lehet segíteni az egyesületet.

Egyed Brigittával a jóga és a vegánság kapcsolatáról. 

Antalóczy Györggyel, a Flow Specialty Coffee Bar & Bistro tulajdonosával tudatosságról, specialty kávékról, vegán ételekről és természetesen az étteremről.

Bonifert Annával a vegán állatvédelemről. Az egyik legismertebb magyar, vegán állatvédő aktivista. Több állatvédelemről és vegánságról szóló könyv és cikk szerzője.

Korpádi Péterrel vegán aktivizmusról. Mit csinál egy vegán aktivista? Mi az az Earthlings Experience? Mit jelent az Anonymous for the Voiceless? Mit csinálnak a SAVE aktivisták? Hogyan lehet csatlakozni? Hogyan lehet támogatni?

Váli Tamással vegán életmódról, növényi táplálkozásról, testépítésről, mítoszokról. Elegendő a fehérje? Mit eszik egy nap? Mennyit edz? Mit tanácsol az étrendünk összeállításánál? ...és még megannyi érdekes információ róla és a vegán testépítésről.

Nagy Mártonnal a Vegan Garden egyik alapítójával.

Varga Balázzsal a táplálkozás és a sportolás összefüggéseiről.

 

Ha szívesen olvasol angolul interjúkat nemzetközi influencer-ekkel, akkor itt megteheted.

 

Richard Watts-szal, a Vegan SideKick alkotójával. Szinte minden vegán találkozott már a munkásságával, a legtöbbször megosztott alkotó, de kevesen tudják ki áll a rajzok mögött.

Ullenkával arról, hogyan gyógyította meg a súlyosan ekcémás kislányát a nyers vegán étrenddel.

Marlena Rozenberggel a vitorlás életmódról vegánként. Hogyan szelték át a Csendes-óceánt, mi volt a legnagyobb élménye és hogyan lehet felkészülni egy ekkora útra.

Mariia Goldschmidttel, a Tofu Family-ből, családról és fitt életmódról növényi alapokon.

Jo Fredericks-szel a vegánság és a művészet kapcsolatáról.

Seb Alex-szel, aki állatjogi aktivista, vegánságról, Anonymous of the Voiceless megmozdulásokról, és egyéb az állatokat támogató lehetőségekről.