Interjú Vida Raullal, vegán edukátorral, a Csir Kevin, Prove, Veganuár alapítójával
Mikor és miért döntöttél úgy, hogy vegán leszel?
17 éves koromban megláttam egy leleplező videót a Facebookon a húsiparról. Borzalmas körülményeket és rengeteg erőszakot láttam azon a néhány perces felvételen. Nem kerestem kifogásokat, rögtön eldöntöttem, hogy elhagyom a húst, mert mindig is nagy állatbarátnak vallottam magamat.
Kiskoromban, amikor nagymamáméknál a macska elkapott és megölt egy vakondot, és ők ki akarták dobni a vakond testét a kukába, én rájuk förmedtem, hogy ezt mégis hogyan képzelik?! Ő nem egy tárgy, úgyhogy el kell temetni. Úgy is lett. Felástuk a kertet és eltemettük, a „sírja” mellé még egy botokból összeragasztott fejfát is készítettem, amire egy cetlit ragasztva azt írtam, „nyugodj békében, vakond”.
De mentettem már fészekből kiesett madarakat, elütött kutyát, eltaposott bogarat, stb. Tehát mindig közel álltak hozzám az állatok és megérintett a szenvedésük, de sajnos a haszonállatoknak elnevezett fajokat mindig is figyelmen kívül hagytam. 17 évesen nem történt más, minthogy őket is megláttam, és ezzel végre valóban állatbaráttá váltam.
Miben változott az életed, életszemléleted a váltás óta?
Teljes mértékben etikai okokból váltottam, nekem az egyetlen igazán nagy előnye, hogy nyugodt a lelkiismeretem, mert nem zsákmányolom ki az állatokat. Persze azt is nagy előnynek tartom, hogy nincsenek egészségügyi problémáim, 6 éve nem voltam beteg, csak COVID-os, amit szintén könnyen átvészeltem.
A másik nagy változás - és egyben boldogság is -, hogy már évek óta teljes állású munkaként végzem az edukációs vegán kampányokat, mint például a Csir Kevin, a Veganuár kihívás, a Prove.hu vagy az Empátia Sztori non-profit szervezet, amely magában foglalja az első hármat, és plusz tevékenységet is végez, mint például 10.000 adag vegán étel kiosztása vagy iskolai előadások a vegánságról. Szuper csapatok jöttek létre a különböző projektekhez, tele intelligens, empatikus, tenni akaró emberekkel. Nagyon büszke vagyok rájuk is, és az utóbbi időben szerényen, de őszintén, már magamra is. Sok időbe és munkába került mindezeket megalkotni, de örömmel teszem, hogy megóvjam az állatokat a szenvedéstől.
Milyen változást látsz a vegánság térnyerésében akár itthon, akár nemzetközi szinten?
A trendek alapján már nem olyan népszerű a veganizmus, mint amennyire 2015-2018 körül volt. Ennek egyik előnye, hogy a vegánoknak talán nem kell már sokáig azt hallaniuk ismerőseiktől, hogy „ez csak egy divat, most trendi vegánnak lenni, de majd megunod”. A másik, hogy végre nem lesznek olyan gyakoriak a hír- és bulvároldalakon azok az álvegán influenszerek, akik a gyors hírnévért hazudni kezdenek arról, hogy „egy hét vegánság tönkretette az egészségüket”.
Vannak pozitív, biztató példák nemzetközi és magyar szinten is arról, hogy különböző márkák kiadnak saját vegán termékeket, és ezek hatalmas eredmények, mert minden egyes vegán termék választása esetén egy kicsit békésebb hely lesz a világ. A változás megkérdőjelezhetetlen. Ugyanakkor még nagyon-nagyon távol vagyunk a végcélunktól, és a túlzott, önámító pozitivitás sem jó választás a mozgalomnak. Lássuk be, hogy még sok a dolgunk, és munkára fel!
Milyen aktivista tevékenységet végeztél először? Hogyan érezted magad közben?
A legelső a Csir Kevin létrehozása volt 2016 decemberében, kb fél évvel a vegánná válásom után. Akkor ezt még nem tartottam aktivizmusnak, csak szerettem volna képeket megosztani magyar nyelven, mert kevés ilyen oldal volt.
Később, 2018 végén a Cube of Truth aktivizmus volt az első, való életbeli formája az aktivista életemnek. Ezeknek az eseményeknek az a célja, hogy az utca emberének megmutassuk laptopokon a vágóhídon történő borzalmakat és beszélgessünk velük a látottakról, valamint ellássuk őket hasznos információval.
Évekig csináltam, élveztem is, de ezt a formátumot ma már kevésbé tartom hatékonynak, ugyanis rengeteg időt igényel utazással, közösségépítő afterpartykkal együtt, néha a fél nap elment rá, miközben elértünk talán néhány tucat embert. Eközben online ennek tíz vagy százszorosát is megszólíthatjuk az üzenettel. Ezért én nagyrészt erre fókuszálok. Ugyanakkor senkit nem riasztanék el a Cube-tól – jó élmény a tenni akaró vegánoknak, és vannak pozitív, inspiráló beszélgetések, ráadásul sokat fejlődhet tőle az érvelésünk, meggyőzésünk és a hatékony, erőszakmentes kommunikációnk. Nekem legalábbis segített.
Hatékonynak tartod az utcai aktivizmust? Milyen formái vannak ma Magyarországon?
Mostanában új formák jöttek létre vagy kaptak új erőre, például a metrón működő Cube, vagy éppen a gyorséttermek előtti tüntetések - ezekről a Prove-on is mindig beszámolunk, és készítettünk interjút újabb aktivistákkal, akik a diszruptív aktivizmust képviselik, azaz a kicsit hangosabb, radikálisabb vonalat. Én ennek hatékonyságát is kissé vitatom – ha száz főből meggyőzünk négyet, de elijesztünk huszonhat másikat, akkor az szerintem nem mondható hatékonynak. A huszonhat fő most már nem a nullán fog állni a „vegán skálán”, ahol pártatlanként van jelen, hanem mínuszban lesz, és több munka lesz visszahozni őt arra a szintre, ahol nem fog küzdeni a veganizmus ellen. És akkor ezután kell még elkezdeni a meggyőzést, érvelést, mítoszrombolást. Tehát szerintem így több munka van vele. Ugyanakkor ennek nem adok túl nagy hangot sehol, mert támogatom az aktivizmust, és azt is gondolom, hogy a semmittevésnél vagy a panaszkodásnál talán még ez is hasznosabb.
Mit javasolnál azoknak, akik szeretnének aktivisták lenni?
Nagyon sok lelkes, kitartó vegánra van szükség, hogy a világ megváltozzon. Bár sok kellemetlen beszélgetéstől kíméli meg magát az, aki soha nem beszél az étkezéséről és szemléletmódjáról, de én azt javaslom, hogy nyugodtan, büszkén álljunk ki amellett, amiben hiszünk, ahogyan élünk és amilyen világban élni szeretnénk. Szólaljunk fel azokért, akik nem tudnak magukért. Nincs mit szégyellni abban, hogy nem bántjuk az állatokat. Az a szégyen, hogy évente 75 milliárd szárazföldi állatot, 2.7 billió vízi élőlényt ölünk meg, és közben elpusztítjuk a bolygónkat, mindezt egy néhány perces, pótolható örömforrásért.
Mindenki tud tenni valamit: főzz vegán ételeket a családodnak, nézzetek meg közösen vegán filmeket, küldj az ismerőseidnek cikkeket, ossz meg vegán posztokat a közösségi oldalakon, érvelj higgadtan és hitelesen kommentekben, menj el demonstrációkra, látogass meg menhelyeket és fotózz boldog haszonállatokat, indítsd blogot/vlogot/oldalt/podcastet, adományozz pénzt, időt, vagy szaktudást olyan szervezeteknek, akik szerinted hatékonyan terjesztik az állatok jogait, és egyetértesz a módszereikkel, stb. Bármi jobb, mint a semmittevés. Ne becsüld alá a hatásodat, életed során akár több ezer embert is tudsz inspirálni a békésebb életmódra.
Változott-e a Csir Kevin koncepciója az évek során? Kik a célcsoport?
Abszolút változott. Az első 2 évben, mint minden hasonló oldal, én is vegán tartalmat gyártottam a vegánoknak. Ennek azonban egy idő után semmi értelmét nem láttam, mert nekik semmi újat nem tudok mondani. Ezért elkezdtem mást, másként és másoknak kommunikálni. Míg az első 2 évben 20.000 ember követett be, addig a váltást követő 2 évben már ennek kereken tízszerese, 200.000 embert érdekelt a mondandóm. Mostanra pedig már 257.000 magyar érdeklődik a tartalmaim iránt, melynek valószínűleg 90%-a nem-vegán.
Hogyan reagálnak a vegán tartalmakra azok az emberek, akik „csak” a cuki, állatos tartalomért követnek?
A Csir Kevin egyik stratégiája pont az, hogy a kutyás, cicás, vagy „cuki” haszonállatos videókkal sok ember csatlakozzon a közösséghez, és utána reménykedem benne, hogy minden más tartalomra, gondolatébresztő képre, videóra és cikkre nyitottak lesznek, ami a haszonállatok sorsát meséli el. Mivel nem követnek ki tömegesen és csökkent azok száma is az évek alatt, akik gyűlölködnek a posztok alatt, így azt gondolom, bevált az ötlet. Ráadásul az elmúlt években a videóim több mint 185 millió organikus összmegtekintést értek el. Kevin radikális együttérzése mindenkit megtalál az interneten.
Milyen céllal hoztad létre a prove.hu-t?
A közösségi média nagyon jó lehetőség az üzenet terjesztésére, de sajnos kiszámíthatatlan is. Bármikor letilthatják a fiókodat, törölhetik az oldaladat, és ha csak erre építünk, egy pillanat alatt összeomolhat, amin évekig dolgoztunk. Ráadásul nem alkalmas mindenféle tartalomra, a képek és videók jobban mennek, mint a hosszú, igényes, gondolkodásra sarkalló szövegek, mint például egy cikk a klímaváltozás és étkezés kapcsolatáról.
Magyarországon nem volt aktív, folyamatosan frissülő vegán portál, ami engem nagyon zavart. Ezért – bár korábban nem dolgoztam a médiában – úgy döntöttem, ezt is elkezdem, és majd menet közben kitalálom, hogyan kell portált vezetni, anyagilag fenntarthatóvá tenni, szakemberekből álló szerkesztőséget létrehozni, és így tovább.
Mára az írók között van környezetgazdász, újságírók, szakmai lektor, dietetikus, biomérnök hallgató, fotós, és folyamatosan bővülünk. Az oldalt átlagosan havi 20-40 ezren olvassák, többnyire nem-vegánok, elvégre őket szeretnénk elsősorban tanítani. Ezt is növelni fogjuk a következő években, ugyanis éppen mostanában fog csatlakozni hozzánk egy új, nálam tapasztaltabb főszerkesztő, aki korábban nagyobb portálokat, magazinokat is vezetett.
Mit jelent a Veganuár? Mik a tapasztalatok?
A Veganuár egy 30 napos, ingyenes, online kihívás, amit a nemzetközi Veganuary mozgalom inspirált, ám ez a saját programunk, amit Magyarországra szabtunk.
Célunk, hogy 30 napon keresztül segítsünk azoknak, akik belevágnának az életmódváltásba – minden fontos tudnivalót, elméleti és gyakorlati tanácsot összeszedtünk ahhoz, hogy sikeresen tudjanak váltani az emberek, amit a számok is igazolnak.
2020. január óta 57.000+ ember vett részt a programban, csak idén januárban 27.500. Évről-évre egyre több embert tudunk bevonni, főleg a nem-vegánokat, akik nagy arányban maradnak az egy hónap után is lelkes vegánok. Ezt többek között a program végén lévő kérdőívünk válaszaiból tudjuk, amit az évek alatt 6000+ ember töltött ki. Pontosan látjuk a nemek, korosztályok megoszlását, a korábbi étkezési szokásaikat, vagy éppen azt, hogy mik voltak a nehézségeik, milyen előnyöket tapasztaltak a hónap során az egészségük terén és mit várnak el tőlünk legközelebb.
Arra is külön büszkék vagyunk, hogy egyre népszerűbbé tesszük a Veganuárt, és kezd egy igazán nagy, országos mozgalommá válni itthon is – én magam is beszéltem róla többször is az RTL Reggeli műsorában, adtam interjút a Street Kitchen magazinnak, az Éva Magazinnak, megjelentünk az Origon, a Díványon és a Marie Claire-en, és még sok más platformon. A hírünk egyébként már az országon túlra is eljutott, a Veganuary mozgalom létrehozói ismerik a munkásságomat, és örültek neki, hogy Magyarországon is létezik vegán január.
Milyen mozgalom keretében szoktál vegán ételosztáson részt venni? Lehet csatlakozni?
Az Empátia Sztori külön tevékenysége, hogy 10.000 adag ételt osztanánk ki év végéig, melyből már 2000 meg is valósult. Nem sietjük el, és nem is kötelező elérnünk a tízezret. A célunk inkább az, hogy a lehető legtöbb embernek megmutassuk, milyen ízletesek a vegán ételek, de emellé hasznos tudást, edukációt is adjunk.
Júniusban elkezdtem előadásokat tartani iskolákban, amit szeptember és november között folytatok az ország minden pontján.
Természetesen lehet csatlakozni, az empatiasztori.hu, illetve a csapat@empatiasztori.hu címen lehet érdeklődni. Különösen várjuk azok jelentkezését, akik valamilyen managementtel, marketinggel, kampányszervezéssel, PR-ral, HR-rel kapcsolatos tudással rendelkeznek és pro-bono alapon beszállnának a működésünkbe.
Milyen előadásokat szoktál tartani? Kik a célcsoport?
Az előadások során kb 90%-ban az etikai oldalról beszélek, mert azt gondolom, ez a legerősebb motiváció a veganizmusra. Elmondom az állatok sorsát, az iparági standard eljárásokat, ugyanakkor arra biztatom őket, hogy ne a hatalmas, tízmilliárdos áldozatszámon gondolkodjanak, mert azt képtelen felfogni az agyunk, hanem lássák meg az egyéneket a számok és statisztikák mögött. Nem 75 milliárd haszonállatot kell megmenteniük, hanem csak azt az egy csirkét, csak azt az egy halat, csak azt az egy tehenet, akihez képesek vagyunk kötődni és átérezni a szenvedését.
A beszédeket kiegészítem szomorú és vidám videókkal egyaránt, megmutatom, milyenek lehetnének az állatok, ha meghagynánk nekik a lehetőséget a boldog, szabad életre, és közben látják azt is, hogyan élnek és halnak most az állatok a tojásiparban, a húsiparban, a nagyipari halászat által, a tejiparban, és így tovább.
Hogyan tudnak iskolák jelentkezni?
A raul@empatiasztori.hu címen tudnak előzetesen érdeklődni, mi pedig felvesszük velük a kapcsolatot és mindent alaposan megbeszélünk. Még akár külön, allergénmentes ételeket is tudunk kínálni, köszönhetően a partnereinknek, akik a főzést intézik.
Mik a tapasztalatok? Hogyan reagál a közönség a vegánságra és a vegán ételekre?
Nagyon szeretem és szeretjük látni, ahogy meglepődnek az emberek a vegán ételek mesés ízén. Állandóan csak elégedettséget, döbbenetet, örömöt látunk az arcukon, mert teljesen mást gondoltak a növényi ételekről, mint ami a valóság. Voltak esetek, amikor egyesek nem kértek az ingyen kóstolóból, majd elmondtuk nekik, hogy „de ez különleges, mert vegán”, és így máris kíváncsiak lettek és elfogadták – majd jött a ledöbbenés, hogy „ez lehetetlen, ez biztosan hús, ez nem lehet vegán”. Örülünk, hogy mítoszokat tudunk rombolni ételekkel és edukációval együtt.
Milyen vegánsággal kapcsolatos ellenérvek szoktak legtöbbször elhangozni?
A Szentesen tartott előadáson felmerült az igazgatóhelyettes által – aki egyébként támogató volt, bár szkeptikus is egyben -, hogy amennyiben mindenki „vegás” lenne, akkor „itt káosz alakulna ki”, és „a vegán termékek egyébként is drágábbak”.
Az előadásom egy részében erre is kitérek, hogyan oldható meg olcsón a növényi étkezés, de ezt külön is megválaszoltam neki: amennyiben nem a drága, vegán logós, bolti késztermékeket vásároljuk, hanem zöldségeket, gyümölcsöket, hüvelyeseket, gabonaféléket, gombákat, magvakat, akkor nem lesz túl drága az étkezés.
Természetesen több száz ilyen kifogást ismerek, és az arra adott válaszok is már a fejemben vannak. Ezt talán minden vegán átérzi – az évek alatt annyiszor halljuk ugyanazokat az érveket, hogy akaratlanul is megtanulunk rá válaszolni. Abban bízom, hogy - hozzám hasonlóan - mindenki higgadtan válaszolja meg ezeket, cinizmus és gúnyolódás nélkül, mert csak akkor fogunk hatást elérni.
Mik a rövid és hosszú távú terveid?
Minden évben úgy érzem, hogy már kimaxoltam az aktivizmust, de újabb ötletek és lehetőségek merülnek fel, most is éppen ez történik. Az Empátia Sztori előtt nagy jövő áll, egy olyan szervezetet fogunk építeni, amely az altruizmust és a veganizmust egyaránt terjeszti, az emberi és állati, fizikai és mentális, látható és láthatatlan elnyomást és szenvedést fogja csökkenteni a társadalomban, mindezt olyan kreatív, innovatív kampányokkal, melyek a kirekesztés, „buborékban maradás” helyett a tanítást, fejlődést, felemelést választja. Például együtt dolgozunk ex-halászokkal azért, hogy az érzésekkel rendelkező halak helyett a szemetet fogjuk ki a vizekből.
Összességében minden projekttel az a cél, hogy állandóan megugorjuk az ambiciózus terveinket, több embert érjünk el az együttérzés gondolatával, és végeredményben létrehozzunk egy emberségesebb, fenntarthatóbb világot – minden érző élőlény számára.
Szöveg: Vida Raul
Képek: Vida Raul
További interjúk itt olvashatóak.
Fill Good csapatával Vetsey Nórival, Péntek Zolival és Vetsey Bálinttal: az interjúból többek között kiderül, hogy mit szólt a család, amikor Nóri gyerekként bejelentette, hogy vegetáriánus lesz; milyen együtt dolgozni családként; mi a sütöltöde koncepciója; mi a titka a habkönnyű pogácsáiknak; mennyire vannak hatással az Olaszországban töltött évek a kínálatra; miért szeretik a környékbeli nénik a kalácsukat és miért nem használták az idei Kerékpáros reggeli logot.
A Földlakók (vegán) iskola alapítóival a tanulócsoport koncepciójáról, és a legfrissebb fejleményekről.
Interjú Gacsó Anikóval, a MAVEG egyik alelnökével: 15 év vegetáriánusság után mi terelte a vegánság felé; milyen kihívásokkal néz szembe ma egy vegán család Magyarországon; mi a helyzet a közétkeztetésben, ha valaki növényi alapú étrenden van; milyen lépéseket tesz a MAVEG a vegán családok érdekében és hogyan lehet segíteni az egyesületet.
Varga István, Nyers Séffel: az interjúból többek között kiderül, hogy miért lett nyers vegán; hogyan lehet ezt Magyarországon kivitelezni; miért a Holdhoz köti a Nyers kihívást; melyik országban tart minden évben Nyers nyaralást; milyen tanfolyamokat szervez; meddig áll el az aszalt lenmag kenyér; miért kell a magvakat beáztatni fogyasztás előtt; miért fontos az enzimdús táplálkozás; mit jelent a menzareform és milyen gyermekotthont támogat Erdélyben.
Zabezsinszkij Annával, az első magyar vegán szabadulószoba tervezőjével: az interjúból kiderül, hogy mi is az a Dumbster Diving; hogyan segített Anna elindítani a vegán Túró Rudit; mi a koncepciója az általa tervezett és kivitelezett vegán szabaduló szobának; miben tudna segíteni, hogy Magyarországon is elindulhasson egy; milyen mini menhelye van; milyen főzőkurzusokat tart és milyen vegánsággal kapcsolatos pályázati lehetőségek vannak világszerte.
Karalyos Gáborral, a Vegán Hegylakóval vegánságról, receptekről, kertről, hegyről.
Slezsák Csillával és Váry Krisztivel Ultrabalatonról, vegánságról, barátságról. Hogyan lesz egy magányos vegánból társasági lény? Hogyan készülnek fel egy akkora távra, amit még soha nem futottak le? Kinek dedikálják a futásukat?
Hári Richárddal, a Vegan Tigris tulajdonosával a vegánság és a spiritualitás kapcsolatáról; a teljesértékű növényi táplálkozás testünkre gyakorolt hatásáról; a Vegan Tigris koncepciójáról és Indiáról.
Bonifert Annával a vegán állatvédelemről. Az egyik legismertebb magyar, vegán állatvédő aktivista. Több állatvédelemről és vegánságról szóló könyv és cikk szerzője.
Regölyi Lillával és Regölyi Péterrel, a Vegan Love és a Magic Burger tulajdonosaival beszélgettünk arról, hogyan alakítják ki a kínálatot, honnan inspirálódnak, mi az egyik fő oka a külföldi útjaiknak, hogy haladnak a Zero Waste felé és az állatvédelem fontosságáról.
Szaluter Edittel, a Kertkonyha megálmodójával. Beszélgettünk a főzés szeretetéről, a Kertkonyha megszületéséről, vegán szaloncukor készítő tanfolyamról és még megannyi más dologról.
Csir Kevinnel, arról, hogy mit is jelent vegánnak lenni? Merre halad a mozgalom? Hogyan válhatsz vegánná? Milyen hatással van az állattenyésztés a környezetre? Mi az összekötő kapocs a vegánság és a különböző emberi jogi mozgalmak között?
Sipos Nórával, a NoraSpiration megálmodójával beszélgetünk vegánságról, bloggerkedésről, evés zavarokról, és még megannyi másról...
Korpádi Péterrel vegán aktivizmusról. Mit csinál egy vegán aktivista? Mi az az Earthlings Experience? Mit jelent az Anonymous for the Voiceless? Mit csinálnak a SAVE aktivisták? Hogyan lehet csatlakozni? Hogyan lehet támogatni?
Egyed Brigittával a jóga és a vegánság kapcsolatáról.
Váli Tamással vegán életmódról, növényi táplálkozásról, testépítésről, mítoszokról. Elegendő a fehérje? Mit eszik egy nap? Mennyit edz? Mit tanácsol az étrendünk összeállításánál? ...és még megannyi érdekes információ róla és a vegán testépítésről.
Nagy Mártonnal a Vegan Garden egyik alapítójával.
Varga Balázzsal a táplálkozás és a sportolás összefüggéseiről.
Sőtér Kittivel, a PlantmyilkyWay cukrász megálmodójával beszélgettünk az egészség és a vegánság kapcsolatáról; arról, hogy mi kell a tökéletes vegán macaronhoz; mivel lehet helyettesíteni a tojást a süteményekben; és megannyi egyéb édes dologról...
Ha szívesen olvasol angolul interjúkat nemzetközi influencer-ekkel, akkor itt megteheted.
Richard Watts-szal, a Vegan SideKick alkotójával. Szinte minden vegán találkozott már a munkásságával, a legtöbbször megosztott alkotó, de kevesen tudják ki áll a rajzok mögött.
Ullenkával arról, hogyan gyógyította meg a súlyosan ekcémás kislányát a nyers vegán étrenddel.
Marlena Rozenberggel a vitorlás életmódról vegánként. Hogyan szelték át a Csendes-óceánt, mi volt a legnagyobb élménye és hogyan lehet felkészülni egy ekkora útra.
Mariia Goldschmidttel, a Tofu Family-ből, családról és fitt életmódról növényi alapokon.
Jo Fredericks-szel a vegánság és a művészet kapcsolatáról.
Seb Alex-szel, aki állatjogi aktivista, vegánságról, Anonymous of the Voiceless megmozdulásokról, és egyéb az állatokat támogató lehetőségekről.
Kövess minket: