Tunki Tunki Varázslat

Nagyon szeretek mártogatni, tunkolni (főleg zöldségeket), így a Tunkikat már régebb óta ismerem. Most 4 teljesen különböző karakterűvel játszottam, kísérletezgettem kicsit. 

Aki ismer, azt tudja, hogy súlyos paradicsomfüggő vagyok. Nem is feltétlenül nyersen, hanem mindenféle fűszerekkel, zöldségekkel megbolondítva például tésztára öntve. Ha néhány napig nem eszek paradicsomos tésztát, akkor szabályosan hiányzik. A Télis salsa fantázianevű paradicsomos Tunkit is egy ilyen pillanatban sikerült a kezembe kapnom, így hamar eldőlt, hogy tésztaszósz lesz belőle. Mivel intenzív,mély íze van, így akár tejszínnel lehet rajta lazítani, vagy szaporítani kicsit, de én imádtam ezt a "vad paradicsomízt". 3-féle verzióban is megtalálható az üvegben: sűrített paradicsom, paradicsom pasta, szárított paradicsom, és ezek egészülnek ki egy kis spenóttal, amit szerintem nem lehet kiérezni, de ugye mindenkinek jól jön egy kis extra vas, hamár úgyis sápadt vegánok vagyunk. Azt pedig nem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy nincsen benne semmi tartósítószer, illetve semmi olyasmi, ami nem a tányérra való. Kicsit megbolondítottam egy kis extra vörös babbal és kukoricával. Vegetáriánus koromban azt gondoltam, hogy nem lehet sajt nélkül élni. Pedig lehet. Én ritkán eszem vegán sajtokat, esetleg sörélesztőpelyhet szórok a tésztámra.

 

A maradékot pedig rákentem házi, medvehagymás pogácsára:

A következő áldozatom a sült paprikás édesburgonyakrém volt. Először klasszikusan, kenceként készítettem el. Az alap itt egy lapos házipogácsa megpirítva, erre kentem a Tunkit, majd erre tettem egy szelet friss paradicsomot és egy adag olívaolajon megkergetett gombát. A tetejére az erkélyen frissen kihajtott kakukkfű került. Tökéletes reggelire, snackként napközben, illetve vendégváró falatkának is.

Mivel maradt még egy kis krém az üveg alján, így gondoltam egy merészet és rákentem sushira. A sushi volt az utolsó nem vegán étel az életemben, nagyon nagy szerelem számomra, és szerencsére vegánként is millió variáció áll a rendelkezésünkre. Ahogy én készítem: a sushirizst addig lögyböljük, amíg az opálos víz áttetsző nem lesz (ehhez kb 7szer kell leönteni róla a vizet), ez a legmacerásabb része a dolognak. Utána 1,4szeres vízben feltesszük főni, ideális esetben a fedőt sem emeljük fel, hogy ne illanjon el a gőz és csak rázogatjuk, ehhez viszont jófajta tapadásmentes edény illik. Ha nincs ilyen, az se vegye el a kedvünket, a rizs nem fog megsértődni, egyszerűen csak több vízbe tegyük. Miután megpuhult és kihűlt, öntünk rá egy kis rizsecetet és kezdődhet is a tekerés. A kis tekerőt beszerezhetjük például kínai, vegyes boltokban. Ha bevonjuk folpack-kal, akkor sokáig használni tudjuk (ha valaki tud környezetbarátabb verziót, kérem ne tartsa magában). Minden sushi tekerés előtt megkenjük valami olajjal, nagyon vékonyan, én például érett avokádóval szoktam (amit szinte mindig teszek a sushiba). Algalap, rizs vékonyan, néhány vékonyra vágott zöldség és tekerhetjük is. Aki nagyon szereti, annak nem ajánlom, hogy éhesen álljon neki, nekem ilyenkor lecsúszik simán 5 kis rúd mire végzek. És csak azért ennyi, mert visszafogom magam, hogy tudjam rendesen asztalnál ülve is élvezni, ne pedig magát a rudat tunkoljam a teriyaki szószba.

Most az avokádó kimaradt. A rizsre kentem egy kis Tunkit (érdemes tényleg nem túl sokat, mert kifolyik), tettem rá uborkát és répát. A répát meg lehet pl egy kis teriyaki szószban pácolni előre, de én szeretem azt is ha roppan (vagy szimplán lusta vagyok). 

Az Almacsoda nevű tunki egyszerű, és egyszerűségében fantasztikus. Mindössze 3 (4) összetevőből áll: fahéjas sült alma, aszalt szilva és a homoktövis. Mivel a sült alma karamellizálódik, így nincs szüksége külön cukorra vagy édesítőszerre, főleg, hogy van benne még egy kis aszalt szilva is. A homoktövis pedig gondoskodik róla, hogy ne legyen émelyítően édes, kicsit karcosabbá teszi. Én mákos palacsintára kentem. Mákot turmixgépbe tettem vízzel, majd egy erre alkalmas zsákkal leszűrtem. Amikor nem volt még ilyen zsákom (köszönöm Varga István), simán leszűrtem neylonzokniban is. Újban. Ezzel a módszerrel lehet könnyen és nagyon olcsón kókusztejet, rizstejet, stb készíteni. A máktej önmagában is finom, érdemes beletenni egy kis datolyát, hogy édesebb legyen (vagy akár cukrot is, mindenkinek vérmérséklete szerint), illetve egy kis vaníliát. Tettem bele lisztet, egy csepp olajat, egy csipet sót és tökéletes palacsinta lett belőle. Nincsen erős mák íze, nem dominál, de lágyan kiegészíti az almás Tunkit.

A Narancsos sütőtök csatni lágy,de gazdag fűszerezésű. Húsokkal szoktak csatnit enni, így sokat gondolkodtam mihez is egyem. A fagyasztóban lévő szejtánt szántam mellé, de végül máshogy alakult. Két verzióban is kipróbáltam. Az egyik egy kukoricás puffancs mellé, amit rizibizivel ettem, és remekül kiegészített a csatni. Akár falafel mellé is finom lehet.

 

A másik verzió pedig egy szósz lett. Összekevertem kókuszos natúrjoghurttal, aminek csak nagyon lány kókusz íze van, tettem még bele egy kis sót és egy csepp olívaolajat és az egészet ráöntettem frissen pirított barna csiperkegombára. 

Az a fantasztikus a Tunkikban, hogy akár magában is tökéletes mindegyik, akár alapanyagként is, de mindkét esetben megkönnyítik az ételkészítést, hiszen csak le kell csavarni a tetejét és már ehetünk is. 

Én szeretem, ha rendezett a konyhaszekrényem, így kevés dolgot tárolok zacskóban (ha abban érkezett). Rizst, chia magot, stb nagy befőttes üvegekben tárolok, amikről leáztattam a címkét és a tetőt dekupázs technikával vidámra dekorálok. A Tunkis üveget sem dobom ki soha, méretüknél fogva tökéletesek fűszerek tárolására, annyi különbséggel, hogy itt a kupak már dekorálva van!

 

Tesztelő: Horváth Edit

 

További terméktesztjeinket itt olvashatod.

Kristóf konyhája - Steiner Kristóf első szakácskönyve

Viblance, a minőségi reggeli: Granolák és almachips teszt

Vegan Port3in Triplex: sportital, proteingolyó- és turmixalapanyag. Teljes értékű fehérjeforrás.

A Toldi fűszer vegán tagozata: karamellizált morzsasütik, spárgás-epres hamburger, zsenge tökös fasírt kapor szósszal, és megannyi más...