Interjú Karalyos Gáborral, Vegán Hegylakóval

A Margit-sziget bejáratához beszéltük meg az interjút és kicsit aggódtam, hogy nem fogom megismerni a tömegben, mert minden fotón kicsit másképp néz ki. Már a négyeshatosról láttam a hetyke kalapját. Tudtam, hogy ő az. A Duna-parton telepedtünk le egy tál eper társaságában. 

VeganOrigo: Mióta vagy vegán? Mi motivált a vegánságra?

Karalyos Gábor: Már 4,5 éve vagyok vegán. Ez egy érdekes történet, mivel a családban és baráti körben nagyon sokan voltak, akik régóta vegetáriánusok voltak és egy baráti pár többször felhozta, hogy szerintük nekem is vegetáriánusnak kellene lennem. Akkor még át sem gondoltam a dolgot, csak jöttek a válaszok első kézből, hogy ez nagyon nagy önmegtartóztatás, csomó mindenről le kell mondani. Küldtek videókat, de úgy gondoltam, hogy én nem akarom megnézni sem őket, mert én tudom mi az, ami a háttérben zajlik. Legalábbis akkor azt hittem, hogy tudom. Valahogy mindig sikerült ezt a részt eltartanom magamtól. Mindig azt gondoltam, hogy én nagyon szeretem az állatokat, én egy állatbarát ember vagyok, de ezt a táplálkozás részt fejben leválasztottam. Gondolom ez egy védelmi mechanizmus volt. Ők nem adták fel, tovább bombáztak cikkekkel és filmekkel, és egyszer végül is leültem és megnéztem egyet. Ez egy oktató film volt, a „Melyik tablettát veszed be?” –  a Mátrixra hajaz. (Másik két alapfilm szerintem az Earthlings és a Cowspiracy) A lényege, hogy egy nagyon összeszedett és pontos előadás, amit Amerikában gimnazistakorú gyerekeknek szoktak tartani. Nincsen benne semmi véres jelenet, de engem mégis iszonyúan lesokkolt. Ott gyengültem el igazán, amikor felvezették, hogy attól, mert valami tradicionális és valamit évszázadokon, évezredeken keresztül úgy történik, attól még nem biztos, hogy etikus. Akkor ott nem fogadtam meg, hogy vegán leszek, de éreztem, hogy nem fogok tudni úgy működni az életemben, mint amikor leültem ehhez a videóhoz. Nagyon érdekes volt, mert az előadás egy órája alatt az ölembe mászott a kutya és a macska, és pont arról volt szó, hogy az milyen furcsa, hogy mi kategóriákat csinálunk a saját magunk megnyugtatásunkra, hogy ők társállat vagy haszonállat. Fogtam a tacsi combját és tudatosult bennem, hogy pont akkora, mint egy csirkecomb. Nem voltam benne biztos, hogy nekem ez menni fog, de úgy voltam vele, hogy nem szeretném ugyanúgy folytatni az életemet, ahogy eddig. Onnantól kezdve ez elvágólag van. Először azt mondogattam magamban, hogy „Jó, nem mondom, hogy nem fogok soha többet húst enni, de azt megfogadtam, hogy csak, akkor fogok húst enni, ha meg tudok birkózni azzal a feladattal, hogy én vegyem el az életét annak, akit megeszek.” Tudtam, hogy ez nem fog menni.

V: Volt rá példa?

G: Nem, dehogyis. Az első egy két hét tapogatózás volt, hogy ez mi is. Nagyon hamar sikerült átállni. Szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy én előtte is aktívan konyhában tevékenykedő ember voltam, ez pedig külön kihívás volt, hogy akkor ez egy másik konyha, és akkor most ezt csinálom. Az ember utána olvas, kitalálja… Eljártam ide a szigetre, ezekre a Vegán Piknikekre, és láttam, hogy vannak más emberek is, akik túlélték ezt és még élnek. És egyszerűen így maradt.

V: Mi változott az életedben? Akár egészségügyileg, akár lelkileg, akár tudatilag?

G: A sablonszövegeket tudnám mondani, ami tényleg olyan elcsépeltnek hangzik; de annak, aki megérzi, az pedig tudja, hogy így van. Sokkal tisztábbnak éreztem magam. Sokkal nagyobb az energiaszintem. Sokkal kevesebb idő elég, ahhoz, hogy kipihenjem magam és összeszedjem magam. Van egy csomó oldala, ami nagyon furcsa volt, például világ életemben gyűlöltem futni és pont, amikor váltottam lett annyi felesleges energiám, hogy azt éreztem, hogy jó, akkor nekiiramodok. Az első kör szánalmas volt, az még Kaposvár mellett az erdőben történt. Egy hónappal alatt fel tudtam szívni magam, csak az volt a bajom a futással, hogy nagyon hosszan szerettem futni terepen, és elkezdtem tőle lefogyni; és nem akartam, hogy azt mondják, hogy „Látszik, hogy nem eszik semmit, biztos vitaminhiányos, meg fog halni.” Így ezt hanyagoltam, és csak néha szoktam egy picit. Megváltozott a testszagom. Van egy csomó dolog, amire az ember nem is gondol. Mindig olyan furcsa volt, amikor mindenevő koromban hallottam vegetáriánusoktól és vegánoktól, hogy nem bírják elviselni a szagokat. Mindig azt éreztem ilyenkor, hogy „Jó ez már tényleg egy mű hiszti” és olyan 2-3 hét után volt az, hogy először felfordult a gyomrom egy bevásárlásnál. A körúton is, amikor végigsétálok (amit egyre ritkábban kísérelek meg) meg tudom mondani a fűszereket, amivel el akarják nyomni azt a (nem lehet másképp mondani) dögszagot. Az a furcsa, hogy amitől régen összecsordult a nyál a számban, az most tényleg sokkol. Ugyanez ment a tejtermékekkel is, hogy azt érzem, hogy egyszerűen tőgyszaga van. Ezek nagyon furcsa dolgok. Nem voltam soha válogatós, sokáig voltam kollégista, meg sokat étkeztem menzán, így a vasszöget is meg tudtam enni, de lett egy csomó új kedvencem.

V: Például?

G: A vegán konyha első körben lehet, bonyolultnak tűnik, mert más alapanyagokat használunk, de még ez sem kell, hogy igaz legyen. Simán lehet a hagyományos magyar konyha alapanyagaiból is dolgozni. Nyilván van egy csomó fancy dolog, ami azon túl, hogy egészséges, a vegán konyha sajátja. Ezekre is lehet alternatívákat találni. Egy csomó nagyon egyszerű dolog is van, ami tud (azon túl, hogy tápláló és hasznos) finom lenni. Nagyon sokat változott az ízlésem is.

V: Honnan inspirálódsz a konyhában?

G: Soha nem szerettem a szakácskönyvekből való főzést. Nyilván van, amikor pontos receptet követek, amikor első körben akarok valamit megcsinálni, de egy idő után abszolút a saját kezemre húzom. Egyrészt nagyon szeretek kísérletezni, másrészt nagyon szeretek ehhez is játékosan nyúlni. Ha valaki stresszelve áll neki, akkor szerintem inkább ne csinálja, mert annak nincs értelme. Sok külföldi oldalt követek (például: SoVegan, Bosh, Feasting on fruits, The Buddhist Chef, The Happy Pear), meg sok itthoni oldalt is. Vannak olyan csoportok is, melyek kifejezetten erről szólnak, hogy ki mit evett ma, például: Mit ettem ma - vegán. Ezek mind inspirálnak.

V: Saját termesztésű növényeid is vannak?

G: Igazából a kert pont ezért volt nekem nagyon fontos, mert, bár ez is közhely, de a saját magad által termesztett paradicsomnak még az illata is más, de egyébként tényleg. Másrészt az a többlet dolog, hogy közöd van hozzá, hogy a kezdetektől fogva részese vagy ennek a történetnek, az megfizethetetlen. Nem is lehet nagyon elmondani, szavakba önteni. Az olyan nagy élmény, amikor egy kis kosárral ki tudsz menni a kertbe, és mint egy boltban, az aznapra való dolgokat leszedni. Tudom, hogy minden vegyszermentes, mert úgy vagyok vele, hogy amúgy is félek minden ilyen dologtól. Másrészt, amikor megtaláltam ezt a kertet, már 5 éve elhagyatott volt és az egyik szomszéd járt át néha lekaszálni a füvet és ezek a velem egyidős gyümölcsfák, amik az utóbbi 5 évben egyáltalán nem voltak permetezve, roskadtak a gyümölcstől. Tök érdekes, hogy azóta is hagyom a kertet és inkább arra törekszem, hogy az egy természetes hely legyen. Sokszínű, ahol sok minden megfér egymással és segítik egymást. Permkultúra mentén próbálok haladni. Tök sokat lehet tanulni is belőle és az is érdekes, hogy valahogy minden évben más kerül előtérbe. Az első évben, amikor elkezdtem a kertben dolgozni, akkor alma dömping volt. Aztán volt két év szünet, volt olyan év, amikor alig volt, meg volt olyan, hogy volt valami, de azt elvitte valami. Én sokkal jobban örülök egy olyan almának, aminek az egyik felét meg kell hagyni a kukacnak, mert akkor azt tudom, hogy az neki is jó, mint amikor egy boltban vett gyönyörű gyümölcsöt miután felvágsz és érzed, hogy ez valami, aminek lennie kéne, de ez mégsem az. A kertnek is pont ez a része a nagyon jó, hogy addig, amíg lehet és addig, amíg van rá mód, addig mindenképpen a sajátot részesítem előnyben. Ez tényleg egy élmény.

V: Milyen fáid vannak?

G: Nagyon sok fa volt ültetve, nagyon össze is voltak nőve, így muszáj volt egy kicsit ritkítani. Nekem gyümölcsössel eddig nem volt dolgom, és egy kicsit tartottam is tőle. Kicsit kellett irtani, hogy legyenek helyek, ahol van napfény és van helye a vetemények. Nagyon sok almám van, irgalmatlan sok cseresznye, abból többféle. Érdekes módon egyetlen meggyfám sem volt, de már pótoltam. Körte, szilva, füge, naspolya. Van egy pár tőke szőlő, amiket hagytam, mert ők sem teremnek már nagyon, bár biztosan kellene vele valamit csinálnom. Nekem a vetemény volt a szívem csücske, ez egy plusz, hogy vannak a fák is.

V: Miket veteményezel?

G: A sztenderd: paprika, paradicsom, gyökérzöldségek, cékla, saláták, leveles zöldségek, mángold, borsó mindig van. Sokan mondják, hogy krumplival nem érdemes bíbelődni, de nekem az olyan vicces, ahogy begurul a szekrény mögé 2-3 szem krumpli és pár hónappal később megtalálod és tolja ki épp a csírákat. Krumpliból is van mindig. Tavaly például kaptam rengeteg édesburgonya palántát. Tudtam, hogy az nagyon vízigényes és kicsit féltem tőle, hogy elviszem meghalasztani őket, de mégis iszonyú jó termés lett belőle. Szoktam így kísérletezgetni valamivel. Az elmúlt év inkább a házfelújításra ment, és a kert kicsit meg is sínylette, de tulajdonképpen ez egy olyan dolog, amit bármikor lehet folytatni.

V: Hol van a ház?

G: Óbudán sikerült találni ezt a birodalmat, a Csúcshegyen. Ami egy nagyon érdekes hely, mert elvileg belterület, mert Budapest határán belül van, de ugyanakkor mezőgazdasági területnek van besorolva. Zömében nyaralók és kis víkendházak vannak, de a 70-es évektől kezdve nagyon sokan kint is élnek. Kalandos, mivel nincsen semmi közmű, csak áram van, de valahogy ezt mindenki megoldja. Nekem ez is külön kihívás volt, hogy mindenképpen szerettem volna egy olyan rendszert létrehozni ott, ami egyrészt önfenntartó, másrészt környezetbarát. Ennek is utánaeredni és utánajárni. Kikísérletezni is egy tök nagy élmény. Nálam olyan, hogy szennyvíz, az nincs. Nyilván ezt valaki a belvárosban nem tudja megoldani, vagy nem tud leszakadni a rendszerről, de ott ahol még a rendszer nincs…

V: Hogyan oldottad meg a vizet?

G: Én nagyon sokat olvastam a dolgok után és végül az lett a megoldás, hogy komposzt toalettet használunk. Tavaly még csak kint az udvaron mertük kipróbálni, a telet, azt kint is töltöttük, de most már bekerült a házba és teljesen hibátlanul működik, és ami plusz nagy élmény, hogy vegánként nem szeretnék a kertben szarvasmarhatrágyát használni, és olyan vicces, hogy egy csomó ember felhördül ezen, hogy az embernek a saját trágyája visszakerül a körforgásba. Ami egyébként nagyon vicces, hogy miért nem tartjuk morbidnak, hogy egy másik fajnak a trágyáját terítjük szét azok között a növények között, amiket aztán elfogyasztunk. A víz pedig úgy van, hogy nincsen szennyvíz, hanem szürkevíznek hívják azt, ami a mosogatásból és a fürdésből visszamarad, az pedig egy ilyen két aknás víztisztító rendszeren megy keresztül és azt a végén pedig abszolút ki lehet locsolni. Amikor már a városban laktam, akkor is inkább az öko-barát dolgokat használtam inkább mosáshoz, mosogatáshoz.

V: Mit jelent a komposzt WC?

G: Azt jelenti, hogy a víz, mint olyan teljesen ki van hagyva a rendszerből. Nagyon sokan azt szokták mondani, hogy éppen ezért nem is WC, mert a WC a water closet rövidítése. Tulajdonképpen az egésznek az a lényege, hogy szerves anyaggal (éppen mindig, ami van a kertben, például fűnyesedék, szalma, favágás után maradt forgács, valamilyen természetes anyag) betakarjuk használat után. Ez egy zárt rendszer, egy dobozra (faláda) van építve, és az ember miután elvégezte a dolgát, mindig betakarja vagy önt rá egy kosárnyi természetes anyagot. Egy idő után ezek a vödrök, ezek kiürítésre kerülnek, és van a komposzt halom mellett egy olyan halom, ami a mi termékünk. Ez komposztálódik, mert mindig kerül rá takarásnak szalma vagy lenyírt fűnyesedék. Én is félve álltam neki, mert ezek a dolgok, akkor derülnek ki, amikor az ember használja. Olvasni és utánanézni lehet sok mindennek, de voltam komposzt toalett (más néven alomszék) látogatáson ismerőknél, és ők voltak azok, akik abszolút meggyőztek és ők voltak, aki a házban is ilyet alakítottak ki. A következő évben a már felismerhetetlenre komposztálódott dolgot, ami olyan, mint a konyhai és kerti hulladékból álló komposzt, ezt össze szoktam keverni még egy adag ilyen kerti cuccal és tulajdonképpen két év után már abszolút használható a kertben. Én első körben a dísznövényeket trágyáztam vele, de nagyon durván használ. Azon is szoktam nevetni, hogy végül is mi is növényevők vagyunk, így nagy baj nem lehet. Érdekes történet, hogy az utóbbi pár évtized az emberiség történetében csak egy villanás, amikor automatizálódott és rá sem kell nézni, csak egy gombot kell megnyomni és eltűnik, és azt gondoljuk, hogy ez így rendben van, de az útját már nem járjuk be. Persze vannak szennyvíztisztító telepek, de maga a víz, ami értékes és nem volna szabad szennyezni.

V: A felújítást hogyan végzed? Tanultad vagy gyakorolgatsz?

G: Volt egy csomó nagy dolog, amit egy vállalkozónak kiadtam. A burkolást mindenhol én csinálom, és nagyon sok minden, ami saját. Azon túl, hogy vizuálisan is igényem van rá, számomra fontos. A burkolást minden eddig lakásomnál én csináltam.  

V: A bútorok a házhoz voltak?

G: Otthagytak mindent nekem, át is kellett szanálni rendesen. Volt nekem is néhány. Én nagyon szeretek gyűjtögetni lomtalanításkor (ami egyébként most tilos, és ez egy vicc szerintem). Másoktól is szoktam befogadni kidobásra ítélt dolgokat. Lehet, hogy egy székből fogas lesz, mert széknek nem lehet már használni; de nekem külön élmény az alkotásnak ez a része. Amikor valamit, amire azt mondjuk, hogy értéktelen, mégis tudunk rajta keresztül értéket teremteni. Nekem az újrahasznosított dolog a szívemhez közel áll.

V: Honnan jött a Facebook oldal ötlete? A Vegán hegylakó.

G: Ez úgy jött, hogy amikor vegán lettem, akkor én is beleestem abba a hibába (ami szerintem nem is hiba), hogy annyira sokkolt az, hogy felnyílt a szemem ezzel kapcsolatban, hogy nyilván azt szerettem volna, ha mindenkit föl lehet rázni, amit meg is próbáltam, néha kicsit talán agresszívan is. Erről azóta letettem és megváltozott bennem, de nagyon sokat posztoltam ilyen témában. Nagyon sokszor megkaptam, hogy „Jó, de akkor mit egyek?”, illetve a fűevést, mint olyant. Engem annyira élményszerűen sokkolt az a sokszínűség, amit lehet zöldségekből, gyümölcsökből, magvakból készíteni, hogy mindenképpen azt akartam, hogy lássák az emberek, hogy ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy csak salátát eszik az ember, hanem van ezer féle variáció. Csináltam először egy albumot a saját Facebook oldalamon: „Akkor mit eszel?” címűt. Ott annyian írták és mondták, hogy nekik ez annyira felszabadítólag hat, hogy nem is gondolták volna, hogy ennyi mindent meg lehet csinálni. Egyfolytában azt kaptam, hogy nekem szakácskönyvet kellene csinálni. Nem szeretnék szakácskönyvet csinálni, mert én magam sem használom a szakácskönyveket. Azt gondolom, hogy leginkább arra volna szüksége egy csomó embernek, hogy merjen szabadon alkotni. Nekem a szakmám színész és előtte iparművésznek tanultam, és nekem a játékosság és az alkotás öröme a mindennapjaim része. Azt gondolom, hogy a konyha is egy ilyen hely. Ami nem lehet meló, annak muszáj bulinak maradni, mert akkor jó. Azért csináltam meg végül a Vegán hegylakó oldalt, mert saját számomra is akartam dokumentálni ezt a birodalmat, ahogy épül, szépül. Úgy voltam vele, hogy, amit eddig a saját oldalamon osztottam meg, azt áttettem és, akit tényleg érdekel, az tudja követni. Hála Istennek nagyon szeretik és nagyon jó visszajelzéseket kapok. Olyan öröm örömet okozni azzal, ha az ember megmutatja, hogy lehet másképp is.

V: Mik a távlati terveid a házzal kapcsolatban?

G: Vannak terveim is a dologgal kapcsolatban, de ez folyton változik és képlékeny. Egy csomó mindenben még nem vagyok biztos. Azt tudom, nyilván még tart ez a folyamat, hogy a saját arculatomra formálom. Szeretem például a nyitott kert projecteket, meg a nyitott ház dolgokat, ahol meg tudják nézni a dolgokat, hogy látják a valóságban is, amiről szó van, hogyan működik. Ez majd alakul szerintem.

V: A színészekről azt gondolnám, hogy pörgősebb, nagyvárosiasabb életet élnek.

G: Én már kisgyereknek is inkább ilyen csöndes, kavicsokat piszkálgató kisgyerek voltam. Nekem fontos volt mindig is a természet közelsége. A pörgés pedig olyan, hogy ott is lehet pörögni ezerrel. Pont azért is fontos, mert ebben a szakmában a munkaeszközöm én vagyok. Színésznek lenni idegi meló is, ahhoz pedig külön kifejezetten jó, hogy van egy hely, ahol, ha semmi mást nem csinálok, csak kiülök a hintaágyra és kussban vagyok, akkor is föltölt. Ha meg nagyon pörögni támad kedvem (ritkán történik ez meg), akkor egy köpésre van a belváros. Úgy vagyok a világ végén, hogy nagyon közel van a közepéhez. Ilyen szempontból nagyon jó ez a hely.

V: Milyen darabokban lehet most látni?

G: Több, mint 10 éve szabadúszom és ez az évadom most úgy alakult, aminek mindjárt vége, hogy Újvidéken játszottam a Jeszenyin című darabban, illetve a váci Dunakanyar színházban egy 3 szereplős dolog, de annak is a végére értünk. Ez furi, hogy a szabadúszásnak van nagyon sok előnye is, és hátránya nincs, de tulajdonképpen ez egy folyamatos „bizonytalanság”. Én már letettem arról, hogy tudjak nagyobb léptékben tervezni. Ami nekem nagy könnyebbség, hogy nekem van más dolog is az életemben, ami ugyanennyit ad. Én iparművésznek készültem és ahhoz mindig is maradt közöm és az is egy játékos alkotói folyamat. A különbség annyi, hogy az egy egyszemélyes játék, de ugyanúgy tölt az is. Keramikusnak tanultam, de abból is csak a díszburkolatok része fogott meg, leginkább mozaikolgatok. Most ott a házban, mert van mit. Szoktam mindenféle más dologgal is foglalkozni. Minden, ami manuális cucc, az nekem kihívás, kivéve, ha van benne elektromos áram, mert attól félek. Ez a fúrás-faragás jó móka.

V: Mit üzennél a kezdő vegán önmagadnak?

G: Az első időszakban nagyon agresszívan tudtam kampányolni a vegánság mellett, amivel lehet annak idején többet is ártottam, mint használtam az ügynek. Az elmúlt közel 5 év alatt már látom, hogy annyival hatékonyabb, ha az ember egyszerűen jó példát mutat. Ha valaki kérdez vagy érdeklődik, akkor lehet őt úgy vezetni vagy úgy beszélni erről a dologról, hogy újabb kérdései legyenek, újabb dolgai. Ez alkatfüggő is, nyilván mindenkinek más az útja ezen a dolgon belül is. Én annak örülök, hogy tudom kik azok, akik az én példám okán váltottak; meg tudom, hogy már ő miattuk is hány ember. Ezt nagyon jó látni.

V: Igen, mindenki másképp aktivista, mindenki egy puzzle része.

 

 

Fotók: Karalyos Gábor

Riporter: Horváth Edit

 

További interjúk itt olvashatóak. 

Szaluter Edittel, a Kertkonyha megálmodójával. Beszélgettünk a főzés szeretetéről, a Kertkonyha megszületéséről, vegán szaloncukor készítő tanfolyamról és még megannyi más dologról.

A Földlakók (vegán) iskola alapítóival a tanulócsoport koncepciójáról, és a legfrissebb fejleményekről.

Interjú Gacsó Anikóval, a MAVEG egyik alelnökével: 15 év vegetáriánusság után mi terelte a vegánság felé; milyen kihívásokkal néz szembe ma egy vegán család Magyarországon; mi a helyzet a közétkeztetésben, ha valaki növényi alapú étrenden van; milyen lépéseket tesz a MAVEG a vegán családok érdekében és hogyan lehet segíteni az egyesületet.

Antalóczy Györggyel, a Flow Specialty Coffee Bar & Bistro tulajdonosával tudatosságról, specialty kávékról, vegán ételekről és természetesen az étteremről.

Sőtér Kittivel, a PlantmyilkyWay cukrász megálmodójával beszélgettünk az egészség és a vegánság kapcsolatáról; arról, hogy mi kell a tökéletes vegán macaronhoz; mivel lehet helyettesíteni a tojást a süteményekben; és megannyi egyéb édes dologról...

Hári Richárddal, a Vegan Tigris tulajdonosával a vegánság és a spiritualitás kapcsolatáról; a teljesértékű növényi táplálkozás testünkre gyakorolt hatásáról; a Vegan Tigris koncepciójáról és Indiáról.

Csir Kevinnel, arról, hogy mit is jelent vegánnak lenni? Merre halad a mozgalom? Hogyan válhatsz vegánná? Milyen hatással van az állattenyésztés a környezetre? Mi az összekötő kapocs a vegánság és a különböző emberi jogi mozgalmak között?

Sipos Nórával, a NoraSpiration megálmodójával beszélgetünk vegánságról, bloggerkedésről, evés zavarokról, és még megannyi másról...

Egyed Brigittával a jóga és a vegánság kapcsolatáról. 

Slezsák Csillával és Váry Krisztivel Ultrabalatonról, vegánságról, barátságról. Hogyan lesz egy magányos vegánból társasági lény? Hogyan készülnek fel egy akkora távra, amit még soha nem futottak le? Kinek dedikálják a futásukat?

Bonifert Annával a vegán állatvédelemről. Az egyik legismertebb magyar, vegán állatvédő aktivista. Több állatvédelemről és vegánságról szóló könyv és cikk szerzője.

Juhász Máriával és Paál Bélával, a Kis Padlizsán Vegán bistro tulajdonosaival: az interjúból többek között kiderül, hogy miért volt Marcsiék hűtője tele sárgarépával; hogyan lett Béla mérnökből szakács; hogy miért feküdt ki János bácsi a palánták mellé; és milyen speciális adalékot használnak a tökfőzelékbe.

Gacsó Anikóval, a MAVEG egyik alelnökével arról, hogy 15 év vegetáriánusság után mi terelte a vegánság felé; milyen kihívásokkal néz szembe ma egy vegán család Magyarországon; mi a helyzet a közétkeztetésben, ha valaki növényi alapú étrenden van; milyen lépéseket tesz a MAVEG a vegán családok érdekében és hogyan lehet segíteni az egyesületet.

Regölyi Lillával és Regölyi Péterrel, a Vegan Love és a Magic Burger tulajdonosaival beszélgettünk arról, hogyan alakítják ki a kínálatot, honnan inspirálódnak, mi az egyik fő oka a külföldi útjaiknak, hogy haladnak a Zero Waste felé és az állatvédelem fontosságáról.

Korpádi Péterrel vegán aktivizmusról. Mit csinál egy vegán aktivista? Mi az az Earthlings Experience? Mit jelent az Anonymous for the Voiceless? Mit csinálnak a SAVE aktivisták? Hogyan lehet csatlakozni? Hogyan lehet támogatni?

Váli Tamással vegán életmódról, növényi táplálkozásról, testépítésről, mítoszokról. Elegendő a fehérje? Mit eszik egy nap? Mennyit edz? Mit tanácsol az étrendünk összeállításánál? ...és még megannyi érdekes információ róla és a vegán testépítésről.

Nagy Mártonnal a Vegan Garden egyik alapítójával.

Varga Balázzsal a táplálkozás és a sportolás összefüggéseiről.

 

Ha szívesen olvasol angolul interjúkat nemzetközi influencer-ekkel, akkor itt megteheted.

 

Richard Watts-szal, a Vegan SideKick alkotójával. Szinte minden vegán találkozott már a munkásságával, a legtöbbször megosztott alkotó, de kevesen tudják ki áll a rajzok mögött.

Ullenkával arról, hogyan gyógyította meg a súlyosan ekcémás kislányát a nyers vegán étrenddel.

Marlena Rozenberggel a vitorlás életmódról vegánként. Hogyan szelték át a Csendes-óceánt, mi volt a legnagyobb élménye és hogyan lehet felkészülni egy ekkora útra.

Mariia Goldschmidttel, a Tofu Family-ből, családról és fitt életmódról növényi alapokon.

Jo Fredericks-szel a vegánság és a művészet kapcsolatáról.

Seb Alex-szel, aki állatjogi aktivista, vegánságról, Anonymous of the Voiceless megmozdulásokról, és egyéb az állatokat támogató lehetőségekről.