Interjú Gacsó Anikóval, a MAVEG egyik alelnökével

VeganOrigo: Hogyan lettél vegán?

Gacsó Anikó: Azt a szót, hogy vegán, kb. 6 éve hallottam először. Nem voltam nagyon meglepve, hogy van ilyen, mert nekem már gyerekkorom óta ez az értékrendem, csak fogalmam sem volt róla, hogy mások is vannak rajtam kívül a Földön ilyen érzésekkel. A szüleim elváltak kislány koromban, és az apukám libatenyésztéssel kezdett el foglalkozni egy nagykőrösi tanyán. Én csak annyit tudtam, hogy vannak állatai, nem tudtam, hogy milyen célból. 9 évesen egy egész nyarat nála töltöttem. Nagyon lelkes voltam, élt nála kb. 1500 liba. Remélem, nem mondok képtelen számot. :) Hajnalban keltem az etetésre, csipkedték a pizsamám szárát, nagyon szerettem őket. Nyár végén aztán jött egy kamion, és cipős doboz méretű fakkokba gyömöszöltek be kb. 8-10 felhizlalt, hatalmas libát, akik persze tiltakoztak, ahogy csak tudtak. Én ettől borzasztóan kiborultam. Ránéztem apukámra, és láttam rajta, hogy neki ez teljesen rendben van, ő inkább arról vitatkozott a szállítóval, hogy több pénzt érdemelne a libákért. Bennem egy világ omlott össze. Rájöttem, hogy az, amit addig ételnek hittem a tányéromon, ezzel jár. Úgy éreztem, ehhez nincs jogunk nekünk, embereknek. Pedig azt még nem is láttam ekkor, hogy elvágták a nyakukat.

V: Pedig ők még relatíve jól voltak tartva, nem üzemben, ketrecben.

A: Igen, tanyasi körülmények között. Ez még a „boldog liba” kategória. Azt éreztem, hogy nagyon nincs ez így jól, de a körülöttem lévő felnőttek egyáltalán nem értettek meg, sokkal inkább gúnyolódtak rajtam. Onnantól „válogatós” lettem, ők így hívták. Nem ettem például vörös húst, szárnyasból sem ettem olyat, amin látszott, hogy miből van (pl. csirkecomb), ha a halnak rajta volt a feje, azt sem ettem meg. Gyerekként próbáltam megtenni azt, amit a saját eszközeimmel tudtam. 23 évesen (18 éve) elköltöztem otthonról, akkor ismertem meg a mostani férjemet, aki szintén vegetáriánus volt. Nem volt kérdés, hogy a közös háztartásunkban már nem lesz hús. Sima ügy volt, és éltünk abban a boldog tudatban, hogy mindent megteszünk az állatokért.

V: Én is voltam „etikai vegetáriánus” 2 évig :)

A: Szerintem sokaknak jelent ez egy állomást a vegán életmód előtt.

V: Azután mi történt, hogy lettél vegetáriánusból vegán?

A: 5-6 évvel ezelőtt egy kis cégnél dolgoztam, ahol a 4 kollégám közül ketten vegánok voltak. Ekkor hallottam először ezt a szót: vegán. Emlékszem, hogy az egyik kolleganőm, Rózsa, beszélt hozzám és becsukódtak a füleim. Egy kecsketejes szappanra mondta, hogy ahhoz el kell venni a kecskegidát az anyukájától. Olyan volt, mintha tőlem nagyon messze beszélt volna, és alig hallanám. Ezt azért emelem ki, mert van egy vegán aktivista, Szűcs Peti, aki azt szokta mondani, hogy nem egyszerre lesz valaki vegán, hanem apránként pontokat szerez. Megnéz egy videót, azzal szerez 40 vegán pontot, valahol kóstol egy vegán sütit, azzal szerez megint 10 pontot és így tovább. Amikor megvan a „100” pont, vegán lesz az illető. Ilyen vegán pont volt a kecsketej-szappanos beszélgetés is a kolleganőmmel, de ezeket a vegán pontokat már gyerekkoromtól szereztem. Tinédzserként már nem mentem cirkuszba és állatkertbe. Valahogy a bőrcipőt soha nem kérdőjeleztem meg, mert mindig azt mondták, hogy csak a bőrcipő a cipő (más nem tartja jól a lábat, nem tartós stb.). A teljes áttörést és az utolsó pontokat az hozta meg, hogy született egy kisfiam, akinél a szilárd ételek bevezetésénél úgy tűnt, van valami allergiás reakciója, de nem tudtuk, hogy micsoda. Húst eleve nem adtunk neki, és a gyerekorvos javaslatára elhagytuk a tejet és a tojást is. Kicsit pánikba estem, hogy de akkor mit fog enni a gyerekem. Elmentem egy pár előadásra, ahol erről volt szó, és akkor jöttem rá, hogy milyen jókat lehet enni hús, tej és tojás nélkül, és megnyugodtam, hogy a gyerekem is életben fog maradni, sőt. Az pedig egyértelmű volt, hogy egyfélét főzök az egész családnak, tehát elkezdtem növényi alapon főzni, de ha elmentem egy étterembe, simán kikértem a sajtos ételeket. Aztán fokozatosan beszivárgott az etikai oldala is a döntésnek. Emlékszem, hogy épp szoptatós anyuka voltam, amikor belefutottam egy videóba a tejiparról, és volt benne egy tehén, akinek olyan hatalmasra duzzasztották a tőgyét, hogy alig bírt felállni. Szoptatós anyaként pontosan tudtam, hogy - a szép pillanatok mellett - milyen szenvedéssel jár ez. A tehéntől ráadásul a bociját el is szakítják, tehát neki nincs meg az a „kompenzáció”, hogy közben van egy csodás borja. Ott voltam a karomban a saját gyerekemmel és elkezdtem zokogni. Itt eldöntöttem, hogy nem csak pár hónapig nem eszünk tejterméket a kisfiam tünetei miatt, hanem mi ezen az étrenden fogunk maradni. Először növényi étrendesek lettünk, majd egy ismerősöm invitálására beléptem a Vegan in Hungary Facebook csoportba. Olyan érzés volt, mintha egy másik bolygóra léptem volna, mintha igazán hazaértem volna. Ott már nem csak az étrendről esett szó, hanem olyasmiről is, hogy vegán-e egy film, ha egy betanított kutya szerepel benne, vegán-e az állatkert, a cirkusz, egy táska vagy a kozmetikumok, stb. Tizenvalahány ezer taggal futott ez a csoport. Felemelő érzés volt látni, hogy nem vagyok egyedül, nem csak én tartom abnormálisnak, ha egy elefánt kézen áll a cirkuszban. Utána már elkezdtem vegán témájú cikkeket írni, elmerészkedtem utcai vetítésre is, és tagja lettem a közösségnek. Fantasztikus emberek, nagyon szeretem őket.

V: Milyen vegán családként élni a mindennapokat?

A: Azért ez nehezített pálya. A köztudatban még sok a tévhit. Nagy szerencséje van annak, akinél azonnal elfogadja ezt a család, a nagyszülők, a védőnő, a gyermekorvos, az óvónő, aztán a tanítók is. Kellett egy kis idő, amíg határozottan ki tudtam állni az elveim mellett. És tegyük hozzá, a fiam nem tud 100%-ig vegán lenni, mert még nem tud saját döntést hozni. Mi, a szülei vagyunk felelősek érte, sokat beszélgetünk vele az állatok helyzetéről, ezen belül a táplálkozásról, és túl vagyunk már néhány „konzultáción” a rokonokkal, óvodavezetőkkel is. A fiam otthon és a nagyszülőknél növényi alapon étkezik, az oviba is én viszem az ételt neki, tehát amit tudunk, megtesszük. Ettől függetlenül előfordul, hogy a legjobb barátjának szülinapja van, és nem készültek külön, ilyenkor nem veszem ki a habos tortát a szájából. Nem stresszelem őt ezzel, az én feladatom, hogy arra törekedjek, hogy egyre kevesebbszer kerüljünk ilyen helyzetbe. És az is, hogy ahogy egyre nő, és egyre több ismerete van a világról, úgy egyre inkább értse, miért élünk így.

A kisfiam pl. a tej etikai oldalát még nem igazán érti, de a húsét igen. Ha bemegyünk egy élelmiszerboltba és ott vannak kipakolva gyerekfej magasságban állati testrészek, akkor azon elborzad. Amikor először látta, azt hitte, hogy kutyaláb lóg ki a hűtőpultból. Mondtam neki, hogy malac, de nem nyugtatta meg. Neki mindkettő állat.

Amikor óvodába került, akkor jött rá, hogy ő mást eszik, mint a többiek. Persze kíváncsi volt, kérdezgette, a többiek mit kaptak aznap. Mondtam neki, hogy csirkét, először teljesen ledöbbent, hogy valakinek a csirke étel. Cirkuszba sem akar bemenni, hiába jár minden gyerek az oviból. A tejet és a tojást viszont még nem érti, hogy mi a baj velük, tőlem nem kap ilyesmit, de nem érti még a miértjét.

V: Ebből a helyzetből egyenes út vezetett a Magyar Vegán Egyesületbe?

A: Az ovikezdés elején jöttem rá, hogy nincs mindenkinek akkora szerencséje, hogy magán óvodába járjon a gyereke és vihesse neki otthonról az ételt. Az államiban a fél liter tejet meg kell inni, a húst le kell nyelni, sok helyen még ez a nézet él. Ekkor találkoztam a Magyar Vegán Egyesület alapítóival, a Vegán Állatvédelem Egyesület munkája mellett egyre nagyobb igény mutatkozott a vegán emberek érdekképviseletére, így külön egyesület alakult. Annemarie H. Töpfer hívott el az Alapító Ülésre. 2017. július 29-én megtartottuk az Alapító Ülésünket, és mire kettőt pislogtam, az egyesület egyik alelnöke lettem (egy elnökünk van, 3 alelnök és egy titkár). Valamivel több pislogás után, háromnegyed évvel később pedig a közétkeztetési munkacsoport vezetője lettem. Nem én jelentkeztem, csak „dobta a gép”, de mára megtaláltam magam benne és lelkes vagyok.

V: Mi a baj a közétkeztetéssel most? Mi az alaphelyzet?

A: Van egy közétkeztetési törvény, ami vonatkozik a közoktatási intézményekre. Abban meg van határozva, hogy minden főétkezésnek, bölcsőde esetén a kisétkezéseknek is kell állati fehérjét tartalmaznia. Naponta legalább fél liter tejnek megfelelő tejterméket kell adni, és pl. törvényesen adhatók a feldolgozott húskészítmények, amikről már az Egészségügyi Világszervezet, a WHO is kimondta, hogy fogyasztásuk növeli a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát. Vannak családok, akik etikai vagy egészségügyi okokból nem szeretnék, hogy a gyerekük így táplálkozzon. Létezik nem kevés olyan gyerek is, aki ugyan húsevő családban él, de saját döntés alapján nem eszi meg a húst, így egy átlagos menzán 12 éven keresztül csak üres rizst és krumplit tud fogyasztani. Ettől a törvénytől a mai gyakorlat szerint egyrészt vallási okokból, másrészt szakorvos által igazolt allergia esetén lehet eltérni. Az etikai okokkal vagy azzal, hogy egy gyerek pszichésen idegenkedik a hústól, nem foglalkozik a törvény.
A Gyermekvédelmi törvényben viszont megtalálható egy paragrafus, ami arról szól, hogy a közétkeztetést akkor kell nyújtani, ha a szülő máshogy nem rendelkezik. Ezek szerint a szülő dönthet úgy, hogy köszönöm, nem kérem a közétkeztetést, ami azzal jár, hogy otthonról viszi be az ételt. Ez a lehetőség is sokat számít, még ha nem is nyújt végleges, kielégítő megoldást a családoknak. Áthidalja a problémát, de sok óvoda és iskola tart a fertőzésveszélytől, ha az otthonról bevitt ételt nem tudja külön tárolni (nincs külön hűtő és mikro). Gyakori, hogy erre hivatkozva mégsem állapodik meg az intézmény a szülőkkel abban, hogy behordhatják az ételt. Tehát hiába van egy ilyen törvény adta lehetőséged szülőként, őket senki nem kötelezi, hogy a feltételeket biztosítsák is. Nonszensz, de egy hűtőn múlhat emberi jogok érvényesülése.
A jelenlegi helyzet az, hogy intézményenként más és más a reakció a szülők kérésére. Vannak barátságos, segítőkész hozzáállású óvodák és iskolák, és vannak, ahol inkább az ellenkezője tapasztalható. Hallunk egy-egy túlbuzgó óvodáról is, ahol ráküldik a családra a védőnőt vagy a gyámügyet, pusztán azért, mert a szülők tudatosabban szeretnék táplálni gyereküket, mint amit a közétkeztetés kínál. Ha egy gyerek Nutellán és gyorséttermi kaján nő fel, adott esetben túlsúlyos és kapkodja a levegőt, ha fel kell menni az emeletre, soha senki sem küldi ki a védőnőt, és nem jelentgetik a gyámügynél, nem küldik vérvételre.
Az otthonról bevitt étel tehát átmenetileg jó megoldás, de az is a gond vele, hogy nem valósul meg általa az egyenlő bánásmód. Először azt hittem, hogy milyen jó lesz, hogy én főzök, mert akkor majd mindig tudom, hogy mi került bele, lesz ráhatásom az alapanyagok minőségére, és mindig tudok olyat főzni, amit a gyerekem szeret. Ez mind igaz is, viszont ez azzal jár, hogy minden este, amikor a fiam elaludt, főznöm kell. Ha éppen hulla beteg vagyok, vagy a férjemmel megnéznék az esti altatás után egy filmet, vagy egyszerűen csak pihennék egyet, akkor is. Ehetőt, táplálót. Azért ez nem ugyanaz, mint amikor valaki hó elején befizeti az ebédet és jó napot!
A MAVEG közétkeztetési munkacsoportja ezen próbál változtatni. Hétről hétre vannak új ötleteim, merre lenne érdemes haladni. Nehéz feladat, mert olyan beidegződések vannak mindenfelé, amik nem fognak megváltozni csak azért, mert mi odatelefonálunk. Ennél jóval összetettebb, összehangoltabb munka szükséges, szakemberekkel, szülőkkel, egészségügyi dolgozókkal, döntéshozókkal, jogászokkal. Több szálon fut a munka, többek között párbeszédet igyekszünk kezdeményezni dietetikusok, védőnők szervezeteivel, de úgy tűnik, eléggé elzárkóznak. (A témáról bővebben Fodor Gábor ügyvéd beszél ebben a videóban)

V: Van olyan oktatási intézmény ma itthon, ahol tud vegánul étkezni egy gyereknek?

A: Vannak azért, igen. A Waldorf óvodák nagy részében megoldják, illetve magán tanulói csoportokban sem probléma, pl. a Prezi iskolájában, a Budapest Schoolban láttunk vegán menüsort a faliújságon. A magánóvodák, iskolák egy része, ha van igény, meg tudja oldani, meg akarja oldani. Rendelnek vagy főznek helyben. Magán óvodákban inkább az otthoni étel bevitele dívik. Épp ma hallottam, hogy maga Helen Doron is vegán, és a Helen Doron intézményekben növényi ételeket adnak, de hogy ez Magyarországon is így működik-e, annak még utána kell járnom.

V: Úgy hallottam, mostanában egy nagy fába vágod a fejszédet, iskolát alapítasz.

A: Igen, tényleg elindult egy ilyen kezdeményezés. Kis létszámú, családias mini sulit alapítunk egy anyukával, Lincoln Telmával összefogva. Nagyon örülök, hogy a fontos dolgokban nagy az egyetértés közöttünk, szuper vele dolgozni. Ez egy külön téma szerintem, és mivel még az elején tartunk a szervezésnek, nem mennék most bele a részletekbe. A V12 vegán klub következő, október 25-ei összejövetelén a Vega Cityben 19 órától a vegán gyereknevelésről lesz szó, és ott mi is vendégek leszünk Telmával. Akit érdekel a suli projekt, ott is várjuk szeretettel. (A Földlakók suliról ebben a VeganOrigo interjúban van bővebben szó).

V: Kik alkotják a munkacsoportot?

A: Azt gondolnánk, hogy az összes dietetikus egyetért abban Magyarországon, hogy a növényi táplálkozás nem kielégítő, pedig ez nem így van. Egyre több vegán dietetikusról tudunk, a MAVEG önkéntesei és tagjai között is van 6-8 dietetikus illetve táplálkozási szakértő, akik növényi étrenden élnek, és hozzáadják a szaktudásukat a csoport munkájához.

V: Ezek szerint az egészségügyben sincs akkora ellenállás, mint gondolnánk?

A: Általánosan tapasztalható az ellenállás, ami azért sajnálatos, mert a tudomány már sok éve igazolja, hogy a jól összeállított (teljes értékű) növényi étrend minden életkorban és élethelyzetben megfelelő. De szerencsére változik a helyzet, még ha lassan is. Létezik olyan gyerekorvos, aki vegetáriánus, és támogatja a vegán családokat. Van növényi étrenden élő háziorvos, illetve egy endokrinológus is, aki 20 éve növényi alapokon táplálkozik. Vannak még többen is, de nem mindenkit ismerünk személyesen.

V: Honnan tud egy szülő tájékozódni?

A: Külföldi szakirodalomból mindenképp, de most már egyre több kezdeményezés van itthon is. Én például Tóth Gábor élelmiszermérnök előadásaiból tanultam sokat, épp akkor tartott a növényi alapú babatáplálásról előadást a Vegetáriánus Fesztiválon, amikor nekem szükségem volt rá. Reisinger Orsolya védőnőnek van egy könyve, a Mérlegen a vegetarianizmus, ami szintén sokat segít. Valamint Nagy Zita: Mit eszik a vega gyerek? című szakácskönyve, ami a címével ellentétben teljesen vegán. A könyv elején, a receptek előtt a Pécsi Tudományegyetem állásfoglalása olvasható, tartalmazza a gyerekek napi fehérje-, ásványi anyag, és vitaminszükségletét is.

V: A gyerekek általában nem szeretik túlságosan a zöldséget, gyümölcsöt. Nehéz rávenni őket a fogyasztásukra?

A: Az én tapasztalatom az, hogy a vegán gyerekek jobban szeretik a zöldségeket, mint a nemvegánok. Az én fiam például kimondottan szereti a brokkolit, karfiolt, karalábét. Olajbogyó mániás, egy egész üveggel meg tudna enni egy ültő helyében. Nagyon fontos, hogy mihez szoktatjuk a gyerekeket már egészen a táplálásuk kezdetén, amikor teljesen tiszta még az ízlelésük.
Egy idő után belejön az ember a megfelelő növényi étrend összeállításába, rutinná válik, de eleinte én is beírtam a Cronometerbe mindent. Ott be lehet állítani, hogy mikor született a gyerek, milyen magas és hány kiló, és kiszámolja a napi szükségletet. Utána fel kell vinni, hogy mit evett és mennyit. Amikor rendszeresen azt láttam, hogy pl. a napi fehérjebevitele többszöröse a szükségesnek, akkor megnyugodtam. Vagy pl. egész gyerekkoromban azt hallgattam, hogy a dinnye nem étel, hiszen az csak víz és cukor. Beütöd a Cronometerbe és kiadja, hogy milyen sok vitamin van benne. Kezdetben jó egy ilyen segítség, de aztán kialakult a rutin. Tudom, ha egy tartalmas zabkásával kezdjük a reggelt, akkor azzal már a szükséges tápanyagok jelentős részét bevittük. Ha az oviban nem eszi meg mindig teljesen az ebédet, akkor úgy választok vacsorát, hogy végül a napi vitaminbevitel rendben legyen. A zöldségek nagy részét szereti, a gyümölcsöknek pedig mindegyikét, úgyhogy tudok miből variálni.

V: Mit csinál most a munkacsoportod?

A: A közétkeztetési helyzet áll a fókuszban, amiről már beszéltem. Igyekszünk a kapcsolódó szakmai szervezetekkel párbeszédet kezdeményezni, de egyelőre egyoldalú a kommunikációnk. Ezzel haladnunk kell tovább. Vannak szépreményű kapcsolataink kialakulóban, amelyekről még nem szeretnék többet elárulni.
Segítünk a szülők és a közoktatási intézmények közötti kommunikációban is. A szülők tájékoztatására tervezünk összeállítani 1-2 napos mintaétrendet és mindenféle hasznos információkat is, amiket a MAVEG oldalán fogunk megosztani. Akár olyan témában is, hogy válogatós gyereket hogy lehet rávenni, hogy megkóstoljon új dolgokat, vagy megbarátkozzon a brokkolival. Ráérő grafikus kérdése, hogy elkészül-e hamarosan egy letölthető útmutató a szülőknek. Szerintem - vegánságtól függetlenül - minden szülőnek érdemes lenne egy jó dietetikus tanácsát kikérni a család táplálkozását illetően.

Egy új projektünk pedig a Zöldbajusz. A feminie.hu blog vegán anyuka szerzője, Geosics Regina fejéből pattant ki az ötlet, akivel már egy évvel korábban, magánemberként beszélgettem is erről, de végül mindig csak halogattuk, hogy kellene rá nagyobb figyelmet irányítani. Majd Magyarvári Szilvi, aki MAVEG-tag és dietetikus, a Béke a tányéron blog szerzője, rátalált Regina blogjában, és ekkor már egyesületként mellé álltunk. Nemrégen zárult le a Zöldbajusz fotópályázat, valamint volt egy 5 napos zöldturmix kihívásunk is, ahol dietetikus által összeállított receptekből lehetett ihletet meríteni. Sok pozitív visszajelzést kaptunk. A legjobb, hogy sokan ennek hatására ittak életükben először zöldturmixot, és bejött nekik. Szeretnénk folyamatosan kampányolni vele, hogy beépüljön ez az egészséges szokás, ami egyébként etikus és környezetbarát is, az emberek életébe.
Szilvivel mostanában előadásokat is tartottunk.

V: Hogy látod, mi lehet a cél?

A: Attól függetlenül, hogy nem tűnik reálisnak, hogy néhány éven belül ez megvalósuljon Magyarországon, szerintem lehet haladni lépésenként afelé, hogy minden oktatási intézményben elfogadott és választható legyen a növényi alapú táplálkozás. Angliában már az emberek közel 10%-a vegán, és elfogadottságban is előrébb járnak nálunk, még sincs vegán opció az iskolában, viszont a szülő viheti nyugodtan a növényi ételeket otthonról. Van iskolatej program is náluk, év elején be lehet pipálni, hogy tehéntejet vagy szójatejet kér-e a szülő. Senkinek szeme sem rebben. Már ez is nagy lépés lenne, ha ide eljutnánk.

V: Az azért furcsa, hogy vallási okra lehet hivatkozni, hogy valaki nem eszik húst, de etikaira nem.

A: Igen, ha hiszel Istenben, akkor nem egészségtelen, ellenben ha erkölcsileg hozol egy ilyen döntést, akkor meghalsz fehérjehiányban, megállsz a fejlődésben és nem fejlődik ki az agyad. :) Ezeket halljuk gyakran. Én nem vagyok jogász, nem értek ehhez a területhez, de úgy tudom, hogy Európában mindenhol egyként kezelik a vallási és világnézeti okokat, nálunk viszont csak a vallásit említi a törvény. Ezt is egy feladat lesz valakinek megváltoztatni.

V: Ha egy laktózérzékeny nem iszik tejet, az rendben van, ha etikai okból nem iszol tejet, akkor pedig eltűnnek a csontjaid kalciumhiány miatt…

A: Dr Lengyel Boglárka gyermekorvos tartott egy nagyon szimpatikus előadást az idei Vegetáriánus Fesztiválon, a MAVEG meghívásának eleget téve. Hiánypótló mondatok hangzottak el a szájából, imádtam érte. Ő is ezt mondta, hogy ha valaki nem ihat tejet allergia miatt, akkor összeállítják az étrendjét úgy 40 évre, hogy egészséges legyen tej nélkül. Ugyanez történik a tojás allergiásokkal, a glutén allergiásokkal, és a cukorbetegekkel is. Akkor miért ne lehetne ugyanezt tenni egy vegán étrend esetében? Ez csak szándék és hozzáállás kérdése.

V: Milyen munkacsoportok vannak az egyesületben?

A: Kommunikációs, outreach, érdekvédelmi és közétkeztetési munkacsoport.

V: A MAVEG többi munkacsoportja mivel foglalkozik?

A: Az outreach munkacsoport a (még) nem vegánok informálására alakult. Többek között iskolai előadásokat tartanak. A fiatalok már nyitottak, érdemes velük beszélgetni.

V: Ha például egy iskola szeretne ilyen előadást, akkor lehet nálatok jelentkezni?

A: Igen, szóljon, akinek az iskolájában van fogadókészség, és a MAVEG előad. Hívtak minket pl. Makóra a városi könyvtárba is már, ahol inkább idősebbek jöttek el az előadásra, érdeklődőek voltak. Kaptunk visszajelzést később, hogy az ottani szervezőt felkérték, csináljon rendszeres vegán klubot a városban. Infóasztalozni is szoktunk a Vegan Sunday Market-en, Vegan Food Fest-en, és ahol lehetőséget kapunk. Idén voltunk a Vegetáriánus Fesztiválon, és jó visszajelzéseket kaptunk, ilyen még nem volt a fesztivál elmúlt 22 évében, hogy ennyire hangsúlyos legyen a vegán életmód megjelenése a programokban. Kaptunk egy külön termet, ahova előadásokat szerveztünk, az aulában infóasztallal voltunk jelen, és volt egy filmes szobánk is, ahol vegán videókat, beszédeket vetítettünk.

V: Kommunikációs munkacsoport?

A: A kommunikációs munkacsoport nagyon sok és sokféle feladatot lát el. Ezekbe beletartozik az is például, hogy ha feltűnik a médiában egy cikk, ami valótlanságokat állít a vegánokról, akkor nyílt levelet ír. Írtunk már steak központú étterem nyitása alkalmából is, amelynek kapcsán a tulajdonos degradáló megjegyzéseket tett a sajtóban a vegán életmódra, de van, amikor egészségügyi vonalon kell felszólalnunk, tudományos bizonyítékokkal alátámasztva mondandónkat. Volt olyan, ahol a nyílt levél után a hírportál azonnal átírta a cikk címét, és tett bele egy plusz bekezdést is magyarázatként, ez az ügy abszolút pozitívan zárult.

V: Mit csinál az érdekvédelmi munkacsoport?

A: A vegánokat érő diszkriminációval foglalkozik, igyekszik segíteni, ha valakit kórházban, munkahelyen, családi ügyekben (pl. válás esetén) vagy bárhol hátrányos megkülönböztetés ér.

V: Mire van szükségetek? Mivel lehet a munkátokat támogatni, akár anyagilag, akár munkával, szakértelemmel?

A: Kétféleképpen lehet segíteni a MAVEG munkáját. Az egyik, ha valaki taggá válik, és tagdíjat fizet. Ha valaki úgy érzi, hogy szabadideje nincs, de szívesen támogatná a munkánkat, akkor ez a legjobb. Adományokat pedig tagsági viszony nélkül is tudunk fogadni.

A másik mód, ha valaki önkéntesnek jelentkezik. Mind a 4 munkacsoportban rengeteg a feladat, és bár egyre többen csatlakoznak és válnak aktívvá, olyan nincs, hogy elegen vagyunk. Introvertált vagy extrovertált, budapesti vagy vidéki, könyvelő vagy marketinges vagy jogász vagy újságíró vagy informatikus, arccal vagy arctalanul… mindegy, mindenki tud valamiben segíteni, ha szeretne. Nekem pl. szívfájdalmam, hogy egyre több vegán szülő van, de nagyon kevés aktivizálja magát a mozgalomban.

 

Fotók: Gacsó Anikó, Pétervári Márton (a MAVEG elnökségi ülésén készült képek), Tóth Krisztián

Riporter: Horváth Edit

 

További interjúk itt olvashatóak. 

A Földlakók (vegán) iskola alapítóival a tanulócsoport koncepciójáról, és a legfrissebb fejleményekről.

Karalyos Gáborral, a Vegán Hegylakóval vegánságról, receptekről, kertről, hegyről.

Slezsák Csillával és Váry Krisztivel Ultrabalatonról, vegánságról, barátságról. Hogyan lesz egy magányos vegánból társasági lény? Hogyan készülnek fel egy akkora távra, amit még soha nem futottak le? Kinek dedikálják a futásukat?

Fill Good csapatával Vetsey Nórival, Péntek Zolival és Vetsey Bálinttal: az interjúból többek között kiderül, hogy mit szólt a család, amikor Nóri gyerekként bejelentette, hogy vegetáriánus lesz; milyen együtt dolgozni családként; mi a sütöltöde koncepciója; mi a titka a habkönnyű pogácsáiknak; mennyire vannak hatással az Olaszországban töltött évek a kínálatra; miért szeretik a környékbeli nénik a kalácsukat és miért nem használták az idei Kerékpáros reggeli logot.

Varga István, Nyers Séffel: az interjúból többek között kiderül, hogy miért lett nyers vegán; hogyan lehet ezt Magyarországon kivitelezni; miért a Holdhoz köti a Nyers kihívást; melyik országban tart minden évben Nyers nyaralást; milyen tanfolyamokat szervez; meddig áll el az aszalt lenmag kenyér; miért kell a magvakat beáztatni fogyasztás előtt; miért fontos az enzimdús táplálkozás; mit jelent a menzareform és milyen gyermekotthont támogat Erdélyben.

Lincoln Telma énekesnővel: az interjúból többek között kiderül, hogy milyen értékrendet szeretne átadni kisfiának, Marcinak; hogyan oldotta meg az óvodai vegán étkezést; hogyan világosítja fel kisfia az óvodatársait arról, hogy mi is van a tányérjukon; mi a lényege a Földlakók Környezettudatos Suli Projektnek; miért váltott balettról éneklésre; milyen zenekarokban énekel; mekkora hatással van az életére Afrika és miért jó kisgyerekkel utazni.

Zabezsinszkij Annával, az első magyar vegán szabadulószoba tervezőjével: az interjúból kiderül, hogy mi is az a Dumbster Diving; hogyan segített Anna elindítani a vegán Túró Rudit; mi a koncepciója az általa tervezett és kivitelezett vegán szabaduló szobának; miben tudna segíteni, hogy Magyarországon is elindulhasson egy; milyen mini menhelye van; milyen főzőkurzusokat tart és milyen vegánsággal kapcsolatos pályázati lehetőségek vannak világszerte.

Hári Richárddal, a Vegan Tigris tulajdonosával a vegánság és a spiritualitás kapcsolatáról; a teljesértékű növényi táplálkozás testünkre gyakorolt hatásáról; a Vegan Tigris koncepciójáról és Indiáról.

Bonifert Annával a vegán állatvédelemről. Az egyik legismertebb magyar, vegán állatvédő aktivista. Több állatvédelemről és vegánságról szóló könyv és cikk szerzője.

Regölyi Lillával és Regölyi Péterrel, a Vegan Love és a Magic Burger tulajdonosaival beszélgettünk arról, hogyan alakítják ki a kínálatot, honnan inspirálódnak, mi az egyik fő oka a külföldi útjaiknak, hogy haladnak a Zero Waste felé és az állatvédelem fontosságáról.

Szaluter Edittel, a Kertkonyha megálmodójával. Beszélgettünk a főzés szeretetéről, a Kertkonyha megszületéséről, vegán szaloncukor készítő tanfolyamról és még megannyi más dologról.

Csir Kevinnel, arról, hogy mit is jelent vegánnak lenni? Merre halad a mozgalom? Hogyan válhatsz vegánná? Milyen hatással van az állattenyésztés a környezetre? Mi az összekötő kapocs a vegánság és a különböző emberi jogi mozgalmak között?

Sipos Nórával, a NoraSpiration megálmodójával beszélgetünk vegánságról, bloggerkedésről, evés zavarokról, és még megannyi másról...

Korpádi Péterrel vegán aktivizmusról. Mit csinál egy vegán aktivista? Mi az az Earthlings Experience? Mit jelent az Anonymous for the Voiceless? Mit csinálnak a SAVE aktivisták? Hogyan lehet csatlakozni? Hogyan lehet támogatni?

Egyed Brigittával a jóga és a vegánság kapcsolatáról. 

Váli Tamással vegán életmódról, növényi táplálkozásról, testépítésről, mítoszokról. Elegendő a fehérje? Mit eszik egy nap? Mennyit edz? Mit tanácsol az étrendünk összeállításánál? ...és még megannyi érdekes információ róla és a vegán testépítésről.

Nagy Mártonnal a Vegan Garden egyik alapítójával.

.Varga Balázzsal a táplálkozás és a sportolás összefüggéseiről.

Sőtér Kittivel, a PlantmyilkyWay cukrász megálmodójával beszélgettünk az egészség és a vegánság kapcsolatáról; arról, hogy mi kell a tökéletes vegán macaronhoz; mivel lehet helyettesíteni a tojást a süteményekben; és megannyi egyéb édes dologról...

 

Ha szívesen olvasol angolul interjúkat nemzetközi influencer-ekkel, akkor itt megteheted.

Richard Watts-szal, a Vegan SideKick alkotójával. Szinte minden vegán találkozott már a munkásságával, a legtöbbször megosztott alkotó, de kevesen tudják ki áll a rajzok mögött.

Ullenkával arról, hogyan gyógyította meg a súlyosan ekcémás kislányát a nyers vegán étrenddel.

Marlena Rozenberggel a vitorlás életmódról vegánként. Hogyan szelték át a Csendes-óceánt, mi volt a legnagyobb élménye és hogyan lehet felkészülni egy ekkora útra.

Mariia Goldschmidttel, a Tofu Family-ből, családról és fitt életmódról növényi alapokon.

Jo Fredericks-szel a vegánság és a művészet kapcsolatáról.

Seb Alex-szel, aki állatjogi aktivista, vegánságról, Anonymous of the Voiceless megmozdulásokról, és egyéb az állatokat támogató lehetőségekről.