Interjú Slezsák Csillával és Váry Krisztivel Ultrabalatonról, vegánságról és barátságról

Hogyan lesz egy magányos vegánból társasági lény? Hogyan készülnek fel egy akkora távra, amit még soha nem futottak le? Kinek dedikálják a futásukat?

Krisztivel és Csillával az áprilisi Vegan Sunday Marketen ültem le beszélgetni az Ultrabalatonra való felkészülésük kapcsán.

VeganOrigo: Miért lettetek vegánok? 

Csilla: Gyerekkorom óta vegetáriánus vagyok, viszonylag egyszerű történet. Egy húsevő családban úgy éreztem, hogy nem jó az, hogy vannak állatok, akiket szeretünk és vannak, akiket megeszünk. Ezt egyedül eldöntöttem kiskoromban. Néha muszáj volt megenni, mert nem én döntöttem el, de a vegetáriánusság így kezdődött. Kb. 4 éve jöttek olyan információk, amelyek elértek engem is, hogy tej és a tojás sem oké, és egyik napról a másikra lettem vegán. Ugyanazon okból, amiért gyerekkorom óta vegetáriánus voltam. Így nekem vegánra váltani nem volt akkora nagy változás az életemben, a húsra pedig igazából nem is emlékszem, hogy milyen.  

VO: Gyerekként a család ezt hogy fogadta? 

Cs: Borzalmasan. Nem volt akkora szabadság nálunk, és általában belém erőltették. Egészen addig, amíg rá nem jöttek, hogy nekem ettől pszichés alapon gyomorrontásom van. Utána fokozatosan abbahagyták. Utána még egy darabig például a pörköltet úgy ettem, hogy legalább a szaftot meg kellett ennem, ez volt kb. olyan általános iskola végéig. Utána feladták. 

Kriszti: Az én szüleim egy időre vegetáriánussá váltak, mert a Testkontroll című könyvet olvasták. Úgy gondolták, hogy az abban leírtaknak lehet alapja. Ez azért furcsa, mert utána ők visszatértek, valószínűleg mivel nem ugyanaz volt a motivációjuk, mint nekem. Én felnőttként lettem végleg vegetáriánus 11 évvel ezelőtt és tavaly tavasszal kezdtek el olyan információk jönni hozzám is, hogy egyáltalán a vegánság mit takar. Én is azt gondoltam, hogy az már extrém, nem is értettem a lényegét. Egy barátnőm által kedveltem a Vegán Állatvédelem című oldalt és úgy emlékszem, onnan kezdtek el szivárogni felém az információk. Ő sem volt vegán, csak az állatok szeretete miatt kedvelte azt az oldalt. Bonifert Anna Kezdő vegán könyvét olvastam el és még a végére sem értem és rájöttem, hogy át kell gondolnom az egészet, ahogy addig csináltam. Azóta is törés nélkül vegán vagyok. Utána remek motiváció volt, hogy nagyon sok vegánnal találkoztam. Lementem Galgóczy Dóri Kezdő vegán klubjába, ott találkoztam néhány törzstaggal, összebarátkoztunk, eljártam piknikekre, mindenféle szervezett filmvetítésre és ez megerősített benne, hogy jó úton járok és abszolút azt érzem, hogy ez egy végleges és helyes döntés.  

Mind a ketten aktivistáskodunk is, Csilla most gyakrabban és intenzívebben csinálja, én pár alkalommal mentem el utcai vetítésre (Earthlings Experience), illetve a Vegán Állatvédelem Egyesület önkéntesei vagyunk mindketten.

(Bonifert Annával, a Vegán Állatvédelem Egyesület alapítójával készült interjú itt olvasható.)

VO: Ki tudjátok fejteni ezt bővebben? 

CS: Az Earthlings Experience a Facebook-on önszervező módon szerveződött itthon, nyilván látva külföldi példákat. Vittek magukkal laptopot az utcára, ez általában a Váci utca (voltak a Blahán is és Kelenföldön télen). Ennek az a lényege, hogy mindenféle állattartással kapcsolatos videókat (eredetileg az Earthlings-et) vetítenek. Valamilyen alakzatban állva az utcán, hogy a járókelők is szembesülhessenek az igazsággal, mivel nagyon sokan nem tudják, hogy mi zajlik a húsiparban. Csak bemennek az üzletbe, megveszik a húst, mint kész terméket, ami olyan nekik, mintha csak egy alapanyag lenne. Általában van egy outreach csapat is, ők azok, akik azért vannak ott, ha valakinek van kérdése, akkor segítenek megválaszolni azt.  

Nálam fontos szempont, hogy jó lett volna ha előbb megkapom ezeket az infókat és így szeretnék másoknak is segíteni, hogy megkapják a lehetőséget, hogy megismerjék az igazságot.  

Az Anonymous for the voiceless a másik hasonló kezdeményezés, de ott szigorúbbak a szabályok. Külföldi aktivisták segítettek nekünk az elején, volt workshop is, ahol elmondták, hogy azt tapasztalták Európa szerte, hogy akkor működik a legjobban, ha van EE is és AV is, mert akkor mindenki meg tudja találni a habitusának megfelelően mi áll hozzá közelebb. Nem mindenki szeret szigorú szabályokat követni, teljesen feketében állni, az EE sokkal szabadabb. Aki pedig harcosabb, az mehet a Direct Action-ra. 

VO: Hozzátok melyik áll közelebb?  

K: Volt már olyan szituáció, hogy nem tartanom kellett a táblát/laptopot, hanem oda kellett mennem valakihez, de éreztem, hogy nem vagyok benne olyan magabiztos. Én azzal a lelkesedéssel, ami van, mindent ráöntenék a delikvensre, de itt nem így működik. Ehhez kell tapasztalat, tisztázni kell, hogy mit akarunk átadni, mit érdemes elmondani. Én inkább táblát szeretek tartani, ami fantasztikus érzés és szívem szerint mennék direkt aktivizmusra, de valahogy nem mindig úgy alakul, hogy ezeken részt tudjak venni. 

CS: Valamikor futni is kell :) 

K: Én megtenném, de vannak olyan kötelezettségeim, amik sajnos visszatartanak (munkahely, család). Szívesen csinálnám intenzívebben is, de azt vettem észre, hogy nekem jobban esik, jobban megy, ha csendesen adok át információt embereknek, kis gondolatébresztést indítva másokban.  

(Az Anonymous for the Voiceless és az Earthlings Experience mozgalmak egyik magyar szervezőjével, Korpádi Péterrel készült interjú itt olvasható.)

VO: A Vegán Állatvédelmes önkénteskedés mit takar? 

K: Ők is információt adnak át alapvetően, de ők inkább a pozitív dolgokat igyekeznek kiemelni (legalábbis én így tudom). Ott mindenképpen sikertörténeteket osztunk meg elsősorban.  

VO: Milyen formában? 

K: Receptek, piknikek, Kezdő vegán klub... Inkább a támogatáson van a hangsúly, az ösztönzésen, hogy tartozunk valahova, hogy nem maradsz magadra, van egy csapat, akihez bármikor fordulhatsz. 

CS: Van egy weboldal, a veganallatvedelem.hu, ahol mindenféle információ van. A legtöbb ember azt mondja, hogy szereti az állatokat, és erre lehet építeni, mert amikor mélyebben belemegyünk ebbe, akkor kiderül, hogy azért nem minden állatot szeretnek az emberek, mert vannak, akiket megesznek. Innen van a neve is, hogy vegán állatvédelem. Minden állatot védünk, fajtól függetlenül. Megpróbáljuk rávezetni az embereket arra, hogy igenis minden állat fontos. Ha valaki még nem vegán, és szeretne tudni dolgokat, például, hogy mi a baj a tojással, akkor erről egy csodálatos cikk van fent. Sok ember van, aki szeret utánanézni a dolgoknak írásban is a beszélgetés után.  

Van újság: a Vegán Világ, amit szintén az önkéntesek készítenek. Volt vegán tavaszi fesztivál többször, de most már a Vegán Food Fest-ek gyakorlatilag kiváltják ezt. Vannak piknikek. A kezdő vegán klub is sokaknak nyújt segítséget. Ha elmennek oda kezdő vegánként, akkor be is kerülnek a csapatba. Van egy szűkebb réteg, akik folyamatosan aktívabbak és van egy tágabb, akik akkor segítenek, ha tudnak. Tavaly már volt a sportmániás részleg által szervezett reggeli osztás a Bringás Reggeli mozgalomban. A Fill Good osztogatott és hamar el is kapkodtak. Mi a Városligetnél csatlakoztunk be, vegán reggelit osztottunk, és mi sem maradtunk a legvégéig, mert hamar elfogyott. Terjesztjük az információt a vegánságról.   

K: Ahogy Csilla említette is, hogy az emberek nem mindenfajta állatot szeretnek, a vegán állatvédelem is ezt emeli ki. Az újságban is több állatról van cikk: ló, kakas, az előző számban „Pipacs, a röfögő családtag” volt a címlapon. Ezt szeretnénk bemutatni, hogy nem szűkíthetjük le az állatvédelmet a vadállatokra és a kiskedvencekre, hogy kit szeretünk, hanem mindenféle élőlény számít.  

Cs: A gyerekkorban belénk nevelt normák erősek, a szüleink is azért nevelik belénk, hogy boldoguljunk. Megismertetnek minket a konszenzus valósággal, és mindenkinek kell egy kis bátorság ahhoz, hogy ezt felülírja. Nem csak az információ a fontos, hanem hogy van egy támogató közeg. Mindenki egytől egyig kedves és tüneményes. Teljes mértékben szemben megy minden olyan sztereotípiával, hogy a vegánok mennyire agresszívek.  

V: Miben változott az életetek mióta vegánok lettetek? 

K: Nekem például fiatal felnőtt korom óta erős ekcéma volt a kezemen, illetve néhány esetben elharapózott és a lábamon is megjelent. Ez jelentős mértékben visszaszorult és javult. Ez persze belül is tisztult és azt hallottam több helyről is, hogy a máj és a bőr összhangban van, és azok a tünetek, amelyek a májnak a betegségét mutatják, azok a bőrön jönnek ki leginkább. Méregtelenítés egy szóval. Amikor vegetáriánus voltam, akkor is voltak ezek a tünetek, így egyértelmű, hogy a többi állati eredetű élelmiszert is el kellett hagynom, hogy ez normalizálódjon. Súly tekintetében hajlamos vagyok gyarapodni, ez viszonylag beállt olyan 60 kg környékére és ez stabilnak is tűnik. Nyílván az aktív sportolás is szerepet játszik, hogy ezt tartani tudom, mivel amúgy imádok enni és amióta vegán vagyok, azóta még inkább, mert eszméletlen változatok vannak, amiket én is el tudok készíteni, nem egy ördöngösség. Mindennel kapcsolatban jobban érzem magam, rengeteg új ismerősöm és új barátom lett. A társasági életem, ha mondhatjuk így, virágzik. :) Rengeteg programra járok, és jó érzés tudni, hogy van értelme felhívni az emberek figyelmét arra, ami most zárt falak között történik. Nem én vagyok ennek a frontembere, de szép csendben én is próbálok tenni ezért. Amit viszont nyilvánosan teszünk, azt Csilla elmondja. 

Cs: Nekem egészségileg és közérzetileg nagyon nagy változás nem volt, mivel én már vegetáriánusnak indultam. Ami a szociális életet illeti én az első két évben magányos vegán voltam. Ahogy nincs hét éve tv-m, attól még nem barátkoztam külön olyanokkal, akiknek nincs tv-je. Így voltam a vegánsággal is. Aztán később úgy alakult, hogy mégis lettek vegán barátaim, de először nem értettem, hogy ez miért jó? A kaja összeköt? De ebből soha nem csináltam nagy ügyet. A barátaim mindig is jófejek voltak. Minden évben megyek a barátaimhoz karácsonykor és 3 fogásos vegán étellel vártak engem. Amíg nem voltak vegánok. De már ők is azok. A kezdő vegánok problémája ott volt persze, hogy senki nem ért meg, de ez az érzés az egész életemet végigkíséri. Én azt vettem észre, hogy van egy attitűd, egyfajta önvizsgálatra való hajlam, egyfajta elemző, a környezetéhez teljesen máshogy viszonyuló attitűd a vegán emberekben, ami sokkal több, mint amit eszünk vagy mit nem eszünk. Mit vásárolunk, vagy mit nem vásárolunk. Egy fajta gondolkodásmód, ami nagyon sokakat vezet a vegánsághoz. Nem mondom, hogy minden vegán ilyen vagy mindenki, aki így gondolkodik vegán lesz. Remélem, hogy igen. Ha az ember elkezdi ilyen emberekkel körül venni magát, az eléggé megváltoztatja az életét. Kicsit megbántam, hogy két évig magányos vegán voltam, de talán ha nem így lett volna, akkor nem tudnám így értékelni. Úgyhogy akik vegánok, ne féljenek. 

V: Hogy ismerkedtetek meg? 

K: A Kezdő vegán klubbon találkoztunk először, nekem az volt életem második Kezdő vegán klubbja és Csilla akkor döntötte el, hogy nem lesz többet magányos vegán, ha minden igaz.  

Cs: Igen, én akkor lementem okoskodni :) 

K: Én pont akkor voltam egy hónapja vegán, és az élet összesodort minket. Aztán kiderült, hogy mindketten futunk, több hasonló futóversenyen is megfordultunk ugyanott. Egyszer csak ez magától jött, hogy kössük össze a vegánságot a futással, és tavaly csináltunk egy Go vegan nevű váltócsapatot, amivel elindultunk versenyeken több alkalommal. Nagyon jól érezzük magunkat ilyenkor és még a vegánságnak is hírét visszük. Szerintem egyébként a sportteljesítményekre is kedvező hatással van a teljesértékű növényi étrend.  

Cs: Én nem a futás miatt barátkoztam a Krisztivel, hanem azért, mert aranyos. Ha nem futna, akkor is ugyanúgy barátkoznék vele, bár hozzáteszem, azért javít az esélyein, hogy több időt tölthessen velem, hogyha fut. :) Egy kellemes Velencei-tó kört el lehet tölteni együtt. Ha nem futna, akkor szegény csak várhatna a végén. A vegán futócsapat pedig úgy jött, hogy én szeretem a nagyon hosszú távokat és az volt az álmom, hogy csapatban le tudjam futni az Ultrabalatont. Egyszer csak összeértek a szálak. A Krisztivel szeretek együtt futni, mert közös a tempónk, bár az Ultrabalatonon egy lépést nem fogunk együtt futni, de nem baj, mert az váltó. A futás számomra magányos sport, de van pár ember, akivel szívesen futok együtt. Beneveztünk több versenyre, és az volt a nevünk, hogy Go Vegan, és azt gondoltuk, hogy mennyire mókás lesz, majd ha beolvassák a hangosbemondóba, hogy a Go vegan csapata beért, és majd mindenki hallja, hogy az úgynevezett satnya vegánok is tudnak futni. Nem mintha elsők lennénk, na de harmadikok se, talán hátulról. Volt már azért, hogy egész szép eredményt értünk el, például két fős női csapatok között egész jók voltunk.  

K: A Maraton váltóban a két fős női csapatot megnyertük konkrétan. :D 

Cs: Tavaly nyáron ez az egész összeállt, hogy akkor fussuk körbe a Balatont. Lett egy három fős csapatunk, a Krisztián most nincs itt, de ő az aduászunk. Egyértelmű volt, hogy neki benne kell lennie a csapatban, mert ő nem kérdez, ő fut. Semmi extra allűrje nincsen. 

V: Őt hogy ismertétek meg? 

Cs: Beda Szabi (Senior maraton világbajnok) ajánlotta. Ő eléggé ismert név, amúgy pedig a Kriszti barátja. Szabi minden futót ismer és minden vegánt. Amikor megkérdeztük Krisztiánt nagyon lelkes volt. Úgy gondoltuk, hogy kellene azért valamilyen ismerkedősdi, így tavaly ősszel és idén tavasszal volt vegán közösségi futás a Városligetben, ahol szépen összegyűltünk. Jöttek a barátok is, volt, akinek volt kedve futni, volt, akinek nem. Ez egy piknikes esemény volt. Batyus frissítés, mindenki hozta a kaját, piát, a futóbolondok pedig köröztek körbe-körbe. Nem mi rajzoltunk vicces dolgokat krétával az aszfaltra.. Valahogy ott voltak reggelre, hogy „Go vegan” és „Vár az az avokádó” és társai.  

V: Hogyan lesz leosztva a futás? Ki fut először? Mi alapján választottatok? 

K: Csillának az volt az álma, hogy az első 100 km-t ő szeretné egy huzamban lefutni (én ezen totálisan megrökönyödtem). Krisztián mondta, hogy ő nagyjából 60-at szeretne. Én nagyon szerettem volna benne lenni a csapatban és eredetileg arra gondoltunk, hogy több fős lesz, és így több felé eloszlik majd a maradék táv, így végül úgy döntöttem, hogy lefutom, ami marad, majd addig felfejlődök. Valahogy összesakkoztuk, hogyan csináljuk hárman.  Csilla logisztikázta ki a váltópontok alapján, hogy hol tudunk váltani, ki mennyit fut, úgy, hogy az igényeknek is megfeleljen. Valószínűleg én fogom a legkevesebbet futni, mert én vagyok a legkevésbé tapasztalt. 

Cs: Meg a legkevésbé őrült. 

K: Eszembe nem jutna egyszerre 60 km-t lefutni, nemhogy 100-at. Bízunk benne, hogy menni fog és meg tudjuk csinálni. Borzasztóan örültem, hogy bekerültem a csapatba egyáltalán.  

V: Mikor lesz a verseny? 

CS: Május 11-12-13. Pénteken megérkezés, szombat reggel 5.10kor elindulunk. Úgy számolom, hogy vasárnap reggel beérünk. Eredetileg 32 óra van erre a 220 km-re.  

Én a jelen állás szerint 107 km-t fogok futni :) A Kriszti több részletben fut. 

K: Én vagyok a töltelék. 

CS: Én kezdek, majd a Kriszti, Krisztián és megint a Kriszti.   

V: Futottatok már ennyit egyszerre? 

CS: Aszfalton még csak 60 km-t futottam egyben, viszont olyan értelemben edzett vagyok, hogy cross tréningként hosszútávú teljesítmény túrázom, és ott mentem már 110 km-t, ahol azért hegyre fel és hegyről le kell haladni. Kényelmes tempóban a 105 km-et 20 óra alatt szoktam megtenni. Itt azért más tempóba lehet haladni. Nem szabad elbagatelizálni, de úgy gondolom, hogy az igazi ultrák 200 km felett kezdenek, illetve valamikor el kell kezdeni, ugye? :) 

V: Van valami, amivel külön felkészültök? 

CS: Igen, abszolút. Étrend szempontjából egyszerű, gyakorlatilag szénhidrátot eszem szénhidráttal, a hozzáadott olajokat pedig kerülöm. A szénhidrátot nem úgy kell érteni, hogy fehérlisztet eszek kristálycukorral, hanem egészséges összetett szénhidrátot. A teljesértékű étkezésre törekszem. Edzés szempontjából pedig, én fun futó vagyok, ami a 60. kilométernél nem olyan fun, de én szeretem ezt. Több ésszel azért muszáj edzeni, készülök résztávokkal, dombozásokkal. Az Északi parton több olyan rész van, ahol úgy érzed, hogy elfáradtál, pedig nem erről van szó. Amikor lefelé mész, akkor jössz rá, hogy nem is vagy olyan fáradt, csak az elmúlt pár km-t emelkedőn tetted meg és észre sem vetted. Ezekre úgy edzek, hogy a Városligetben föl-le futkorászok az Olof Palme sétányon, ami az egyik irányban kicsit emelkedik. Az a gyors szakasz, ezzel szivatom magam. 

K: Étrendben hasonló elv alapján készülök, én is a szénhidrát alapú táplálkozás híve vagyok. Az edzés pedig nálam úgy néz ki, hogy követek egy bizonyos edzéstervet, mert ősszel lefutom életem első maratonját. Csilla inspirált erre is, mert magamtól eszembe se jutott volna, de tudom, hogy ő már többször is megtette, így úgy gondoltam, hogy az a minimum, hogy ezt én is teljesítsem, de ezen felül nem szeretnék a nyomdokaiba lépni. Ez heti négy edzést jelent most minimum, hétvégente pedig amúgy is járunk kisebb futóversenyekre. Félmaratont többször futottam már. A Velencei kört kétszer is (ami majdnem 30 km). Ezen felül fejben is készülök.  

CS: Az a kérdés csak, hogy mennyi idő alatt, az nem kérdés, hogy megcsináljuk.  

V: Készültök valami ruhával? Brokkoli jelmez például? 

Cs: Van egy csodálatos pólótervezőnk. Én az őrültségek szülőanyja vagyok, de van egy kreatív igazgatónk Krisztina személyében, aki egy fantasztikus pólót tervezett, amin a vegán zászló és a Go Vegán felirat is szerepel. Ez egy nagyon letisztult design, ezt fogjuk büszkén viselni. Azt nem ígérjük, hogy ha valaki megállít a 70dik km-en, hogy mi van a bacon-nel, és halat ugye eszünk; akkor tudományos magyarázattal szolgálunk. Akkor biztosan zokogógörcsöt kapok. De ez csak ezért lesz, mert fáradt leszek, amúgy jézusi türelemmel tudok ezekre válaszolni. Lehet lesz a végén egy vegán zászlóval befutás. Ezzel a célunk az is, hogy megmutassuk, hogy aki vegán az nem gyengébb. Az egészségre nyitott futók szemét szeretnénk ezzel felnyitni, hogy lehet így is, sőt így jobban lehet. Ráadásul a vegánság összefügg a természetvédelemmel is, és nem nagyon lesz hol futni, ha nem lesz természet.  

V: A gyűjtést hogyan tervezitek? 

K: Ez Csilla ötlete volt, nagyon elszántan szeretne minél több adományt gyűjteni az Állatmentő seregnek. Ezzel mind a hárman egyetértettünk, hogy álljunk egy jótékony ügy mögé. Ne csak öndicsőülés céljából kergessük egymást a tó körül. Közvetlenül az alapítványnak lehet utalni ezt a pénzt. 

CS: A jóügyekért.hu-n keresztül gyűjtünk. Az Állatmentősereg vegán önkéntesei a szabadidejükben foglalkoznak azzal, hogy borzoktól kezdve a kutyákon át megmentenek minden állatot. Ők nem egy menhely, hanem a megfelelő helyre terelik őket. Ha találnak sérült vagy bántalmazott állatot, akkor rajta segítenek. A napi működésükhöz van szükségük pénzre. Mi ott tettünk egy vállalást, hogy körbefutjuk a Balatont vegánként, és aki úgy gondolja, hogy ez döfi annyira, hogy megér egy bizonyos összeget, akkor mi ezt nagy örömmel fogadjuk. Így legalább közben is eszembe jut, hogy az állatokért csinálom és nem magamért.  

V: Van egy kitűzött cél? 

Cs: 100 000 Ft 

V: Lesznek szurkolók? 

CS: Az én barátaim ott lesznek. Náluk is alszunk. De biztos lesznek vegánok. Mi nagyon örülnénk ha jönnének! 

K: Volt aki a futók közül már jelezte, hogy ott lesz, és nagyon várja, hogy lásson minket. 

V: Mikorra várható, hogy beérkeztek?  

Cs: Én nem mertem ezen még gondolkodni, olyan 8 körül fogunk beérni.  

K: Én a családomnak szeretném megköszönni, hogy annak ellenére, hogy ők nem teljesen vegánok, mégis támogatnak. Eleinte talán hóbortnak gondolták, de nagyon hamar tudomásul vették, hogy ez számomra komoly dolog, és például Édesanyám eszméletlen finom vegán kajákat főz, és én nem tudok ezért nem hálás lenni. 

Emellett köszönöm páromnak a bátorítást és minden segítséget, amit a vegánná válás és a futás során eddig nyújtott, Csillának pedig hogy magára vállalta a csapatkapitány szerepét, mindennel, ami ezzel együtt jár. 

Cs: Én köszönöm a barátaimnak, akik egész nap szívni fognak a kedvünkért, mert autóval követnek minket.  

 

*UPDATE: A Go Vegan csapat szintidőn belül teljesítette az Ultrabalatont. Ezúton is gratulálunk nekik!

 

Fotók: Váry Krisztina és Slezsák Csilla

Riporter: Horváth Edit

 

További interjúk itt olvashatóak. 

Karalyos Gáborral, a Vegán Hegylakóval vegánságról, receptekről, kertről, hegyről.

Hári Richárddal, a Vegan Tigris tulajdonosával a vegánság és a spiritualitás kapcsolatáról; a teljesértékű növényi táplálkozás testünkre gyakorolt hatásáról; a Vegan Tigris koncepciójáról és Indiáról.

Regölyi Lillával és Regölyi Péterrel, a Vegan Love és a Magic Burger tulajdonosaival beszélgettünk arról, hogyan alakítják ki a kínálatot, honnan inspirálódnak, mi az egyik fő oka a külföldi útjaiknak, hogy haladnak a Zero Waste felé és az állatvédelem fontosságáról.

Bergovecz Lászlóval, a Fészek Részek termékfilozófusával, arról, hogy mikor nem lett vegán, mi a művészet, a MAVEG-ről, milyen a viszonya a fához, hogyan lehet vegán bútorokat tervezni és még sok egyéb dologról.

Fill Good csapatával Vetsey Nórival, Péntek Zolival és Vetsey Bálinttal: az interjúból többek között kiderül, hogy mit szólt a család, amikor Nóri gyerekként bejelentette, hogy vegetáriánus lesz; milyen együtt dolgozni családként; mi a sütöltöde koncepciója; mi a titka a habkönnyű pogácsáiknak; mennyire vannak hatással az Olaszországban töltött évek a kínálatra; miért szeretik a környékbeli nénik a kalácsukat és miért nem használták az idei Kerékpáros reggeli logot.

Varga István, Nyers Séffel: az interjúból többek között kiderül, hogy miért lett nyers vegán; hogyan lehet ezt Magyarországon kivitelezni; miért a Holdhoz köti a Nyers kihívást; melyik országban tart minden évben Nyers nyaralást; milyen tanfolyamokat szervez; meddig áll el az aszalt lenmag kenyér; miért kell a magvakat beáztatni fogyasztás előtt; miért fontos az enzimdús táplálkozás; mit jelent a menzareform és milyen gyermekotthont támogat Erdélyben.

Lincoln Telma énekesnővel: az interjúból többek között kiderül, hogy milyen értékrendet szeretne átadni kisfiának, Marcinak; hogyan oldotta meg az óvodai vegán étkezést; hogyan világosítja fel kisfia az óvodatársait arról, hogy mi is van a tányérjukon; mi a lényege a Földlakók Környezettudatos Suli Projektnek; miért váltott balettról éneklésre; milyen zenekarokban énekel; mekkora hatással van az életére Afrika és miért jó kisgyerekkel utazni.

Zabezsinszkij Annával, az első magyar vegán szabadulószoba tervezőjével: az interjúból kiderül, hogy mi is az a Dumbster Diving; hogyan segített Anna elindítani a vegán Túró Rudit; mi a koncepciója az általa tervezett és kivitelezett vegán szabaduló szobának; miben tudna segíteni, hogy Magyarországon is elindulhasson egy; milyen mini menhelye van; milyen főzőkurzusokat tart és milyen vegánsággal kapcsolatos pályázati lehetőségek vannak világszerte.

Kiss Gáborral a Vegan Sushi megálmodójával, a sushi készítés rejtelmeiről, és vegán sushi trükkökről.

Fleck Gáborral, aki a Kőpörkölt bloggere, kutató szociológusból a RépaRetek szakácsa.

Paul Chelemen vegán motivátorral, veganságról, növényi alapú tiszta táplálkozásról sportolóként, miért nem vállal versenyre való felkészítést és a következő vegán generációról.

Juhász Máriával és Paál Bélával, a Kis Padlizsán Vegán bistro tulajdonosaival: az interjúból többek között kiderül, hogy miért volt Marcsiék hűtője tele sárgarépával; hogyan lett Béla mérnökből szakács; hogy miért feküdt ki János bácsi a palánták mellé; és milyen speciális adalékot használnak a tökfőzelékbe.

Gacsó Anikóval, a MAVEG egyik alelnökével arról, hogy 15 év vegetáriánusság után mi terelte a vegánság felé; milyen kihívásokkal néz szembe ma egy vegán család Magyarországon; mi a helyzet a közétkeztetésben, ha valaki növényi alapú étrenden van; milyen lépéseket tesz a MAVEG a vegán családok érdekében és hogyan lehet segíteni az egyesületet.

Mák Martinnal, a Food Not Bombs egyik önkéntesével, arról, hogy mit is jelent a Food Not Bombs; mekkora ételpazarlás zajlik jelenleg a világban; és mire is van szüksége a mozgalomnak a zökkenőmentes működéshez

Bonifert Annával a vegán állatvédelemről. Az egyik legismertebb magyar, vegán állatvédő aktivista. Több állatvédelemről és vegánságról szóló könyv és cikk szerzője.

A Földlakók (vegán) iskola alapítóival a tanulócsoport koncepciójáról, és a legfrissebb fejleményekről.

Interjú Gacsó Anikóval, a MAVEG egyik alelnökével: 15 év vegetáriánusság után mi terelte a vegánság felé; milyen kihívásokkal néz szembe ma egy vegán család Magyarországon; mi a helyzet a közétkeztetésben, ha valaki növényi alapú étrenden van; milyen lépéseket tesz a MAVEG a vegán családok érdekében és hogyan lehet segíteni az egyesületet.

Korpádi Péterrel vegán aktivizmusról. Mit csinál egy vegán aktivista? Mi az az Earthlings Experience? Mit jelent az Anonymous for the Voiceless? Mit csinálnak a SAVE aktivisták? Hogyan lehet csatlakozni? Hogyan lehet támogatni?

Sőtér Kittivel, a PlantmyilkyWay cukrász megálmodójával beszélgettünk az egészség és a vegánság kapcsolatáról; arról, hogy mi kell a tökéletes vegán macaronhoz; mivel lehet helyettesíteni a tojást a süteményekben; és megannyi egyéb édes dologról...

Váli Tamással vegán életmódról, növényi táplálkozásról, testépítésről, mítoszokról. Elegendő a fehérje? Mit eszik egy nap? Mennyit edz? Mit tanácsol az étrendünk összeállításánál? ...és még megannyi érdekes információ róla és a vegán testépítésről.

Csir Kevinnel, arról, hogy mit is jelent vegánnak lenni? Merre halad a mozgalom? Hogyan válhatsz vegánná? Milyen hatással van az állattenyésztés a környezetre? Mi az összekötő kapocs a vegánság és a különböző emberi jogi mozgalmak között?

Sipos Nórával, a NoraSpiration megálmodójával beszélgetünk vegánságról, bloggerkedésről, evés zavarokról, és még megannyi másról...

Szaluter Edittel, a Kertkonyha megálmodójával. Beszélgettünk a főzés szeretetéről, a Kertkonyha megszületéséről, vegán szaloncukor készítő tanfolyamról és még megannyi más dologról.

Nagy Mártonnal a Vegan Garden egyik alapítójával.

Szaluter Edittel, a Kertkonyha megálmodójával. Beszélgettünk a főzés szeretetéről, a Kertkonyha megszületéséről, vegán szaloncukor készítő tanfolyamról és még megannyi más dologról.

Egyed Brigittával a jóga és a vegánság kapcsolatáról. 

Varga Balázzsal a táplálkozás és a sportolás összefüggéseiről.

Antalóczy Györggyel, a Flow Specialty Coffee Bar & Bistro tulajdonosával tudatosságról, specialty kávékról, vegán ételekről és természetesen az étteremről.

 

Ha szívesen olvasol angolul interjúkat nemzetközi influencer-ekkel, akkor itt megteheted.

 

Richard Watts-szal, a Vegan SideKick alkotójával. Szinte minden vegán találkozott már a munkásságával, a legtöbbször megosztott alkotó, de kevesen tudják ki áll a rajzok mögött.

Ullenkával arról, hogyan gyógyította meg a súlyosan ekcémás kislányát a nyers vegán étrenddel.

Marlena Rozenberggel a vitorlás életmódról vegánként. Hogyan szelték át a Csendes-óceánt, mi volt a legnagyobb élménye és hogyan lehet felkészülni egy ekkora útra.

Mariia Goldschmidttel, a Tofu Family-ből, családról és fitt életmódról növényi alapokon.

Jo Fredericks-szel a vegánság és a művészet kapcsolatáról.

Seb Alex-szel, aki állatjogi aktivista, vegánságról, Anonymous of the Voiceless megmozdulásokról, és egyéb az állatokat támogató lehetőségekről.

2018-05-10 22:57:23
05.
10