Interjú Fleck Gáborral

Gáborral egy mennyei Kolumbiai lime-os mangótorta mellett beszélgettünk.

 

VeganOrigo: Mióta vagy vegán? Mi volt a motivációd a váltásra?

Fleck Gábor: Lassan 3 éve vagyok vegán, előtte ’94-től kezdve voltam vegetáriánus. A kiváltó ok pedig egy sokkszerű élmény volt: az egyetemen egy évfolymtársnőmmel Lányi András “Politikai ökológia” kurzusára készítettünk egy dolgozatot arról, hogy a kortárs magyar társadalom hogyan bánik az állatokkal. Utánajártunk néhány dolognak, sőt el is látogattunk néhány helyre, és azóta egyikünk sem eszik húst. Számomra ez az elmúlt 3 évben már nem csak az étkezés terén mutatkozik meg, hanem komolyan veszem, hogy általában semmilyen területen ne használjunk állatokat.

VO: Mi változott az életedben?

G: Alap hozzáállásban nem sok minden – talán annyi, hogy komolyabban veszem és tudatosabban figyelek mindenre. Belegondoltam például a tejipar okozta károkba is. Egészségügyileg nem érzek komolyabb változást - és nem is ez motivált. Lelkileg jobban egyensúlyban érzem magam, mivel nem okozok feleslegesen kárt olyanoknak, akik erről nem tehetnek, és nem tudnak ellene védekezni. Emellett mindig is fontos volt számomra a környezetvédelem, a fenntarthatóság is – ami ugyan nem a vegánság alapja, ugyanakkor egy fontos következménye. Igyekszem odafigyelni erre az állati “termékek” használatának elkerülésén túl is – például csökkentettem a felesleges csomagolóanyagok használatát, vagy jóval kevesebbet használok autót a közlekedéshez.

V: Mi változott a konyhádban?

G: Előbb lettem vegán és utána szakács. Most szakács vagyok, de előtte kutató szociológusként dolgoztam. Kutatóként elsősorban a peremhelyzetben élő társadalmi csoportok életével, körülményeivel, a szegénység okaival foglalkoztam és emellett egyetemen tanítottam. Egy idő után viszont elegem lett ebből a szférából és ez a két dolog nagyjából egyszerre következett be. Nagy örömmel szabadultam meg a jelenlegi hazai akadémiai és egyetemi szférától – főzni pedig mindig is főztem, különösen ’94 óta. Megszereztem a szakács bizonyítványt is – csak hogy magamnak is bizonyítsam szándékom komolyságát :)

Amikor elkezdtem vegánul főzni, akkor megtaláltam benne valami olyat, amit én amúgy minden másban is szeretek, ez pedig a kihívás. Egyrészt egy szűkülő nyersanyag-körből kell megoldani ízletes életek elkészítését, másrészt azonban elkezdtem olyan nyersanyagokat használni, melyeket korábban nem, így mégsem tekinthető ez egyszerűen “beszűkülésnek”. Új zöldségekkel, új gyümölcsökkel, új száraz és nem száraz alapanyagokkal kezdtem el játszani. Számomra ez egyfajta játék, hogy hogyan hozzunk ki valami finomat bizonyos alapanyagokból.

V: Tudnál mondani példákat? Mik ezek az új alapanyagok, amik bekerültek az életedbe?

G: Vannak például olyan sűrítőanyagok, amelyeket korábban nem használtam. Vannak olyan sűrítőanyagok, amiket dominánsan a vegánok használnak, mert nem használunk tojást, tejterméket, stb. Ilyen például az útifűmaghéj, szentjánoskenyérmag liszt, agar agar stb. Emellett újak még a tejtermékeket helyettesítő, vagy a húspótló anyagok, melyek bekerülnek a napi szinten használt nyersanyag-arzenálba.

V: Miért lettél szakács?

G: Mert élvezem csinálni. Azt is mondhatnám, hogy lecseréltem a szakmámat a hobbimra, de ez nem lenne teljesen igaz. A kutatószociológiai léthez sem volt más a viszonyom, azt is ugyanilyen élvezettel csináltam és amúgy a mai napig szociológusnak tartom magam. Ezzel a szemmel nézem a világot és nem megyek el csukott szemmel a ma létező és egyre súlyosbodó társadalmi problémák mellett sem. Civilként és kutatóként is egyre nehezebb szóvá tenni ezeket a problémákat, de annak, aki látja, kötelessége ennek hangot adni. Ez vegánra fordítva ugyanolyan dolog, mint az állatok érdekében való nyilvános fellépés. Olyanoknak az érdekeit képviselni a társadalom többsége előtt, akiknek a hangja nem hallatszik el a döntéshozók füléig. A kiszolgáltatottak segélykiáltását ki kell hangosítani – ez egyfajta küldetés.

V: Hogy látod a nemzetközi és a magyarországi vegán mozgalmat?

G: Hadd kezdjem az étkezési részével – bár nyilván a mozgalmat magát alapvetően nem ez motiválja: egy európai nagyvárosban ma már jóval könnyebb megtalálni a megfelelő étkezési lehetőségeket. Ugyanakkor pár nappal ezelőtt voltam Bécsben és a főpályaudvart négyszer kellett körbejárni, mire találtam valami ehetőt. Van ott egy szupermarket (ami Magyarországon is létezik), és ők itthon a péksüteményeknél kiírják az allergéneket, de ott ez nem volt. Ami azért is furcsa, mert Bécs vegán helyekkel bőven ellátott, de nem volt időm kimenni a városba, és a főpályaudvaron szinte lehetetlen volt megoldani, hogy egyek valamit. Lehetett volna venni mangó chipset háromszoros áron, ami el van látva vegán lógóval, mert ez most divat. A cégek egy része rárepült egy létező piaci résre, amiből hasznot tudnak termelni. Elkezdtek vegán lógóval ellátott termékeket gyártani, ugyanakkor az alapvető élelmiszereknél ez néha komoly probléma – például amikor turista vagy. Egy szendvics esetében az összesben vagy tejtermék van, vagy hús, vagy tojás. Az elszomorító, hogy még egy salátánál is ez a helyzet. Az új termékcsoportok megjelenése, bár ha lassan is, de talán átalakítja a piacot, és reménykedhetünk abban, hogy az etikus élelmiszerek egyszer előtérbe kerülnek.

A mozgalomban vannak sokan, akik magukat vegánként határozzák meg, de szerintem nem lesznek tartósan azok. Van egy felfutása most ennek a dolognak és többen tartják magukat vegánnak olyanok, akik pár év múlva már nem lesznek azok – az ő esetükben ez inkább csak egy növényi alapú diéta. Ha valakinél nem etikai megfontolás van mögötte, akkor attól tartok, hogy nem is lesz tartós a dolog és könnyen visszacsúszik a vega vagy mindenevő táplálkozás felé.

Piaci szempontból a pozitív hozadéka annak, hogy sokan váltanak vegánra, hogy elkezd bővülni a kínálat, ami viszont jó közvetlenül, és talán közvetve is – azaz egyben csökken az állati termékek előállítása.

V: Mióta dolgozol a RépaRetek-nél?

G: Két éve. A RépaRetek megrendelőinek többsége nem vegán, viszont ez egy tök jó lehetőség arra, hogy megmutassuk nekik, hogy lehet ízletesen, jól, táplálóan készíteni ételeket állati eredetű alapanyagok nélkül – ráadásul még egészségesen is. Van, aki allergiás az állati eredetű termékekre, és itt talál egészségügyi szempontból olyan ételeket, amiket el tud fogyasztani. A kínálatban sok a gluténmentes étel is, ami sokaknál, egyre többeknél fontos szempont. Ha már kihagyunk annyi mindent, akkor kihagyhatjuk a glutént is – persze ez nem ilyen egyszerű. ☺

Ami engem itt tart, hogy nem szeretem az olyan helyeket, ahol rutinszerű favágás van. Itt lehetőségem van a kísérletezésre, rengeteg dolgot kipróbáltam már, amelyek meg is jelentek a kínálatban. Ez alatt a két év alatt közel 200 receptet dolgoztam ki, ami annak is köszönhető, hogy van itt egy nyitott, befogadó légkör, egyfajta szabadság, melyben az alkotó, kreatív elme működni képes.

Egy ideje rákattantam a desszertekkel való kísérletezésre, mert személyesen azt tapasztaltam, hogy nagyon kevés az olyan vegán desszert a hazai kínálatban, ami után mikor felálltam azt mondtam volna, hogy „Hú, ez milyen finom volt!”. Mindig volt egy kompromisszumérzésem, hogy tulajdonképpen ezt most megettem, édes is volt, desszert is volt, de nem hozta azt az élményt, amit egy desszerttől elvárok. Elkezdtem kísérletezni, mert meg akartam, meg akarom mutatni, hogy igenis lehet ezt jól is csinálni.

Sokan nem tudják például, hogy a vegán körökben gyakran használt sűrítőanyagok (például a szentjánoskenyér liszt vagy az útifűmaghéj) sokat tompítanak az ízeken. Magukba vonják a nedvességet és a nedvességben oldódó ízanyagokat is. Ha megkóstolsz egy krémet, mielőtt belekevered a sűrítőanyagot, tökéletesnek érzed, majd mikor besűríted, hogy megálljon, nagyon eltompítja az ízeket. Ha ezeket az anyagokat használod, akkor intenzívebben kell ízesíteni, más arányokkal kell dolgozni ahhoz, hogy a végeredmény egy minden tekintetben élvezetes desszert legyen.

V: Van még ezen felül olyan trükk, amit megosztanál az olvasókkal?

G: Sokan például félnek használni az agar agar-t (ami tökéletesen használható zselatin helyett), pedig ez egy nagyon jó növényi alapú zselésítő anyag. Sokan azt mondják, hogy rossz íze van vagy gumiszerűen kemény lesz. Ez akkor következik be, ha túladagolják. Ott az a titok, hogy 1 liternyi folyadékhoz 15-30 gramm agar agar-t kell adni és jól ki kell főzni. Nem csak rottyant rajta az ember vagy csak beáztatja hideg vízbe, hanem egy pár percig gyöngyöző forrásban érdemes hagyni. Egyrészt így elmegy a mellékíze, másrészt így fejti ki igazán zselésítő hatását. Ez egy játék, amivel kísérletezni kell. Érdemes beleásni magunkat egy picit a kémiai hátterébe is. Az agar agar például nem annyira szereti a savas közeget. Ha valami nagyon savas, akkor abba inkább pektint használjunk.

Én úgy közelítek ezekhez a dolgokhoz, mint korábban a kutató munkámhoz is: elkezdek utána járni, utána olvasni a dolgoknak. Ugyanez a helyzet a majonéz készítéssel is: meg kell érteni, hogy hogyan működik az emulzió. Azt tudjuk, hogy egy víz alapú anyag nem keveredik egy olaj alapú anyaggal, hisz az olaj hidrofób. Ez is egy játék, hogyan lehet elérni, hogy egy növényi tejből és a hozzáadott olajból a végén homogén anyag legyen. Ha az ember elolvassa, hogy mi a kémiai háttere a „rendes” majonéznek, akkor rájön, hogy ugyanezt az emulziós folyamatot el lehet érni tojás nélkül is a fehérje és a savak megfelelő arányú vegyítésével – mindenféle extra sűrítő anyag nélkül.

V: Mi inspirál a receptek kitalálásánál?

G: Leírt receptből ritkán főzök. Ugyanakkor rengeteg receptet olvasok, illetve receptes videót nézek. Ezek ötleteket adnak. Valahol megül az agyamban, leülepszik, és később alkotok valamit én is, amiben fel-felbukkan egy-egy máshol látott ötlet. Gyanítom, hogy ezzel sokan vannak így. Egy ilyen konyhán, mint a RépaRetek azonban nem lehet rögtönözni. Nem úgy működik, hogy jön valaki és főzök neki egyet. Rá kellett szoktatni magam, hogy grammra pontosan le kell írni minden receptet, hogy utána reprodukálni lehessen. Ez számomra teljesen új volt, ugyanakkor nagyon hasznos is.

Emellett szeretem beleásni magam különböző népek konyháiba. Azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy különböző régiókban, térségekben évszázadok alatt kialakult valami és az fenn is maradt. Nem hiszek persze a nemzeti alapú gasztronómiában. A politikai határok nem jelentenek éles határokat térségek konyhái között.

Borzasztóan érdekes számomra az észak-afrikai, maghrebi térség – elsősorban a marokkói konyha. Kiforrott ízvilág, egyszerű, mégis hihetetlenül színes, és tele van úgymond “véletlen vegán” ételekkel. Az az ízlésvilág, az a fűszerezési mód és ételkészítési technológia nagyon közel áll hozzám. Ugyanígy érzek az indiai konyhákkal kapcsolatban is, csak az egy picit túlhájpolt ebben a vegán szférában, ami nem feltétlenül tesz jót neki. Ráadásul, amit Magyarországon és általában Európában indiaiként adnak el, annak gyakran köze nincsen ahhoz, amit Indiában készítenek. Ott szintén vannak több évszázad alatt kiforrott technikák, hogyan bánjunk az alapanyagokkal, fűszerekkel, mit mihez érdemes használni, mit kell pirítani, mit nem kell, mit mihez kell hozzáadni és főleg mikor.

Persze nem csak az úgynevezett egzotikus konyha érdekel. Ugyanígy a francia vagy az olasz gasztronómiába is örömmel ásom bele magam (a németbe talán kevésbé ☺ ). A mediterrán konyhákban is sok olyan étel van, amit vagy könnyű veganizálni vagy dominánsan (illetve kizárólag) növényi alapú. Érdemes ezeket egységben nézni: hogyan bánnak egy-egy térségben az alapanyagokkal, hogyan fűszereznek, milyen eljárástechnikákat használnak a készítésnél. Nem egyszerűen a forráshűség miatt, hanem azért is, mert általában nem véletlenül maradtak fenn egy-egy alapanyaghoz kapcsolódó elkészítési és fűszerezési módok. Azt is figyelembe kell venni mindig, hogy az elkészített ételt emberek fogják megenni. Nem elég, ha “csak” ízlik nekik – meg is kell emésszék és az elfogyasztott anyagok megfelelően kell hasznosuljanak a szervezetükben. Ezekbe szeretek elmélyedni, és onnan inspirálódni.

V: Mennyire használsz húspótlókat és növényi sajtokat?

G: Őszintén szólva nem szeretem őket. A műsajtok többségétől a hideg kiráz. Nemrég rendeltem egy vegán helyen pizzát a kislányommal, de nem tudtuk megenni, mert volt rajta egy ráolvasztott „sajt” (ami nem más, mint zsiradék és keményítő), ami rátapad a szájpadlásodra és rágod-rágod, de nem tudsz vele mit kezdeni. Se íze, se bűze, se állaga. Ha én sajtos ízt akarok egy tésztás ételnél, akkor nagyon egyszerű elkészíteni egy növényi alapú, parmezán jellegű szóróanyagot például sörélesztő pehelyből és ledarált, picit megpirított mandulából, összekeverve pici sóval, ami pont elég ahhoz, hogy egy sajtos leheletet adjon az ételnek. Vagy egy “Mac’n cheese” esetében a sajtszósz a vegán körökben szinte már klasszikussá vált szétpörgetett főtt burgonya és répa (illetve ezek főzővize), sörélesztő pehellyel, mustárral és ecettel – ezzel lehet jót játszani. Ez egyszerű, és sokkal jobban hozza a sajtos tésztát ízben és állagban is, mint a növényi alapú, sajtszerű késztermékek. Egy–két dologhoz azért én is használom, de nagyon pici arányban. Nemrég készítettem arancini-t, ez az olasz töltött rizsgolyó. Az egyébként is tapadós kerekszemű rizsbe 5-6%-nyi reszelt növényi sajtot belerakok az állaga miatt, hogy ne keményedjen meg, amikor kihűl, hanem lágy maradjon – ugyanakkor megfelelően tapadjon. Ott sem az íz, hanem az állag miatt fontos.

Nagyrészt így vagyok a szejtánnal is. Lehet vele játszani, egész jó ízű dolgokat lehet belőle csinálni, de nem esik jól megenni. Nem tartom túl egészségesnek a 100% glutén megevését. Ha valaki szereti, egye, ezzel alapjában véve nincsen baj, nem ágálnék ellene, de én nem szeretem. Ha választani kellene, akkor már inkább a szója. Amivel pedig másnak van baja…

Hozzáteszem ehhez azért, hogy nagyon nem szeretem, amikor Facebook-os vegán csoportokban nekiállnak marakodni vegánok, hogy ez vagy az nem egészséges. Rendben van, de nincs benne állat. A veganizmus nem az egészséges táplálkozásról szól. Ha valaki akar chipset enni rettenetes elkészítési eljárással, akkor egyen. Nem azt mondom, hogy ez jó dolog, gondolja át, mert nem jó az egészsége szempontjából, de vegán szempontból úgy teszi tönkre magát mindenki, ahogy akarja, mert a veganizmus nem erről szól. A veganizmus egy állatjogi mozgalom. Azt eszel, amit szeretsz azzal a nagyon fontos kitétellel, hogy ne árts az állatoknak.

V: Beavatsz a piros-fehér-zöld tortád hátterébe?

G: Valójában zöld – fehér – piros. Ez nem a “nemzeti együttműködés” tortája. ☺ Alapvetően egy olasz ihletésű torta. Elsőre talán furcsán hangzik, ha elmondom, hogy miből van: egy édes (természetesen tojásmentes) piskóta, ami annyira bazsalikomos, hogy élénk sötétzöld színe van. Ezen van egy hófehér, kókuszos-vaníliás panna cotta (ami szintén egy olasz desszert) – ez kókusztejszínnel és agar agar-ral készül (szemben az eredeti zsíros tejszín és zselatin kombóval). A tetején pedig egy élénkpiros zselésített paradicsom lekvár van. Ez a bazsalikom, kókuszos tejszín és paradicsom érdekes egyvelege. Első hallásra talán meglepő, de aki eddig kóstolta, annak nagyon ízlett. Ráadásul elég jól néz ki az élénk, kontrasztos színeivel – ami egy desszert esetében szintén nem elhanyagolható szempont.

V: Hogyan tudok enni egy ilyen tortát, ha szeretnék?

G: Mindig van egy szabott, heti étlap, ahonnan előre lehet rendelni - előző nap 13 óráig. Emellett a RépaRetek-nél egy új üzletág van most kialakulóban: elkezdtünk készíteni egy torta katalógust, hogy lehessen rendelni egész tortákat is ünnepi alkalmakra; születésnapra, esküvőre. Egyre több ilyen rendelés van szerencsére.

V: Mekkora a kiszállítási zóna?

G: Ez fent van a honlapon. Budapest belsőbb kerületeiben, de még a 11., 3. és a 10. kerület belsőbb részében is.

V: Mit lehet tudni a Faux Gras-ról?

G: Az eredeti francia név, a “Foie Gras” azt jelenti, hogy zsíros vagy kövér máj, ez gyakorlatilag libamáj-pástétom. A “faux” franciául hamisat jelent; vegán körökben a hamis, azaz máj nélküli “májpástétomot” nevezzük így (szó szerint azt jelentené, hogy “hamis zsíros”, ami persze így értelmetlen). Ez tulajdonképpen gombából készített krémes pástétom, ami úgy van fűszerezve, mint általában a májpástétomok. Az eredetit úgy készítik, hogy van rajta egy réteg zsiradék. Mi egy növényi alapú, fokhagymás, fűszeres zsiradékot teszünk rá, ami növényi alapú margarinból, kókuszzsírból, olívaolajból és aquafaba-ból készül (aquafaba=csicseriborsó főzőleve).

V: Mióta él a blogod, a Kőpörkölt?

G: Nagyjából 3 éve kezdtem el, amikor vegánra váltottam. Egyrészt elkezdtem otthon főzni vegán ételeket, és ezeket meghirdettem a szomszédságban, hívtam embereket kóstolni – egyfajta lakásétterem volt ez kicsiben. Működött is, néhány szomszéd törzsvendég lett, és abban az időben rengeteg dolgot kipróbáltam. Akkor volt népszerű a Yummber nevű alkalmazás is. Izgalmas időszak volt. Amikor viszont elkezdtem dolgozni a RépaRetekben, kezdetben ráadásul az egyetemi tanítás mellett, már nem volt időm rá.

V: Korábban a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom tagja is voltál. Miről szólt? Mi volt az üzenete?

G: A társadalom peremére szorult csoportok érdekképviselete Magyarországon elég problémás. Ebben hasonlít amúgy az állatvédelemhez is a dolog – bár ez kétségkívül egy meredek analógia. Néhány barátommal (elsősorban antropológusok, szociológusok, történészek, újságírók) összeálltunk, mert azt érzékeltük, hogy bizonyos hangok a mainstream nyilvánosságban nem jelennek meg. Ezeket a hangokat próbáltunk meg valamilyen módon felerősíteni. Ez egy borzasztóan érdekes kísérlet volt. Akkor ez még nem volt egy bevett kifejezés, de mi már úgy hívtuk, hogy “közösségi újságírás”. (Azóta már elterjedt, jelentősen eltorzult és a mainstream újságírás benyelte ezt a dolgot.) Létrehoztunk egy önálló honlapot, ez volt a coMMMunity.hu majd coMMMunity.eu, itt igyekeztünk feldolgozni olyan témákat, amelyek nem kaptak helyet a “hivatalos” nyomtatott és elektronikus médiában. Ez a kezdeményezés sajnos nem él már, mert talán túl sokaknak szúrta a szemét és ott maradtunk támogatások nélkül. Egy nem piaci alapon működő kezdeményezés volt, és ebben az időszakban a civil támogatási alapok egyre apadtak, így lassan elhalt ez az egész. Sokan sajnáljuk azóta is.

V: Látsz kapcsolatot az emberi és az állati jogok között?

G: Mostanában láttam, hogy vegán csoportokban nagy vita keveredett a Pride körül, amit elkeseredve olvastam. Számomra (és szerencsére nem csak számomra) a veganizmus állatjogok kérdése. Az állatjogok kérdése alapjában véve arra vezethető vissza, hogy ne lehessen hatalommal visszaélni, ne lehessen kihasználni kiszolgáltatott, sérülékeny csoportokat. Sérülékeny csoportok például az állatok (akiknek érdekérvényesítő képességük nyilván a legalacsonyabb), de társadalmilag érzékeny vagy háttérbe szorított emberi csoportokat, közösségeket is lehet alatta érteni, például a különböző etnikai kisebbségeket, vagy éppen a melegeket. Akik nem találják a közös szálat az emberi jogok és az állati jogok között, azoknak mondanám, hogy pont ez a közös szál: a hatalommal való visszaélés, a más lények kihasználása elleni felszólalás ez. Ebben rokon a dolog. Számomra ez az egész sütés-főzés persze egy érdekes kísérlet, de ami engem ebben itt tart, az pontosan ez.

V: Milyen terveid vannak?

G: Készülök arra, hogy interjúsorozatot készítek (ez nem áll tőlem távol, mert ezernyi interjút készítettem eddig életemben) olyanokkal, akik hozzám hasonlóan úgynevezett “élesváltók” (például kutató szociológusból szakács). Olyanokkal, akiknek az életében volt egy ilyen típusú éles váltás. Mik a pushing és mik a pulling faktorok, melyek a változás felé mozdították őket. Mi az, ami eltaszította őket a korábbi szakmájuktól, foglalkozásuktól és mi az, ami bevonzotta őket abba az újba, amit csinálnak.

Még egy érdekes dolog, amit nem szoktam azért kiírni a kötényemre, de titkot se csinálok belőle: azon felül, hogy én élvezem a konyhai létet, számomra ez egy résztvevő megfigyelés is egyben. Kicsit ezt egyfajta kutatási terepnek is tekintem. (Mindig is az úgynevezett kvalitatív kutatási módszerek álltak hozzám közel. Nem statisztikailag közelítettem korábban sem a magyar társadalomhoz, hanem közelről szerettem megtapasztalni a dolgokat.) Nyilván ennek a megfigyelt közösségnek én is részese vagyok, közben azonban igyekszem minél szisztematikusabban jegyezni, hogyan működik egy szervezet, illetve hogy működik egy mozgalom. Az online tér is ebből a szempontból egy megfigyelési terület. Szóval nem tud kikapcsolni a kutatói agyam.

V: Szakácskönyvet tervezel?

G: Igen, de ez rengeteg munka. Sok recept van készen, de ez önmagában nagyon kevés. Ha valaki tisztességesen és komolyan akar egy szakácskönyvet elkészíteni, úgy, hogy ez annak is jó legyen, aki a kezébe veszi, akkor nem lehet megúszni azzal, hogy csak leírom a recepteket. Újra le kell főzni, közben jegyzetelni, pontosítani, fázisfotókat készíteni, rendes képeket az elkészített ételről, szépen, ízlésesen tálalva. Ez egy hosszabb folyamat. Sok vegán szakácskönyv van a magyar piacon is, ami rettenetes, nem használható – de vannak jó példák is. Steiner Kristóf könyveit például kifejezetten jónak, használhatónak tartom. Szóval ezt a munkát is komolyan kell venni, az említett lépéseket nem lehet megspórolni. De készülök erre is – nem csak lélekben.

 

Fotók: Fleck Gábor, RépaRetek, Lőrincz Edina

Riporter: Horváth Edit

 

További interjúk itt olvashatóak. 

A Földlakók (vegán) iskola alapítóival a tanulócsoport koncepciójáról, és a legfrissebb fejleményekről.

Interjú Gacsó Anikóval, a MAVEG egyik alelnökével: 15 év vegetáriánusság után mi terelte a vegánság felé; milyen kihívásokkal néz szembe ma egy vegán család Magyarországon; mi a helyzet a közétkeztetésben, ha valaki növényi alapú étrenden van; milyen lépéseket tesz a MAVEG a vegán családok érdekében és hogyan lehet segíteni az egyesületet.

Egyed Brigittával a jóga és a vegánság kapcsolatáról. 

Karalyos Gáborral, a Vegán Hegylakóval vegánságról, receptekről, kertről, hegyről.

Csir Kevinnel, arról, hogy mit is jelent vegánnak lenni? Merre halad a mozgalom? Hogyan válhatsz vegánná? Milyen hatással van az állattenyésztés a környezetre? Mi az összekötő kapocs a vegánság és a különböző emberi jogi mozgalmak között?

Sőtér Kittivel, a PlantmyilkyWay cukrász megálmodójával beszélgettünk az egészség és a vegánság kapcsolatáról; arról, hogy mi kell a tökéletes vegán macaronhoz; mivel lehet helyettesíteni a tojást a süteményekben; és megannyi egyéb édes dologról...

Juhász Máriával és Paál Bélával, a Kis Padlizsán Vegán bistro tulajdonosaival: az interjúból többek között kiderül, hogy miért volt Marcsiék hűtője tele sárgarépával; hogyan lett Béla mérnökből szakács; hogy miért feküdt ki János bácsi a palánták mellé; és milyen speciális adalékot használnak a tökfőzelékbe.

Gacsó Anikóval, a MAVEG egyik alelnökével arról, hogy 15 év vegetáriánusság után mi terelte a vegánság felé; milyen kihívásokkal néz szembe ma egy vegán család Magyarországon; mi a helyzet a közétkeztetésben, ha valaki növényi alapú étrenden van; milyen lépéseket tesz a MAVEG a vegán családok érdekében és hogyan lehet segíteni az egyesületet.

Sipos Nórával, a NoraSpiration megálmodójával beszélgetünk vegánságról, bloggerkedésről, evés zavarokról, és még megannyi másról...

Slezsák Csillával és Váry Krisztivel Ultrabalatonról, vegánságról, barátságról. Hogyan lesz egy magányos vegánból társasági lény? Hogyan készülnek fel egy akkora távra, amit még soha nem futottak le? Kinek dedikálják a futásukat?

Szaluter Edittel, a Kertkonyha megálmodójával. Beszélgettünk a főzés szeretetéről, a Kertkonyha megszületéséről, vegán szaloncukor készítő tanfolyamról és még megannyi más dologról.

Antalóczy Györggyel, a Flow Specialty Coffee Bar & Bistro tulajdonosával tudatosságról, specialty kávékról, vegán ételekről és természetesen az étteremről.

Regölyi Lillával és Regölyi Péterrel, a Vegan Love és a Magic Burger tulajdonosaival beszélgettünk arról, hogyan alakítják ki a kínálatot, honnan inspirálódnak, mi az egyik fő oka a külföldi útjaiknak, hogy haladnak a Zero Waste felé és az állatvédelem fontosságáról.

Bonifert Annával a vegán állatvédelemről. Az egyik legismertebb magyar, vegán állatvédő aktivista. Több állatvédelemről és vegánságról szóló könyv és cikk szerzője.

Korpádi Péterrel vegán aktivizmusról. Mit csinál egy vegán aktivista? Mi az az Earthlings Experience? Mit jelent az Anonymous for the Voiceless? Mit csinálnak a SAVE aktivisták? Hogyan lehet csatlakozni? Hogyan lehet támogatni?

Váli Tamással vegán életmódról, növényi táplálkozásról, testépítésről, mítoszokról. Elegendő a fehérje? Mit eszik egy nap? Mennyit edz? Mit tanácsol az étrendünk összeállításánál? ...és még megannyi érdekes információ róla és a vegán testépítésről.

Nagy Mártonnal a Vegan Garden egyik alapítójával.

Fill Good csapatával Vetsey Nórival, Péntek Zolival és Vetsey Bálinttal: az interjúból többek között kiderül, hogy mit szólt a család, amikor Nóri gyerekként bejelentette, hogy vegetáriánus lesz; milyen együtt dolgozni családként; mi a sütöltöde koncepciója; mi a titka a habkönnyű pogácsáiknak; mennyire vannak hatással az Olaszországban töltött évek a kínálatra; miért szeretik a környékbeli nénik a kalácsukat és miért nem használták az idei Kerékpáros reggeli logot.

Varga István, Nyers Séffel: az interjúból többek között kiderül, hogy miért lett nyers vegán; hogyan lehet ezt Magyarországon kivitelezni; miért a Holdhoz köti a Nyers kihívást; melyik országban tart minden évben Nyers nyaralást; milyen tanfolyamokat szervez; meddig áll el az aszalt lenmag kenyér; miért kell a magvakat beáztatni fogyasztás előtt; miért fontos az enzimdús táplálkozás; mit jelent a menzareform és milyen gyermekotthont támogat Erdélyben.

Lincoln Telma énekesnővel: az interjúból többek között kiderül, hogy milyen értékrendet szeretne átadni kisfiának, Marcinak; hogyan oldotta meg az óvodai vegán étkezést; hogyan világosítja fel kisfia az óvodatársait arról, hogy mi is van a tányérjukon; mi a lényege a Földlakók Környezettudatos Suli Projektnek; miért váltott balettról éneklésre; milyen zenekarokban énekel; mekkora hatással van az életére Afrika és miért jó kisgyerekkel utazni.

Zabezsinszkij Annával, az első magyar vegán szabadulószoba tervezőjével: az interjúból kiderül, hogy mi is az a Dumbster Diving; hogyan segített Anna elindítani a vegán Túró Rudit; mi a koncepciója az általa tervezett és kivitelezett vegán szabaduló szobának; miben tudna segíteni, hogy Magyarországon is elindulhasson egy; milyen mini menhelye van; milyen főzőkurzusokat tart és milyen vegánsággal kapcsolatos pályázati lehetőségek vannak világszerte.

Varga Balázzsal a táplálkozás és a sportolás összefüggéseiről.

Mák Martinnal arról, hogy mit is jelent a Food Not Bombs; mekkora ételpazarlás zajlik jelenleg a világban; és mire is van szüksége a mozgalomnak a zökkenőmentes működéshez.

Hári Richárddal, a Vegan Tigris tulajdonosával a vegánság és a spiritualitás kapcsolatáról; a teljesértékű növényi táplálkozás testünkre gyakorolt hatásáról; a Vegan Tigris koncepciójáról és Indiáról.

 

Ha szívesen olvasol angolul interjúkat nemzetközi influencer-ekkel, akkor itt megteheted.

 

Richard Watts-szal, a Vegan SideKick alkotójával. Szinte minden vegán találkozott már a munkásságával, a legtöbbször megosztott alkotó, de kevesen tudják ki áll a rajzok mögött.

Ullenkával arról, hogyan gyógyította meg a súlyosan ekcémás kislányát a nyers vegán étrenddel.

Marlena Rozenberggel a vitorlás életmódról vegánként. Hogyan szelték át a Csendes-óceánt, mi volt a legnagyobb élménye és hogyan lehet felkészülni egy ekkora útra.

Mariia Goldschmidttel, a Tofu Family-ből, családról és fitt életmódról növényi alapokon.

Jo Fredericks-szel a vegánság és a művészet kapcsolatáról.

Seb Alex-szel, aki állatjogi aktivista, vegánságról, Anonymous of the Voiceless megmozdulásokról, és egyéb az állatokat támogató lehetőségekről.